Az apostolok újra-és újra az Úr
Jézus feltámadásáról tesznek bizonyságot: „De az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy
láthatóan megjelenjék; Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott
bizonyságoknak (tanúknak), nékünk,
kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána feltámadott halottaiból”
(Csel.
10,40-41).
És: „… fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet
adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, Hogy
a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt
valóké. És
minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil.
2,9-11).
Hiszen: Ő a Messiás, a Szabadító. Ő az, aki a
Seregek Ura nevét viseli, vele egy. Neve lényét jelenti ki. Úr = lehetőségeinek
nincs korlátja. Aki az Atya jobbján ül, vagyis dicsőséges létmódban van.
(Jubileumi kommentár).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.