1Thessz 4,13-18.
13 Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az
elhunytak
felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs
reménységük. 14
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is
bizonyos, hogy
Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.
15 Azt pedig
az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és
megmaradunk az Úr
eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. 16 Mert
amint
felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten
harsonája, maga
az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a
Krisztusban
elhunytak, 17 azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük
együtt
elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így
mindenkor az
Úrral leszünk. 18 Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az
igékkel.
JÉZUS MEGÉRT MINKET
Jézus megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt
felelték: "Uram, jöjj és
lásd meg!" Jézus könnyekre fakadt. (Jn 11,34-35)
A munkám miatt otthonról a városba költöztem, ami kétórás
kocsiút volt
a szüleim lakhelyétől. Háromhavonta látogattam meg őket, de
telefonon
folyamatosan kapcsolatban voltunk.
Új otthonomban aludtam, amikor hajnali háromkor az édesapám
hívott
telefonon. Hangja rekedt volt, és reszkető, ahogy elmondta,
hogy az
édesanyám meghalt.
Hogyan? - kiáltottam. Múlt héten beszéltem vele,
beszámoltunk egymásnak
az újdonságokról, nevettünk, és jót beszélgettünk. Hogyan
mehetett el
anélkül, hogy esélyem lett volna elbúcsúzni tőle, vagy
megmondani, hogy
szeretem? Váratlanul ért a hír, el sem tudtam hinni. Az
egész helyzet
valótlannak tűnt.
De a családom, és barátaim körülvettek engem. Könnyek között
vigasztaltuk egymást.
Jézus megmutatta, hogy a fájdalom természetes. A Biblia
beszámol arról,
hogy Jézus sírt, amikor barátja, Lázár meghalt. Édesanyám
nem támadt
fel, ahogy Lázár, de Krisztusnak átadta életét, s tudom,
hogy a
feltámadáskor ő is új életet kap.
Imádság: Istenünk, hálát adunk neked, hogy velünk vagy a
veszteségek
idején. Segíts, hogy megérezzük jelenlétedet, és
vigasztalásodat minden
körülmények között. Ámen.
Krisztus megérti bánatunkat, és osztozik abban.
Marlene Brooker (Essex, Anglia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.