"Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk,
hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21).
A bűnnel alapvetően össze vagyunk fonódva. A bűn nem gonosz
tett, hanem gonosz állapot, aki vagyok - független akarok lenni Istentől
szándékosan és állhatatosan. A keresztyén hit a bűn mélyen belém gyökerezett
természetéből indul ki. Más vallások "bűnökkel" foglalkoznak, csak a
Biblia beszél A BŰNRŐL. Jézus Krisztus az emberben szembekerült a bűn
örökségével, és mert ezt elmellőztük igehirdetésünkben, ezért az evangélium
üzenete elvesztette élét és átütő erejét.
A Biblia kijelenti, hogy Jézus Krisztus magára vette e
testben elkövetett bűneinket, de magára vette a bűn örökségét is, amihez senki
nem tudott hozzáférni. Isten "bűnné tette" tulajdon Fiát, hogy a
bűnösből szentet alkothasson. Az egész Biblián átvonul ez a kijelentés, hogy
Urunk a világ bűnét nem részvéttel elhordozta, hanem azonosult vele: bűnné
lett. Az egész emberi nemzetség összes bűnét önként magára vette és hordozta
saját személyében: Isten azt, "aki bűnt nem ismert, bűnné tette
értünk", és így az egész emberi fajt a megváltás talajára helyezte.
Jézus Krisztus visszaállította az emberiséget eredeti Isteni
rendeltetésébe és most már bárki beléphet az Istennel való közösségbe annak
alapján, amit Urunk véghezvitt a kereszten. Ember nem válthatja meg magát; a
megváltás Isten műve; teljesen lezárt, kész egész. Hogy kire vonatkozik,
személyes döntésünk kérdése. Mindig különbséget kell tennünk az egyes ember
életében a megváltás kijelentése és a megmentés tudatos megtapasztalása között.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.