Az apostol
megvallása arról, hogy milyen Evangéliumot hirdetett, példaként minden kor
igehirdetői számára: „(Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az örömüzenet] ti nálatok nem áll csak szóban [nemcsak
szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt (logosz)], hanem isteni
erőkben [erő-megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is, Szent Szellemben
[a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével] is, sok bizodalomban [és teljes bizonyossággal és sok
meggyőződéssel, nagy biztonsággal] is
[és annak a teljes bizonyosságával, hogy
ez az igazság]; amiképpen tudjátok [láttátok], hogy milyenek voltunk [hogyan éltünk, hogyan léptünk fel] közöttetek ti érettetek [a ti
érdeketekben, és hogy mindent értetek tettünk]” (1 Thess. 1,5).
Az apostolok mindenhol Isten Igéjét hirdették tisztán,
vegyítetlenül: „Mert az Istennek beszéde
(logosz: Igéje) élő és ható, (élő energia) és élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál), és áthatol az elme és a szellem, az ízületek
és a velők szétválásáig és megítéli (kritikosz:
döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (a benső) indulatait (és szándékait)”
(Zsid. 4,12)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.