Mindegyik olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és
fedett hely zivatar idején..." (Ézs 32,2).
Hogy ki ez, mindnyájan tudjuk. Az utolsó Ádám, a mennyből
jött Úr, a fájdalmak férfia, az Emberfia. Milyen biztos rejtekhely Ő népe
számára! Saját magát teszi ki a tomboló szél teljes erejének, csakhogy megvédje
a benne rejtőzőket. Így menekültünk meg Isten haragjától, és meg kell
menekülnünk az emberek dühétől, az élet gondjaitól és a halál rettenésétől is.
Miért állunk hát kint a szélben, amikor olyan könnyen biztos menedéket
találhatunk az Úrnál? Meneküljünk hát hozzá, és találjuk meg nála a teljes
békességet.
A bajok szélfúvása gyakran mindent elsodró viharrá
fokozódik. Ami erősnek és állandónak látszott, meginog a szélviharban, és földi
reménységeink egymás után omlanak össze. De a mi Urunk Jézus, a dicsőséges
Emberfia olyan biztos menedék a számunkra, hogy semmiféle vihar nem sodorhat el
bennünket. Benne elrejtőzve biztonságban várhatjuk meg a vihar elvonulását.
Rejtőzzünk el ma nagy Menedékünkben, és szívünkben
hálaadással énekeljünk védelme alatt.
Áldott Úr Jézus. Te vagy menedékünk a viharban!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.