Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz" (JSir
3,27).
Ebben a versben is ígéret van. Jó volt, ma is jó és ezután
is jó lesz nekem, ha igát kell viselnem.
Fiatal koromban sokszor nehéz volt számomra a lelkiismeret
terhét viselni, azóta ezt már lelket gazdagító tehernek tekintem. Vajon
szeretném-e ennyire az evangéliumot, ha keserű tapasztalataim nem tanítottak
volna meg arra, mennyire rá vagyok szorulva a kegyelemből való megigazulásra.
Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt
mondta: Bizony fájdalommal szültem őt!" (1Krón 4,9) - akik sok szenvedés
közepette születnek újjá, azokból erős hívőket alakít Isten határtalan kegyelme.
A feddés, a megrovás kellemetlen dolog, de előkészíti az
embert a későbbi elismerésekre. Aki nem szenvedte el a megaláztatás vesszejét,
abból soha nem lesz jó vezető. Akik küzdelem nélkül emelkednek magasra,
rendszerint elbuknak.
Nyilván senki nem áhítja a szomorúság, a kiábrándulás vagy a
nehéz munka igáját. Ha azonban az Úr már ifjúságunkban reánk teszi azt, olyan
jellemmé fejlődhetünk, amely Istent dicsőíti, és áldás a gyülekezet számára.
Jöjj én lelkem, hajtsd meg kemény nyakadat és vedd fel keresztedet!
Jót tett ez neked ifjúságodban, most sem fog ártani. Hordozd vidáman az Úr
Jézusért!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.