"...aki benne hisz, az nem fut" (Ézs 28,16 -
Károli ford.).
A hívő siet megtartani az Úr parancsolatait, de nem jellemzi
a türelmetlen futás, a kapkodás és a beteges versengés.
Nem fut el semmi elől, mert nem lesz úrrá rajta a pánikkeltő
félelem. Amikor mások ide-oda menekülnek, mintha megzavarodtak volna, a hívő
tud csendes, nyugodt és határozott maradni, mert csak így tud majd bölcsen
cselekedni a próbatétel órájában.
Nem sietteti az ígéretek beteljesedését, nem kívánja, hogy
minden kérése most azonnal teljesüljön; kivárja az Istentől rendelt időt.
Vannak, akik elkeseredetten igyekeznek "ma" megszerezni a
"verebet", mert Isten ígéretét holnapi "túzoknak" tartják,
ami valószínűleg nem is lesz az övék. A hívők azonban tudnak várni.
A hívő nem megy bele elsietve semmiféle jogtalan vagy kétes
értékű vállalkozásba. A hitetlen emberben benne van a cselekvési láz, de ezzel
gyakran saját romlását segíti elő. A hit nem hamarkodik el semmit, soha nem
kényszerül bánatosan visszafordulni a helytelen útról, amelyen meggondolatlanul
túl sokáig ment el.
Hát én hogy vagyok ezzel? Ha hívő vagyok, megtartom-e a
hívőhöz illő magatartást, és Istennel járom-e utamat? Csendesedj el,
felzaklatott lelkem! Nyugodj meg az Úrban, várj rá türelmesen, és kezdj el most
mindjárt engedelmeskedni neki!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.