"Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat
az Ő aratásába" (Mt 9,38).
Isten szolgálatának kérdéseihez a kulcs Isten kezében van;
ez a kulcs pedig az imádság, nem a munka. Nem az a munka, amit manapság annak
tartanak, mert az sokszor kibújik az Istennel való szoros közösség alól. Az
Istenért végzett munka problémáit nem a józan ész kulcsa nyitja fel, sem a
gyógyászat, a civilizáció, a nevelés, sőt az evangelizáció kulcsa sem. Egyedül
az imádság oldja meg ezeket a kérdéseket. "Kérjétek az aratás Urát!"
Természetes ésszel az imádság nem alkalmazható, egyszerűen képtelenség. Meg kell
látnunk, hogy az imádság a józan ész szempontjából nézve ostobaság.
Jézus Krisztus szemléletmódjában nincsenek
"nemzetek", hanem csak a világ. Hányan imádkozunk "személyre
való tekintet nélkül", úgyhogy csak egyetlen személyre, Jézus Krisztusra
vagyunk tekintettel? Az Övé az aratás, amit a nyomorúság és a bűn érlelt meg.
Ez az az aratás, amelybe munkások kiküldéséért imádkozunk. Tele vagyunk
gyakorlati tennivalókkal, holott körülöttünk az emberek megértek már az
aratásra, mi pedig egyetlen egyet sem aratunk le belőlük, hanem túlfűtött
tevékenységgel elpazaroljuk Urunk idejét. Tegyük fel, hogy eljönne a válság
atyád vagy testvéred életében, akkor te mint az Ő aratómunkása betakarítod-e a
gabonát Jézus Krisztusnak? "Ó, csakhogy nekem különleges megbízatásom
van!" Egyetlen keresztyénnek sincs különleges munkája, hanem arra van elhívva,
hogy Jézus Krisztus tulajdona legyen. Szolga, aki nem nagyobb Uránál, és aki
Jézus Krisztusnak nem írja elő, hogy mi legyen a szándéka vele. Urunk hívása
nem valamilyen különleges munkára szól; Ő önmagához szólít. "Kérjétek
azért az aratás Urát", és Ő majd irányítja a körülményeket és kiküld
titeket.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.