"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e
méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznek is, én nem feledkezem meg rólad!"
Ézsaiás 49:15
Voltál már olyan helyzetben, mikor úgy érezted, gondoltad,
hogy elhagyott az Isten? Bármilyen képtelen dolog, de Izrael népe épp ezt
hangoztatta, magyarán Istent okolta saját hűtlenségének következményeiért:
"De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én
Uram!" (14.v.)
Istennek bőven lett volna oka magára hagyni a kemény nyakú
népét. Mégsem tette. Velük volt, vezette, elhordozta őket, és bevezette az
Ígéret Földjére gyermekeit. Emberi eszünkkel fel sem fogjuk, mit vállalt Isten
népéért, mikor negyven éven át személyesen vezette őket a pusztaságban tűz-, és
felhőoszlopban. A végletekig hű maradt szövetségéhez, ígéreteihez.
A mai igénk üzenete nagyon szívhez szóló, hiszen melyik
anyáról tudnánk elképzelni, hogy elfeledkezik gyermekéről. Bár hallunk
elhagyott, eldobott gyermekekről, de nem ez a jellemző, nem ez a normális
magatartás. Isten azt mondja: soha, de soha nem leszünk egyedül. Mellénk áll,
kitart mellettünk. Mi mit teszünk vele? Viszonozzuk-e hűségét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.