Boldog ember, aki mindig istenfélő" (Péld 28,14).
Az Úr félelme minden igaz hit kezdete és alapja. Isten
komoly félelme és tisztelete nélkül sohasem gyökerezhet meg bennünk a tiszta
élet. Aki szellemében nem imádja Istent, az képtelen szentül élni.
Az boldog, aki szent istenfélelemmel mindig ügyel arra, hogy
ne cselekedjék rosszat. A szent félelem meggondolja nemcsak a komolyabb
döntéseket, hanem szinte minden mozdulatát. Aki így féli Istent, ügyel arra,
nehogy tévedés áldozata legyen, nehogy elhanyagolja kötelességét, vagy bűnt
kövessen el. Tart a rossz társaságtól, a feslett beszédtől, a ravasz
életmódtól. Az ilyen félelem nem rontja meg az ember életét, sőt boldogságot
ad. Boldogabb az éber őrszem, mint az, aki elaludt őrhelyén. Aki a gonoszt
észreveszi és kikerüli, az boldogabb, mint aki nemtörődöm módon továbbmegy és
tönkretszi saját magát.
Az istenfélelem kegyelmi ajándék, amely olyan úton vezeti az
embert, amelyen semmiféle ellenség nem árthat neki. Aki fél a gonosznak még a
látszatától is, azt szüntelenül megtisztítja Isten, és a Szent Szellem
segítségével képessé teszi a kegyelem által nyert ruháját" tisztán
megőrizni ebben a bűnös világban. Salamon megpróbálta a világiasságot is és a
szent félelmet is: az egyikben merő hiábavalóságot talált, a másikban a
boldogságot. Ne kövessük őt a próbálkozásban, de hagyatkozzunk ítéletére!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.