"Ti engem így hívtok: Mester! és Uram! És jól
mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13).
Hogy Mesterem van, még nem jelenti azt, hogy Úrrá is lett
fölöttem: ez két különböző dolog. Ha mesterem van, tudom, hogy valaki jobban
ismer engem, mint én magamat - valaki, aki közelebb áll hozzám, mint egy barát,
- valaki, aki szívem legmélyebb szakadékát és hiányát is felkutatja és
megelégíti, - valaki, aki azzal a bizonyossággal ajándékozott meg, hogy lelkem
minden problémáját és zűrzavarát ismeri és megoldja. Semmivel sem jelent
kevesebbet az, hogy mesterem van. "Egy a ti Mesteretek, a Krisztus"
(Mt 23,8),
Urunk soha nem erőszakolja ki engedelmességünket: nem vesz
igénybe eszközöket azért, hogy akarata teljesítésére rábírjon. Néha szeretném,
bárcsak úrrá lenne rajtam és kényszerítene egy ügy elintézésére, de nem teszi.
Van olyan hangulatom is, amikor szeretném, ha nem is törődnék velem, mégis
megteszi.
"Ti engem így hívtok, Mester és Uram" - de valóban
az? Szókincsünkben ritkán fordul elő ez a két szó; mi jobban szeretjük a
"Megváltó", "Üdvözítő" elnevezéseket. Csak egyetlen szóval
tudjuk kifejezni, mit jelent szellemi tapasztalatunkban az, ha Mesterünk van:
ez a "szeretet". Nagyon keveset tudunk az Isten által kijelentett
szeretetről. Ezt az bizonyítja, ahogyan mi az "engedelmesség" szót
használjuk. A Bibliában az egyenlők kapcsolatára épül az engedelmesség. Ilyen a
Fiú kapcsolata Atyjával. Urunk nem Isten "szolgája" volt, hanem Isten
Fia. "Jóllehet Fiú, azokból, amiket szenvedett, megtanulta az
engedelmességet" (Zsid 5,8).
Ha az a gondolatunk, hogy uralma alá hajtott, ez azt
bizonyítja, hogy nincs Mesterünk. Távol vagyunk attól a kapcsolattól, amit Ő
szeretne, amelyben Mesterünk lehet anélkül, hogy annak tudatában lennénk. Csak
annyit tudunk: az Övéi vagyunk, hogy engedelmeskedjünk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.