Mosolyognak a fák, még az ütött-kopott házfalak is rám
mosolyognak.
Csendben ülök, és azt figyelem, hogy ez a semmi pillanat hogyan
építi fel, rakja ki apró fényekből, tükör-cserepekből a szemem előtt az arcodat
Uram.
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.