2 Thessalonikai levél 2. fejezet: A Bűn Emberének megjelenése és pusztulása (göröggel és kapcsolódó igékkel)

2 Thess. 2,1 Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére [(parúszia): szó szerint mellette lét, jelenlét, megérkezés, látogatás] és a mi Őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve.

[Más fordítás: Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat]*

*Azért: „Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).

Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22).

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette (nemzedékben), kik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil. 2,15).

És: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,45.48).

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől (teljes egészében); és a ti egész valótok (pneuma: szellemetek), mind lelketek (elmétek), mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül (teljes épségben, kifogástalanul, feddhetetlenül, hibátlanul) őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő [(parúszia): szó szerint mellette lét, jelenlét, megérkezés] a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13).

Isten igéjének fényében kell mindent (önmagunkat is) megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12).

És: „Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114).

Minden gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését (epiphaneia: megjelenés, megmutatkozás)” (Tit. 2,13).

Aki: „Amikor (tűznek lángjában) eljő majd, (erkhomai: eljön, megérkezik) hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1, 8.10).

„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk [győzelmi] koronája [győzelmi koszorúja, és dicsőségünk]? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus [színe] előtt az ő eljövetelekor [az Ő megjelenésekor (parúszia): jelenlét, megérkezés, látogatás]?” (1 Thess. 2,19).

Pál apostol a szentek egybegyűjtéséről így ír: „Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával (igéjével), hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig (parúszia): jelenlét, megérkezés, látogatás), épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak ((koimaó): inkább az alvás állapotára utaló szó). Mert maga az Úr riadóval, arkangyal (főangyal) szózatával és isteni harsonával leszáll (alászáll) az égből (a mennyből): és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk (harpadzó: gyors, hirtelen mozdulattal megragadja, fölkapja,és elviszi, mint a farkas a szákmányát) azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen (így) mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel (igékkel)” (1 Thess. 4,15-18).

„Néktek pedig, akik szorongattattok (akiket gyötörtek), nyugodalommal művelünk együtt, (enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert) amikor megjelenik ((apokalüpszisz): leleplezés, kinyilatkoztatás, kijelentés) az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival (követeivel). Tűznek lángjában, ki bosszút áll (igazságot szolgáltat) azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10).

 Ézsaiás prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél), hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját (rájuk zúdítja lángoló haragját), és megfeddését (fenyítését) sebesen égő lánggal (és lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).

A kard – amivel ítél az Úr – az Ő Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).

 „Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és ható (energész): működő, tevékeny, hatékony;  élő energia), és élesebb  (tomóterosz tomosz: élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat  (diikneomai: keresztül eljut, áthatol) a szívnek (pszükhé: élet) és léleknek (pneuma): szellem, az ízeknek  (harmosz: ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz: felosztás, megosztás, szétválasztás) (és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig), és megítéli (kritikosz: döntésre alkalmas); a gondolatokat és a szívnek indulatait  (ennoia: gondolat, nézet, vélemény, gondolkodás) (szándékait)” (Zsid. 4,12).

Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde (Igéje)” (Eféz. 6,17).

Ezért figyelmeztet az apostol, hogy: El nem hagyván a magunk gyülekezetét (saját összegyülekezésünket), amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén (bátorítsuk) egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsid. 10,25)

2 Thess. 2,2 Hogy ne tántoríttassatok el [(szaleuó): megráz; megingat; megtántorodik; megrenget; megzavar, felbujt; felkavar] egyhamar a ti értelmetektől [(núsz: szív, szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége)]. Se ne háboríttassatok meg [és meg ne riasszon titeket olyan hamar; (throeó: megijeszt, megrettent; megriaszt, hirtelen félelemmel felizgat, felzaklat)]. Se szellem által [és félre ne vezessen titeket valami szellem]. Se beszéd [(logosz)] által, se nékünk tulajdonított [se állítólag tőlünk érkező] levél által. Mintha itt volna [mint hogyha beállt volna (enisztémi: küszöbön áll, itt van, sarkában van, fenyeget)] már a Krisztusnak ama napja [az Úr napja].

 »Más fordításban: Hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely szellemtől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna«

>Még egy másik fordításban: Hogy a kelleténél hamarabb ne dúljon fel benneteket az a gondo­lat, és ne hagyjátok magatokat riadóztatni (a görög kifejezés szó szerint így hangzik: ne kavarjon fel /tán­torítson el [túl] gyorsan/hamar [szellemetek] értelmétől [nusz] és ne riadóztassanak [titeket]) se szellem, se beszéd, se a mienkéhez hasonló levél által, amely szerint már elérkezett az Úr napja (a görög szöveg szerint: a jelen világkorszak lezárása)<"*

*A gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját kezűleg írja az apostol: „A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, a mi ismertető jegye (hitelesítő jele) minden levelemnek. Így írok” (2 Thess. 3,17).   

János apostol is figyelmezteti Krisztus népét: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba” (1 Ján. 4,1).

Már Jeremiás prófétán keresztül i s figyelmeztet az Úr: „Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok (ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok), akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok (és ne hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 29,8-9).

És az Úr Jézus kijelentése arról, hogy mikor jön el a vég: „… Meglássátok [vigyázzatok, figyeljetek], hogy valaki el ne hitessen [nehogy valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen] titeket. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről. meglássátok, hogy meg ne rémüljetek [vigyázzatok, meg ne riadjatok; ettől azonban ne ijedjetek meg; ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem]; mert mindezeknek meg kell lenniük [meg kell történniük; be kell következniük]. De ez itt még nem a vég [de ezzel még nem jön el a vég. (telosz): beteljesedés, vég, befejeződés]” (Mát. 24,4.6)

 2 Thess. 2,3 Ne csaljon^* meg titeket senki semmiképpen [nehogy valaki megtévesszen, tévútra csaljon, senki semmiféle módszerrel félre ne vezessen benneteket]. Mert nem jön az [a nap] el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás^** és megjelenik^***a bűn [a törvénytelenség]^**** embere^***** [az ellenség], a veszedelemnek [a kárhozatnak] fia^****** [Más fordítás: Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, az Istentől való elfordulás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia, aki pusztulásra van ítélve]^*******

*Csal: (exapataó): teljesen félrevezet, elcsábít, megcsal, megtéveszt, becsap, hazudik, rászed, szédít

**Az elszakadás: az aposztaszia szó az Újszövetségben 1. a Törvénytől, 2. a hittől, 3. az egyháztól való elszakadást, valamint 4. a házassági elválást jelenti.

***Jelenik meg: vagy: lepleződik le. Az apokalüptó ige feltárulkozást, a lepel elvételét jelenti, amikor előlép a függöny mögül az ad­dig mögötte rejtőző személy, vagy feltárul a lepellel addig elfedett valóság.

****Törvénytelenség: (hamartia: céltévesztés), vagy: törvényszegés, a törvény tagadása, törvénynélküliség

*****Ha előbb nem következik be az elszakadás, és jelenik meg a törvénytelenség embere: az egész mondat esetleg így is fordítható: mert csak ha előbb bekövetkezik a hittől való elszakadás, akkor lepleződik le a törvénytelenség (hamartia: a céltévesztés) embere.

******A kárhozat fia: (apóleia): tönkretétel, romlás, pusztulás, romba döntés, teljes feloldódás. vagy: a pusztulás/pusztítás fia - Jézus ugyanezt a kifejezést használja Júdással kapcsolatban a János 17:12-ben. kárhozatnak fia.

*******Már a testté lett Ige, az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Meglássátok [vigyázzatok, figyeljetek], hogy valaki el ne hitessen [nehogy valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen] titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus [a Felkent]; és sokakat elhitetnek [ezzel sok embert megtévesztenek majd]. És akkor sokan megbotránkoznak [elvesztik a hitüket; eltántorodnak; elbotlanak; bűnbe esnek; s tőr fogja meg őket], és elárulják [kiszolgáltatják] egymást, és gyűlölik [meggyűlölik] egymást.

És sok [számos] hamis próféta támad [lép fel], akik sokakat elhitetnek [félrevezetnek, megtévesztenek; eltévelyítenek; tévedésbe ejtenek]. És mivelhogy a gonoszság [a törvényszegés, és a törvénytelenség] megsokasodik [megnövekszik, elhatalmasodik], a(z) [(agapé): Isten szerinti] szeretet sokakban meghidegül.

[Más fordítás: Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül (kihűl) a szeretet]. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus [a Felkent], vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok [felkentek] és hamis próféták támadnak [állnak majd elő; fognak fellépni], és nagy [természetfeletti] jeleket és csodákat tesznek [visznek végbe (mutogatnak)], annyira, hogy elhitessék [megtévesszék, hogy tévútra vezessék; eltévelyítsék; tévedésbe ejtsék], ha lehet, a választottakat is [a kiválogatottakat is; még az Isten választottait is]” (Mát. 24,4-5.10-12.23-24).

Sokszor figyelmezteti az Úr Jézus az Övéit: „Őrizkedjetek [óvakodjatok; tartsátok szemmel; figyeljetek, oda ügyeljetek] pedig a  hamis [az ál- (látszat, hazug)] prófétáktól/ra, akik juhoknak ruhájában [báránybőrben; bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg [fel] őket. Vajon a tövisről [tövisbokorról] szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [bogáncskóróról; tüskés gyomnövényről] fügét?” (Mát. 7,15-16).

Ezért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (látomását hirdetik), nem az Úr szájából valót (nem azt, amit az ÚR adott)” (Jer. 23,16). János apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És láték a sárkány (a sátán) szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi (démoni) szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára (harcára)” (Jel. 16,13-14).

Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki mást tanít, mint amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak. Háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [akik más tudományra tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [kerüljétek (eltávoztassátok) őket; térjetek ki előlük]^” (Róm. 16,17).

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15).

Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5).

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19).

Pál apostol figyelmeztetése: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (őrizővé) tett, az Isten anyaszentegyházának (eklézsiájának = a kihívottak gyülekezetének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz (és dühös) farkasok, kik nem kedveznek (nem kímélik) a nyájnak/at. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel. 20,28-30).

Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni (embereket elpusztítani), hogy nyerekedhessenek nyereséggel (nyereségvágyból). És prófétái mázolnak nékik mázzal (mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt (nem szólt)” (Ezék. 22,27-28).

 „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak (az Istentől küldött és) az Istennek szent emberei. Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet (így gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát (kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat)” (2 Pét. 1,21; 2,1-3).

Ezért: „Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok!  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)!” (1 Thess. 5,21-22).

Lukácson keresztül kerül kijelentésre, hogy a hamis próféták mit hirdetnek: „Ő (az Úr Jézus) pedig monda: Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek (meg ne tévesszenek) benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és (azt): Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (De ti ne kövessétek őket)” (Luk. 21,8).

 Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Senki titeket meg ne csaljon; [ne vezessen félre; meg ne tévesszen; ne ámítson el; (g: apataó): csal, megcsal, becsap, elcsábít, vonzó kedves magatartással félrevezet] üres beszédekkel [üres hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres fecsegéssel; (kenosz): haszontalan, hiábavaló tartalom nélküli beszéd (g: logosz): ez lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs), Ige); akinek cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs; alaptalan]. Mert ezekért [az ilyen dolgokért] jő [ilyenek miatt sújt] az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek [ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen tehát velük semmi dolgotok]^” (Eféz. 5,6-7).

És minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet az apostol: „Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok magatokat félrevezetni]. Jó jellemet megrontanak [megfertőzik, csábítással romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, züllött] társaságok. [a gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat]” (1 Kor. 15,33)^.  

Tehát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres, félrevezető szavakon át]. A bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel]. Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik].  »Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«. Senki tőletek a pálmát [versenydíjat] el ne vegye [meg ne fosszon titeket a pályadíjtól (a győzelmi díjtól)], kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott [nem tapasztalt], ok nélkül [alaptalanul] felfuvalkodván az ő (hús)testének értelmével (bölcsességével).

[Más fordításban: Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik (látomásaival foglalkozik, látomások után indul), érzékies (hústesti) gondolkodásában ostobán felfuvalkodik]” (Kol. 2,8.18)^.   

„Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,17.18).

Jeremiáson keresztül már figyelmezteti népét az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük (nem is szóltam hozzájuk); hazug látomást, varázslást (hiábavaló varázsigéket), hiábavalóságot és szívbeli (és maguk koholta) csalárdságot jövendölnek (prófétálnak) néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők (mégis úgy igyekeztek, és) futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok. (Más fordítás: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).

Mert: „A Szellem pedig nyilván (világosan) mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, (mert) hitető (megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi) szellemek tanításaira figyelmezvén. És olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2).

János apostolon keresztül további figyelmeztetést ad a Szent Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,1-3.5-6).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy honnan ismerhető fel az általa küldött próféta: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. …Ő … elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek” (Ján. 15,26; 16,13-14).

„Fiacskáim (gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el, és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna (megmaradtak volna közöttünk); de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19).

„Akinek [a törvénytipró] eljövetele a Sátán ereje által van [a sátán munkálkodása. a Sátán munkájának eredménye lesz. a sátán munkálkodása (energiája)], a hazugságnak minden hatalmával [erejével], jeleivel és csodáival, [akinek eljövetele vagyon a Sátánnak hatalmas ereje által, minden hatalommal, és jelekkel, és hazug csuda tételekkel] (akinek az eljövetele a Sátánnak teljes erővel, je­lekkel és a hazugság csodáival való működése által)” (2 Thess. 2,9)

2 Thess. 2,4 Aki ellene veti [ellene szegül, ellenséges és ellene támad] és fölébe emeli [elbízza magát, felfuvalkodik, és felmagasztalja] magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak [vagy szentnek, vagy imádandónak] mondatik. Annyira, hogy maga ül be, mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát [kinyilvánítva, vagy: kikiáltva, kihirdetve, nyilvánosságra hozva, sőt: megparancsolva, bebizonyítva, és azt állítva magáról, hogy ő isten]^*

*Isten templomáról így hangzik a kijelentés: „… Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16).  

És hogy ki ő, erről János apostolon keresztül szól a Szent Szellem: „Fiacskáim (gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt

 (Más fordítás: és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, most meg is jelent; mégpedig sok antikrisztus jelent meg); ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el, és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók. Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan” (1 Ján. 2,18-20)

2 Thess. 2,5 Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, amikor még ti nálatok valék?

2 Thess. 2,6 És most tudjátok, mi tartja vissza [mi az, ami most akadályoz­za, féken tartja, visszatartja, korlátozza, gátolja, feltartóztatja, és késlelteti föllépésének idejét], amiért csak a maga [rendelt] idejében fog az megjelenni [és nyilvánvalóvá válni, felfedni magát, és lelepleződni].

2 Thess. 2,7 Működik [(energeó): tevékenykedik, cselekszik, működik, munkálkodik, hat] ugyan már a törvényszegés [(anomia): törvénytelenség, törvénysértés, törvényszegés, törvénynélküli állapot, a jogtalanság] titkos bűne [(müsztérion): titka]: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia [el kell vétetnie, el kell tűnnie].

 »Más fordítás: A törvénytiprás, a törvénytelenség titokban már folyik, de csak addig titokban, amíg ki nem kerül az útjából az, ami jelenleg még akadályozza, aki azt most még visszatartja«.  

2 Thess. 2,8 És akkor fog megjelenni [nyilvánvalóvá és szemlélhetővé válni] a törvénytaposó [(anomosz): törvénytelen, törvényellenes, törvényszegő, törvénytipró, istentelen], akit megemészt [(analiszkó): elfog, megemészt, felemészt] az Úr az ő szájának leheletével [(pneuma): Szellemével]. És megsemmisít [(katargeó): tétlenné tesz; hatályon, érvényen kívül helyez, megerőtlenít, elveszi az erejét, megszüntet, eltöröl, félretesz; semmivé tesz] az ő megjelenésének [az Ő (parúszia): jelenlétének] feltűnésével [(epiphaneia): megmutatkozás, nyilvánvalóvá létel, feltűnés, ragyogás, az elrejtett istenség láthatóvá létele].

[Más fordítás: Megérkezésének láthatóvá válásával, eljövetelének fenségével, és megjelenésének ragyogó dicsőségével hatástalanná fog tenni]

  

2 Thess. 2,9 Akinek eljövetele [(parúszia): eljövetel, megérkezés, látogatás] a Sátán ereje által van [a sátán munkájának (működő, tevékeny, hatékony energiájának) eredménye lesz], a hazugságnak [(pszeudosz): hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás] minden hatalmával [erejével, (dünamisz): erő, erő megnyilvánulás], jeleivel és csodáival.

[Más fordítás: Akinek az eljövetele a Sátánnak teljes erővel, je­lekkel és a hazugság csodáival való működése által lesz]

2 Thess. 2,10 És a gonoszságnak [(adikia): igazságtalanság, istentelenség, gaztett, gonoszság, tisztességtelenség, rosszaság jogtalanság, gaztett] minden csalárdságával [(apaté): megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás; szórakozás, időtöltés; kéjelgés] azok között, akik elvesznek [(apollümi): elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba visz, elveszít]; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak [(alétheia): igazságot, valóságot, feltárulkozó realitást jelent] szeretetét az ő üdvösségükre »(szódzó): megtart, (biztonságban) megőriz, megment, kiszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; éppé, egészségessé tesz, vagyis üdvözít«

[Más fordítás: akik nem szerették, hanem visszautasították az igazságot, a valóságot, Isten Igéjét, hogy általa üdvözüljenek, és ezért a pusztulás felé haladnak]. »Más fordítás: És az igazságtalanság összes csalásával valósul meg azok számára, akik elkárhoznak [akik elveszik ítéletüket] amiatt, hogy nem fogadták be az igazi valóság (alétheia: igazságot, valóságot, feltárulkozó realitást jelent) szeretetét megmenekülésük érdekében«.

2 Thess. 2,11 És azért bocsátja reájuk [(pempó): ezért szolgáltatja ki őket] Isten a tévelygés [(plané): eltévedés; tévelygés, bizonytalanság, csalás, félrevezetés] erejét, »(energeia): működő, tevékeny, hatékony energia« [ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának]. Hogy higgyenek [(piszteuó): hitre jut, megbízik] a hazugságnak” [(pszeudosz): hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás]

»Más fordítás: Mivel azonban nem az igazságot / valóságot / szerették, Isten megengedte, hogy a megtévesztés és hazugság ereje uralkodjon rajtuk, és hogy elhiggyék a hazugságot«;

2 Thess. 2,12 Hogy kárhoztattassanak [hogy ez által elvegyék ítéletüket; (krinó): ítél, vélekedik, eldönt / egy tett következményeként beállt állapotra utal: az ítélet hatása, eredménye] mindazok, akik nem hittek az igazságnak [(alétheia: igazságot, valóságot, feltárulkozó realitást jelent], hanem gyönyörködtek [(eudokeó): helyesel, tetszéssel fogad, meg van elégedve, örömét leli előnyben részesít nagyon) tetszik, (nagy) örömet szerez, (nagyon) meg van elégedve, kedvét (örömét), nagy gyönyörűség, készséges] az igazságtalanságban [a hamisságban lelték örömüket [(adikia): igazságtalanság, istentelenség, gaztett, gonoszság, tisztességtelen, rosszaság jogtalanság].

 »Más fordítás: Hogy ítélet alá kerüljön mindenki, aki nem hitt az iga­zi valóságnak, hanem az igazságtalanságot helyeselte. (jónak látta, jónak tartotta, tetszett neki, kedve telt, és gyönyörködött benne«^*

*De erre már a Szent Szellem is figyelmeztetett: „A Szellem pedig nyilván (világosan) (meg)mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (megtévesztő) szellemekre és gonosz (démoni) szellemek tanításaira figyelmezvén (hallgatva). Hazug beszédűeknek képmutatása által (és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

János apostolon keresztül további figyelmeztetést ad a Szent Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,1-3.5-6).

Az igazság Szelleme arról tesz bizonyságot, hogy: „… nem azért küldte az Isten az Ő Fiát [erre] a világra [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy kárhoztassa [elítélje] a világot [az embereket], hanem hogy megtartassék [üdvözüljön; megmeneküljön] a világ általa [hanem azért, hogy megmentse őket általa].

Aki hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el nem kárhozik [nem esik ítélet alá, vagyis nem marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki pedig nem hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt], immár elkárhozott [már ítélet alatt van; marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt] az Isten egyszülött Fiának nevében [Isten egyetlen Fiában]” (Ján. 3,17-18).

És ismét: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36).  

„Mert nyilván van [kijelentetik; megnyilvánul; lelepleződik] az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége [istentelensége (Isten nélkülisége); gonoszsága] és hamissága [igazságtalansága] ellen. Kik az [isteni] igazságot [valóságot, vagyis Isten Igéjét] hamissággal [igazságtalansággal; gonoszsággal; IGE hiányával] feltartóztatják [elnyomják; lefogva tartják; elfojtják, nem engedik érvényesülni; gátolják, akadályozzák]” (Róm. 1,18).

Ennek következményéről beszél az apostol: „Ha mégis leplezett [homályos; el van takarva; mégsem érthető világosan] a mi evangéliumunk [örömüzenetünk; jó hír, amit hirdetünk], azoknak [azokban] leplezett [homályos; azok előtt van eltakarva; csak azoknak nem érthető], akik elvesznek [elpusztulnak]. Akikben [az ilyen hitetleneknek] e világ (e világkorszak: aion) istene megvakította a hitetlenek elméit [gondolkozását, értelmüket] hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának [örömüzenetének] világosságát, aki az Isten képe [képmása].

»Más fordítás: hogy Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága (fénye) ne ragyogjon fel nekik«” (2 Kor. 4,3-4).

A Júdabeliekhez így szól az Úr:  „Ti az ördög atyától valók vagytok (az ördögtől származtok), és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem” (Ján. 8,44-45).

Az utolsó idők így változtatják meg az embereket, akik nem hisznek, de vallásosak: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be (nehéz idők jönnek). Mert lesznek az emberek magukat szeretők (önzők), pénzsóvárgók, kérkedők (dicsekvők), kevélyek (gőgösek), káromkodók (istenkáromlók), szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok (szentségtelenek), Szeretet nélkül valók (szeretetlenek), kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek (féktelenek), kegyetlenek, a jónak nem kedvelői (jóra nem hajlandók). Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői (akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent).

Kiknél megvan a kegyességnek látszata (mert a kegyesség látszatát megőrzik ugyan), de megtagadják annak erejét. (Fordulj el tehát ezektől). És ezeket kerüld. Mert ezek közül valók azok, akik (belopakodnak, és) betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik (és rabul ejtik) a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól (és sokféle vágytól) űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak (és az igazságot sohasem ismerik meg).

Miképpen pedig Jánnes (jelentése: előnyben részesítő, csaló, megtévesztő. egyiptomi varázsló). És Jámbres (jelentése: ellenszegülő, gőgös, önfejű. egyiptomi varázsló) ellene állottak (ellenszegültek) Mózesnek, akképpen ezek is ellene állanak az igazságnak; (ezek a) megromlott elméjű (megromlott értelmű), a hitre nézve nem becsületes (hit szempontjából megbízhatatlan) emberek (is). De többre nem mennek (és nem jutnak messzire): mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenek (vagyis mindenki) előtt, amiképpen amazoké is az lett. (2 Tim. 3,1-9).

És János apostol az ő koráról így ír: „Fiacskáim (gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő (vagyis, hogy antikrisztus jön), így most sok antikrisztus támadt (most meg is jelent; mégpedig sok antikrisztus jelent meg); ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el, és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna (és megmaradtak volna közöttünk); De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók.

Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és (ezt tudjátok is mindnyájan). Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, hanem mivel ismeritek az (igazságot), és azt, hogy semmiféle hazugság sem származhat az igazságból. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút (és aki tagadja a fiút, azé nem lehet az atya sem). Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan (Mert aki vallja a Fiút, azé az Atya is). (1 Ján. 2,18-23).

„Mert sok hitető jött e világra, akik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk (amit elértünk munkánkkal), hanem teljes jutalmat nyerjünk. Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé (Más fordítás: Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is). Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben (közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel)” (2 Ján. 1,7-11).

Mert ez a hamis Krisztus: „… nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá (és parancsol le) az égből a földre, az emberek (szeme) láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt. azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett.

(Más fordítás: és megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében. És azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt)” (Jel. 13,13-14)

2 Thess. 2,13 Mi pedig mindenkor [azaz minden időben, és mindig] hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai [testvéreim], akiket szeret [(agapaó): szeret önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isten tulajdonságának megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] az Úr, hogy kezdettől [(arkhé): az eredet] fogva kiválasztott [kijelölt] titeket Isten az üdvösségre, a Szellem (meg)szentelésében [(hagiaszmosz): Istennek szentelt, Isten tulajdona; Isten céljaira való elkülönítés a világtól; tökéletes, hibátlan, tiszta, Istenhez méltó] és az igazság [(alétheia): a valóság, a hazugság ellentéte, ami nincs elrejtve, elkendőzve; Isten Igéje] hitében.

[Más fordítás: Mi pedig mindig hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvéreink, akiket szeret az Úr, mivel titeket az Isten zsengeáldozatul [a ter­més első részeként] kiválasztott a maga számára, a Szellem megszentelése és az igazságba (Isten Igéjébe) vetett hit által a megmenekülésre]^*

*Isten Krisztusban választott ki bennünket: „Aszerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott] minket Őbenne a világ teremtetése [megalapozása; a világ(alap) levetése (katabolé): ledobás; levetés; /elvetés Isten színe elől/] előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek [hibátlanok; kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen épek, fogyatékosság nélküliek (amomósz): teljesen épek, fogyatékosság nélküliek, akárcsak az áldozati állat a Törvény előírásai szerint] Őelőtte szeretet által.

Eleve elhatározván [előre kiszemel, előre elhatároz, eldönt (prooridzó): előre kiszemel, előre elhatároz, eldönt] hogy minket a maga fiaivá fogad [egy fiú helyére helyez (hüiotheszia): - fiúként való elhelyezés, vagyis örökbefogadás] Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve (theléma eudokia): jóakarat, jó szándék, jókedv, jóindulat, jótetszés. Itt: akaratának elhatározása, jó kedvében hozott döntése szerint) szerint [Szeretetéből indítva azonban már eleve különválasztott (kiszemelt) minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata (és jóságos tetszése) is helyeselte]” (Eféz. 1,4-5).

Ezért Isten kiválasztottjai vagyunk: "Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.

Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” „és aki ezt öröktől fogva tudja” (2 Tim. 1,9-10; Csel. 15,18).

Ezért: „… legyetek azért szentek, mert én szent vagyok” (3 Móz. 11,43-45).

A megszentelés gyakorlati megvalósításáról így szól az Úr: „Szenteljétek oda magatokat, és legyetek szentek, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az ÚR, szentellek meg titeket” (3 Móz. 20,7-8).

Az apostol pedig még egyértelmübbé teszi a megszentelődés gyakorlati megvalósítását: „Kérlek [buzdítalak, bátorítalak] azért titeket atyámfiai [testvéreim] az Istennek irgalmasságára, [az Isten könyörülete által] hogy  szánjátok oda [mutassátok be; adjátok, állítsátok oda] a ti testeiteket [(szómata): teljes lényeteket, személyiségeteket]  élő, szent és Istennek kedves [tetsző; elfogadható] áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket [Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek (hódolatotok, ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, s így a ti szolgálatotok okos legyen]

És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,1-2).

És hogy ki az az Úr, aki kiválasztott, erről így beszél az Úr Jézus „Nem ti választottatok (ki) engem, hanem én választottalak (ki) titeket, és én rendeltelek titeket (arra), hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” (Ján. 15,16).

És hogy ki az az Úr, aki megszentel és hogyan teszi ezt meg, arról így tesz bizonyságot  a Szent Szellem: „...Krisztus... szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által, Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen” (Eféz. 5,25-27).

És az apostol megvallása: „aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Tit. 2,14)

2 Thess. 2,14 Amire elhívott titeket az általunk hirdetett Evangélium által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére [hogy elnyerjétek, és részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]^*

*Az apostol megvallása arról, hogy milyen Evangéliumot hirdetett, példaként minden kor igehirdetői számára: „(Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az örömüzenet] ti nálatok nem áll csak szóban [nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt (logosz)], hanem isteni erőkben [erő-megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is, Szent Szellemben [a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével] is, sok bizodalomban [és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal] is [és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság]; amiképpen tudjátok [láttátok], hogy milyenek voltunk [hogyan éltünk, hogyan léptünk fel] közöttetek ti érettetek [a ti érdeketekben, és hogy mindent értetek tettünk]” (1 Thess. 1,5).

Az apostolok mindenhol Isten Igéjét hirdették tisztán, vegyítetlenül: „Mert az Istennek beszéde (logosz: Igéje) élő és ható, (élő energia) és élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál), és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig és megítéli (kritikosz: döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (a benső) indulatait (és szándékait)” (Zsid. 4,12)

2 Thess. 2,15 Miért is atyámfiai [testvéreim], legyetek állhatatosak [(sztékó): álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul] és tartsátok meg a tudományt [(krateó): ragaszkodjatok a ren­delkezésekhez vagy: utasításokhoz, hagyományokhoz], amelyre akár beszédünk [logoszaink], akár levelünk által [(episztolé): írott üzenetünk útján(dia által)] taníttattatok [ismertetek meg; (didaszkó): felvilágosítást kaptatok]!^*

*És minden kihívott gyülekezetet így bátorít a Szent Szellem az apostolon keresztül: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13)^.

És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben (szilárdan)…” (1 Pét. 5,8)

„Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma (nagysága) szerint minden kitartásra (a teljes állhatatosságra) és hosszútűrésre örömmel” (Kol. 1,11)

„Mert szinte megelevenedünk (és egyszerre feléledünk), ha ti erősek vagytok (és szilárdan álltok) az Úrban” (1 Thess. 3,8)

 Hiszen meg van írva: „Minden istentelen (aki Isten nélkül él) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig (biztosnak érzik magukat), mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1)

 De ti: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől (rólatok), hogy megálltok egy Szellemben, egy érzéssel (szívvel) viaskodván (együtt küzdve) az evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt (és hogy semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől). Ami azoknak a veszedelem (kárhozat: romlás, pusztulás) jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van” (Fil. 1,27-28)

„Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,7)

„Végezetre, atyámfiai (testvérek), legyetek erősek (erősödjetek meg) az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz. 6,10)

Megvallva, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13)

2 Thess. 2,16 Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, aki szeretett minket [és aki kife­jezte a szeretetét irántatok] és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): birtokol]” (Ján. 3,16).

 És Ő az: „Aki meg is erősít (szilárdít) titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek [kifogástalanok] legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus [eljövetele] napján” (1Kor. 1,8).

Ezt kéri Urunktól az apostol: „És azért imádkozom, hogy…” „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká” „Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10;  Eféz. 1,4)

Aki: „… a békességnek Istene (Ő) szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind testetek (szóma=énetek) feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,23).

 „Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Tit. 3,7)

2 Thess. 2,17 Vigasztalja meg [bátorítsa fel és szilárdítsa meg] a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban [logoszban: Igében] és jó cselekedetben [minden jó munkában és beszédben]. »Más fordítás: Azért imádkozunk, hogy Urunk, Jézus Krisztus és mennyei Édesapánk, az Isten bátorítsa szíveteket, és erősítsen meg benneteket minden jóra, amit csak mondotok, vagy tesztek. Hiszen Isten megmutatta, hogy szeret bennünket, és irántunk való jóindulatából örökké tartó vigasztalást, bátorítást és biztos reményt adott nekünk«^*

*És: „Hogy erősekké tegye [hogy szilárdítsa meg] a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben [a szent életben; tegyen benneteket tökéletesen tisztává és szentté. A görög szerint: Szívetek feddhetetlenné erősödjön a szentségben: vagy: szívetek szilárd alapra találva feddhetetlenné váljon a megszentelődés során], a mi Istenünk és Atyánk [Édesapánk] előtt, amikor eljő [Az Ő eljövetelekor: vagy: az Ő jelenlétében; a parúszia szó egyszerre jelent eljövetelt, megjelenést és jelenlétet] a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben [összes angyalaival (szentjeivel) együtt]” (1 Thess. 3,13).

 „De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól. Az Úr pedig igazgassa (irányítsa) a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra” (2 Thess. 3,3.5)