"Mikor azért meghallotta, hogy beteg, akkor két napig
maradt azon a helyen, ahol volt" (Jn 11,6).
Rád bízta-e már Isten a hallgatását? - hallgatásának mély
jelentősége van. Gondolj a teljes hallgatás napjaira a betániai otthonban!
Vannak-e a te életedben is ilyen napok? Megbízhat-e Isten benned, vagy még
mindig látható feleletre vársz? Isten megadja neked azokat az áldásokat, amiket
kérsz, ha nem akarsz azok nélkül tovább menni, de hallgatása annak a jele, hogy
csodálatosan meg akarja magát értetni veled. - Gyászban jársz Isten előtt,
amiért nem kaptál hallható feleletet? Meg fogod látni, hogy Isten a
legbensőségesebb bizalomban részesített - teljes hallgatásával. Ez nem a
reménytelenség, hanem az öröm csendje, mert Ő látta, hogy már nagyobb
kijelentést is el tudsz hordozni. Ha Isten csendet adott neked, dicsőítsd Őt;
bele akar kapcsolni téged céljai nagy hajtóművébe. Isten felségjoga a felelet
időpontját megállapítani. Az idő Istennél nem számít. Valamikor ezt mondtad:
"Kértem Istentől kenyeret és követ adott." Nem így van, és ma már
látod, hogy odaadta neked az élet kenyerét.
Csodálatos Isten hallgatásában az, hogy az Ő csendessége
beléd hatol, és teljes bizalmat teremt benned: "Tudom, hogy Isten
meghallgatott." A hallgatása bizonyítja! Amíg azt képzeled, hogy Isten
akkor áld meg téged, ha válaszol imádságodra, Ő meg is teszi, de addig nem adja
meg neked a hallgatás kegyelmét. Ha Jézus Krisztus elvezethet már téged annak a
megértésére, hogy az imádság az Atya dicsőítéséért van, akkor a vele való
bizalmas viszonynak első jele - a csend.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.