"...most adjátok oda tagjaitokat szolgákul az
igazságosságnak a szent életre" (Róm 6,19).
Nem tudom magamat megváltani és megszentelni, nem
szerezhetek engesztelést bűneimért, nem tudom jóvá tenni, ami rossz, tisztává,
ami tisztátalan, szentté, ami szentségtelen. Ez mind Isten munkája. Hiszek-e
abban, amit Jézus Krisztus elvégzett? Tökéletes váltságot szerzett! Állandó
valóságként áll-e ez előttem? Nem arra van nagy szükségünk, hogy tegyünk, hanem
hogy higgyünk! Krisztus váltsága nem élmény, hanem Isten nagy tette, amit
Krisztus által véghez vitt, és nekem erre kell építenem a hitemet. Ha hitemmel
élményeimre támaszkodom, teljesen írásellenes kegyességre jutok. Elszigetelten
élek és szememet saját tisztaságomra szegezem. Őrizkedj attól a kegyességtől,
amelynek nem az Úr engesztelő műve az előfeltétele.
- Az ilyen a világtól elvonult élethez vezet, nem hasznos
Istennek. Káros az embereknek is. Maga az Úr mérje le mindenfajta vallásos
élményedet. Nem tehetünk semmi Istennek tetszőt, amíg határozottan nem a
váltságra építünk.
Jézus váltságának gyakorlati módon kell kialakítania az
életemet. Valahányszor engedelmeskedem, a felséges Isten mellettem áll, úgyhogy
Isten kegyelme és a természetes alárendeltség egybeesik. Az engedelmesség azt
jelenti: teljesen Jézus engesztelő áldozatára építek, és engedelmességemre
Isten természetfeletti kegyelmének öröme válaszol.
Őrizkedj attól a kegyességtől, amely a természetes életet
tagadja; ez csalás.
Mindig újra állj oda a váltság ítélőszéke elé, hogy egyik
vagy másik dolgodat a váltság világosságában lásd meg!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.