"Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?"
(2Móz 33,14).
Drága ígéret ez! - Uram, add, hogy a magamévá tudjam tenni!
Időnként el kell hagynunk lakóhelyünket, mert nincs itt
maradandó városunk. Gyakran akkor kell elköltöznünk, amikor a leginkább otthon
érezzük magunkat valahol. De van erre a bajra orvosság: maga az Úr jön velünk.
Ő velünk van, bárhová visz utunk, velünk marad jótetszése, kegyelme, közössége,
gondviselése és hatalma. Ez sokkal többet jelent, mint amit szavakkal ki
lehetne fejezni: azt jelenti, hogy megvan mindenünk. Ha Isten jelen van
életünkben, miénk a föld és a menny. Jöjj velem Uram, és parancsoljál velem,
hogy arra menjek, amerre Te akarod.
Igehelyünk azt is ígéri, hogy így megtaláljuk a nyugalmat.
Ez a nyugalmunk a teremtő, cselekvő és megőrző Istenben van. Jelenléte
nyugalmat ad, még ha menetelünk, vagy éppen csatában vagyunk is. Nyugalom!
Milyen áldott ez a szó! Élvezheti-e valaha ezt a halandó ember? Igen, mert
ígéretünk van rá, tehát hittel elkérhetjük Istentől. A nyugalom a
Vigasztalótól, a Békesség Fejedelmétől és mennybeli Atyánktól jön, aki maga is
megnyugodott a teremtés hetedik napján minden munkájától. Istennel lenni
nyugalmat jelent, a szó legigazibb értelmében.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.