Apostolok Cselekedete 5. fejezet: A Szent Szellem elleni bŰN (szerkesztett)

Csel. 5,1 Egy ember azonban, név szerint Anániás [jelentése: irgalmas az Úr, Jahve megkönyörült], Safirával [jelentése: szép, szépséges, kedves], az ő feleségével, eladá földbirtokát.

Csel. 5,2 És [csalárdul] félre tőn [eltulajdonított] az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé.

[Más fordítás: Az érte kapott pénz egy részét megtartotta magának, és ezt a felesége is tudta. A másik részt pedig elvitte, és átadta az apostoloknak].

Csel. 5,3 Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el [miért szállta meg, és töltötte be, hogy csábíthatta el] a Sátán a te szívedet [a te bensődet], hogy megcsald [és becsapd] a Szent Szellemet [és hazudj a Szent Szellemnek], és a mezőnek [a földnek;] árából félre tégy [és csalárdul visszatartsd a föld árát]? »Más fordítás: Ekkor Péter így szólt hozzá: „Anániás, miért engedted, hogy a Sátán betöltse a szívedet? A Szent Szellemnek hazudtál! Félretettél magadnak a pénzből, amit az eladott földért kaptál«

Csel. 5,4 Nemde [ha el nem adod, akkor] megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt. [nem te rendelkeztél-e az árával? Nyugodtan megtarthattad volna a telek árát]. Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben [Más fordítás: Mi indította szívedet ilyen cselekedetre; Miért hogy helyet adtál e dolognak, és miért vetemedtél ilyesmire a te szívedben]? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek

[Más fordítás: Hát nem a tiéd volt, mielőtt eladtad? Vagy talán nem a tiéd volt a pénz, amit érte kaptál? Miért tervezted ezt? Amit tettél, azzal Istennek hazudtál, Istent akartad becsapni nem embereket].

Csel. 5,5 Hallván pedig Anániás e szavakat [(ez igéket, e logoszt], lerogyott [és azonnal összeesett] és meghala [vagyis leroskadt és kiadta, kilehelte lelkét]; és mindenekben nagy félelem [rémület, riadalom, ijedtség] támada [nagy félelem szállta meg mindazokat], kik ezeket hallják vala.

Csel. 5,6 Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölték őt [betakarták a holttestet], és kivivén eltemették.

Csel. 5,7 Történt aztán mintegy háromórai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, [megérkezett, és] beméne.

Csel. 5,8 Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, [valóban] ennyiért.

Csel. 5,9 Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek [mi az oka, hogy összebeszéltetek], hogy az Úrnak Szellemét megkísértsétek? [Miért szövetkeztetek össze, hogy próbára tegyétek az Úr Szellemét]? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged

[Más fordítás: Péter ezt mondta neki: „Miért egyeztetek meg a férjeddel abban, hogy próbára teszitek az Úr Szellemét? Nézz oda! Ott jönnek, akik épp az előbb temették el a férjedet, és téged is kivisznek innen].

Csel. 5,10 És azonnal összerogyott lábainál, és meghala [Más fordítás: az asszony is holtan esett össze Péter lába előtt, és kilehelte, kiadta lelkét]; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemették férje mellé.

Csel. 5,11 És támada nagy félelem [rémület, riadalom, ijedtség] az egész gyülekezetben [Más fordítás: Erre nagy félelem szállta meg az egész kihívott gyülekezetet, az egész eklézsiát] és mindazokban, kik ezeket [a dolgokat] hallják vala

Csel. 5,12 Az apostolok [kiküldöttek, a követek] kezei által pedig sok [természetfölötti] jel és csoda lőn a nép között; és egy akarattal [teljes egyetértésben] mindnyájan a Salamon [jelentése: béke] tornácában [oszlopcsarnokában] valának [tartózkodtak]

Csel. 5,13 Egyebek [vagyis a kívülállók] közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalá őket.

[Más fordítás: De akik nem hittek, azok nem mertek hozzájuk csatlakozni. Az emberek azonban nagyra tartották, becsülték és dicsérték, magasztalták a hívőket]

Csel. 5,14 Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.

[Más fordítás: Egyre többen hittek az Úrban, és csatlakoztak hozzájuk, férfiak és nők tömegével].

Csel. 5,15 Úgyannyira, hogy az utcákra [és terekre] hozták ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük [hogy legalább az árnyéka ráessék valamelyikükre]

Csel. 5,16 És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt [és a tömeg pedig összecsődült a Jeruzsálem környéki városokból], hozva betegeket és tisztátalan [gonosz] szellemektől gyötrötteket [szenvedőket]: kik mind meggyógyulnak

Csel. 5,17 De felkelvén a főpap [a papi fejedelem] és mind, akik vele valának

[Más fordítás: Ekkor megjelent a főpap, a papi fejedelem, és egész kísérete], azaz a sadduczeusok felekezete [sadduceusok vallási pártja], betelének irigységgel [és féltékenységgel],

Csel. 5,18 És ráveték kezűket az apostolokra [és elfogták és letartóztatták az apostolokat], és a közönséges [a nyilvános] tömlöcbe tevék [a köztörvényes bűnözők számára fenntartott börtönbe zárták] őket.

Csel. 5,19 Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöc [a börtön] ajtaját, és kihozván [kivezette] őket monda:

Csel. 5,20 Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban [a szenthelyen] a népnek, ez életnek minden beszédét [igéjét, rémáját, vagyis kijelentését]. [Más fordítás: És mondjatok el az embereknek mindent a Jézusban való új életről]!

Csel. 5,21 Azok pedig ezt hallván, bemenének jó reggel [vagyis szürkület felé; virradatkor] a templomba [a szenthelyre], és tanítanak. A főpap [a papi fejedelem] pedig elmenvén és a vele levők, egybehívták a gyűlést [a nagytanácsot; a Szanhedrint], és Izráel fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöcbe, [a börtönbe] hogy azokat előhozzák [hogy vezessék elő őket].

Csel. 5,22 Mikor azonban a poroszlók oda mentek, nem találák őket a tömlöcben [a börtönben]; visszatérvén tehát, megjelenték,

Csel. 5,23 Mondván: A tömlöcöt [a börtönt] ugyan nagy erősen [biztonságosan, és gondosan] bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva; mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találtunk.

Csel. 5,24 Amint pedig hallották e szavakat a pap és a templom [a szenthely] felügyelője és a főpapok [a papi fejedelmek], zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez [és nem értették, hogy mit jelent ez a dolog]?

Csel. 5,25 Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik, mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöcbe vetettetek [akiket börtönbe zártatok], a templomban [a szenthelyen] állanak és tanítják a népet.

Csel. 5,26 Akkor elmenvén a felügyelő [a templomőrség parancsnoka] a poroszlókkal [a törvényszolgákkal], előhozá [elővezették] őket erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket.

Csel. 5,27 Előhozván [elővezették] pedig őket, állaták a (nagy)tanács [a Szanhedrin] elé; és megkérdé [faggatja] őket a főpap.

[Más fordítás: Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap (a papi fejedelem) pedig elkezdte kihallgatásukat, és vallatni kezdte őket],

Csel. 5,28 Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben [nem szigorúan megtiltottuk ezt nektek]? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal [tanaitokkal], és mi reánk akarjátok hárítani [és ránk akarjátok terhelni] annak az embernek vérét

[Más fordítás: és minket akartok felelőssé tenni annak az embernek a haláláért]

Csel. 5,29 Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni [és engedelmeskedni], hogysem az embereknek

Csel. 5,30 A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek [vagyis kivégeztetek].

Csel. 5,31 Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá [Üdvözítővé; Megváltóvá; Megmentővé; Szabadítóvá] emelte jobbjával [felmagasztalta és felemelte jobbjára], hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát

 [Más fordítás: hogy Izrael gondolkozását és életét megváltoztassa, és eltörölje a bűnöket (a céltévesztést)].

Csel. 5,32 És mi vagyunk néki bizonyságai [tanúi] e beszédek [rhémák: igék] felől, és a Szent Szellem is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek [akik néki engedelmeskednek, az engedelmes szíveknek]

Csel. 5,33 Azok [a zsidó vezetők] pedig ezeket hallván, [majd szétvetette őket a harag, és dühükben] fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy megölik őket [hogy végeznek velük; és kivégzik őket].

Csel. 5,34 Felkelvén (felállt) azonban a (nagy)tanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliel [jelentése: Isten megfizet értem, vagy Isten megfizetése] az egész nép előtt tisztelt [megbecsült] törvénytudó [törvénytanító, a törvény magyarázója], parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat.

Csel. 5,35 És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni

[Más fordítás: Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni. És őrizkedjetek attól, hogy bármit is tegyetek ezekkel az emberekkel. És vigyázzatok magatokra, hogy mire készültök ezek ellen az emberek ellen]!

Csel. 5,36 Mert ez időnek előtte felkelt Theudás [jelentése: az Istenadta], azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett [őt kivégezték], és mindnyájan, akik csak követték őt [és bíztak benne], eloszlottak és semmivé lettek [mind elszéledtek, és megsemmisültek].

Csel. 5,37 Ezután felkelt ama Galileus [vagyis a galileai] Júdás az összeírás [a népszámlálás] idején, és sok népet maga után csábított [a maga pártjára állítva lázadásra uszított]: ez is elveszett [őt is megölték]; és mindazok, akik őt követték [bíztak benne; akik hitelt adtak neki], szétszórtattak

Csel. 5,38 Mostanra [vagyis a mostani esetre] nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik [és bocsássátok el őket], mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz.

[Más fordítás: Úgyhogy most azt mondom nektek: tartsátok távol magatokat ezektől az emberektől, és hagyjátok őket, hiszen ha emberi törekvésről, szándékról vagy mozgalomról van szó, majd megsemmisül, és vége szakad]

Csel. 5,39 Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt [és nem vagytok képesek szétoszlatni őket]; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok.

[Más fordítás: De ha Istentől van, nincs hatalmatok arra, hogy megsemmisítsétek őket, sőt esetleg még az Isten ellen harcolás vétke bizonyulhat rátok]

Csel. 5,40 Engednek azért néki [hallgattak rá, és érvelését elfogadták]; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén [megvesszőztették őket, és], megparancsolták, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket

Csel. 5,41 Ők annakokáért örömmel menének el a (nagy)tanács elől [és örvendezve hagyták el a Szanhedrint], hogy méltókká tétettek [méltónak bizonyultak] arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek [hogy gyalázatot, meg­aláztatást szenvedjenek]

Csel. 5,42 És mindennap a templomban [a szenthelyen] és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust. [Más fordítás: Továbbra is szünet nélkül, mindennap tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templom­ban és a házaknál, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus].