„Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek,
felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek
reménységébe.”
1Thes 5,8
Itt a tavasz, egyre hosszabbodnak a napjaink és egyre
melegebben süt ránk az égi áldás. Reggelente, mikor beköszön ablakunkon a
napsugár, még a kedélyünk is megváltozik; vidámabbak, mosolygósak leszünk.
Mi, hívő emberek, a nappal gyermekei vagyunk, a fény gyermekei,
akik a világosságban érzik jól magukat igazán. Életünknek része ugyan a
sötétség és az árnyék is, de Isten Igéjének fénye mutat kiutat az ellenség
világából a „teljes dél” ragyogó országa felé, ahol Megváltónk vár ránk.
A világosság része az éberség, a józan gondolkodás, mert az
árnyak világa megtévesztő félhomályban akarja tartani az embereket. Ez ellen
pedig szükségünk van tiszta fejre, a Szentírás tiszta gondolataira.
Habár az ellenség félelmetes és rémisztően gonosz
fegyvereket használ ellenünk; mint amilyen a csábítás, vágyaink felébresztése,
rossz irányba terelése, hibáink, gyengeségeink kihasználása; mégsem vagyunk
teljesen védtelenek. Páncélként magukra ölthetjük a hitet és a szeretetet,
fejünkbe nyomhatjuk üdvözülésünkbe vetett reménységünk sisakját. Ha csüggedünk
terheink miatt, ott a gondoskodó Istenbe vetett hitünk minden eddigi
tapasztalata. Ha csüggedünk, mert mások törnek, megbántanak, ott a megbocsátó
szeretet fénye Urunk szemében és elkísér. Ha csüggedünk bűneink, hibáink miatt,
ott van Krisztusunk szeretete, mely vérével törölte el mindazt, ami elválaszt
minket Istentől. Mi kellene még ezen kívül, hisz megkaptunk már mindent?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.