ISTEN KEZE

Ézs 43,1-7.

1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!

2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak

el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.

3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!

Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.

4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért

embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.

5 Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet,

és napnyugatról összegyűjtelek.

6 Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide

fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről,

7 mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem,

formáltam és alkottam.

                            ISTEN KEZE

Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom

neked: Ne félj, én megsegítlek! (Ézs 41,13)

Emlékszem, egyszer kiskoromban elengedtem apám kezét és szem elől

vesztettem őt. Csak egy rövid időre maradtam egyedül, ám nekem egy

örökkévalóságnak tűnt. Özönlöttek körülöttem a vásárlók, én mégis

egyedül és elhagyatottnak éreztem magam. A gyomrom görcsben volt.

Kicsivel később megláttam, amint a nevemet kiáltva felém közeledik.

Nagyon megkönnyebbültem, ahogy karjába vett, és újra biztonságban

voltam.

Az elhagyatottság, magány és félelem érzése újra rám tör, ha azt érzem,

Isten nincs mellettem, ha nem hallom Isten válaszát, vagy ami még

rosszabb, ha elhagyom az ő útját. Ha távol vagyok Istentől, eszembe jut,

mikor szem elől vesztettem apát. Azt is felidézem, milyen volt újra

ölelő karjaiban lenni.

Egyet biztosan tudok: Isten mindig velem van. Akár a gyermeke kezét

fogó szülő, Isten úgy kísér és őriz engem is. Kegyelme sosem hagy el.

Imádság: Szerető Istenünk, add, hogy sose felejtsük el: te minden

körülmények között kísérsz minket, és nap, mint nap megadod azt az erőt,

amelyre szükségünk van. Ámen.

Isten szorosan fogja a kezünket minden nap.

Oscar Andrés Delgado (Cali, Kolumbia)

www.csendespercek.hu