Ige: Az Úr Jézus előképéről

 „Mert a törvényig [a törvény előtt is] vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, [nem tulajdoníttatik az embernek] ha nincsen törvény.

Úgyde [mégis] a halál uralkodott [jutott uralomra] Ádámtól [h. 'ádám magában foglalja ÉVÁT is: a kettő együtt teszi ki az ember fogalmát] Mózesig [a vízből kihúzott] azokon is, akik nem az Ádám esetének [elesésének] hasonlatossága szerint vétkeztek, [estek bűnbe] aki ama következendőnek [Eljövendőnek] kiábrázolás [előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa modellje]” (Róm. 5,13-14)

 És Hogy miért lett Ádám az Úr Jézus előképe, arról így szól a Szent Szellem: Isten megteremtette az asszonyt, és odavezette Ádámhoz, (jelentése: ember): „És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és (hús)testemből való (hús)test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

Ezért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté” (1 Móz. 2,23-24)

Az eklézsiáról, vagyis a kihívottak közösségéről így beszél Isten Igéje: „Mert (minthogy) az Ő (a Krisztus) testének [(szóma: = a személye, lényege, ereje] tagjai [(melosz): a test (szóma = személy) egy - egy funkciót végző része] vagyunk, //az Ő testéből [(szarx): húsából] és az Ő csontjaiból valók:

Annakokáért (ezért) elhagyja [(kataleipó): elhagy, otthagy, hátrahagy] az ember atyját és anyját, és ragaszkodik [(proszkollaó): csatlakozik, tapad, ragad] az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy (hús)test(té)

[Más fordítás: úgyhogy a kettő egy hússá lesz]

Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról [a (kihívott) gyülekezetről, az eklézsiáról] szólok” (Eféz. 5,30-32)

Amikor az asszony megkísértetett, elbukott, mert: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre (és hogy jó volna enni arról a fáról). S hogy kedves a szemnek (és csábítja a szemet), és kívánatos az a fa a bölcsességért (mert okossá tesz): szakaszt azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és ő is evék” (1 Móz. 3,6)

Mert Ádám saját akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,6)  

Így folytatódik a kijelentés: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)

 Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „...Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. ...Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25

Az Írásban ugyanis ez áll: Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. [hússá]. Aki pedig az Úrral egyesül, [ragaszkodik; tapad; tart] egy szellem Ővele. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma: személyetek) [amit Istentől kaptatok] a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] akit Istentől nyertetek; [aki Isten ajándékából a tietek] és nem a magatokéi vagytok” (1 Kor. 6,17.19)