„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2-. És járjatok
szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk
ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. )
Van egy állapot, amit úgy hívnak „aktív tehetetlenség”.
Akkor történik ez, ha ragaszkodunk olyan régi elkötelezettségekhez, melyeknek
nincs többé értelmük. Néhány esetben ez akár rombolhatja az egészségünket, a
családi életünket és a lelki egészségünket is.
Egészen addig
folytatódhat, míg kritikus pontot érünk el.
Például: Egy elfoglalt apa, akinek elhanyagolt lánya
megszökött otthonról, és beszippantotta a függőség, hirtelen talál időt arra,
hogy az egész országot átkutassa érte, aztán heteket tölt azzal, hogy megfelelő
klinikát keressen a lánya kezeltetésére.
Egy házaspárnak, akik
túl elfoglaltak voltak egymás számára, hirtelen rengeteg idejük lesz
tanácsadásra, ügyvédekre, jogi számlákra és lakáskeresésre, amikor a házasságuk
szétesik.
Egy munkamániás
hirtelen talál időt arra, hogy feltegye a kérdést, mit is jelent valójában az
élet, amikor szövettani jelentése megérkezik az orvosához, és ez van ráírva:
„rosszindulatú”.
Dr. Timothy Johnson írja: „A regényolvasás egyik öröme éppen
abban rejlik, hogy nem tudjuk, hogyan fog alakulni a történet, amíg el nem
jutunk az utolsó oldalra – aztán pedig abban, hogy visszagondolunk arra, hogyan
élhettek volna a szereplők másként, ha tudták volna, hogy mi lesz a történet
vége.
A való életben azonban van egy sürgető tény, ami annyira
különbözik a fantázia világától – az, hogy a végén nem lehet változtatni. Az
élet jelentősége éppen az, hogy véget ér.
Sohasem fogunk rájönni, hogyan kellene élnünk az életünket,
ha nem értjük meg annak a ténynek a jelentőségét, hogy az élet véget fog érni.
És akkor mi lesz?” Tehát állj meg, és kérdezd meg magadtól, hogy amit éppen
most teszel (vagy nem teszel), azt nem fogod-e bánni később? Az élet története
mindig előre halad; nem lehet visszafelé lejátszani. Pál tanácsa ebben a
témában ez: „Éljetek szeretetben!”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.