KRISZTUS AZ ÉLET
.Ha valaki szellemi,
belső látás és ismeret által meghitt kapcsolatban áll az Úr személyével,
akkor azt is tudja, mit jelent az, hogy Krisztus az élet. Ez az élet mélyebb,
mint az érzésünk, és mélyebb, mint a gondolataink. Az Úr megismerése átalakít
minket.
A
kereszténység minden dolgát lehet utánozni: létezik hamis bűnbánat, hamis
bűnvallás, hamis megtérés, hamis buzgóság, mesterkélt szeretet, színlelt
cselekedet, és a Szent Szellem ajándékait is lehet utánozni.
Sok keresztény
életnek nevezi, ha jól érzi magát: Ha a gyülekezet csupa langyos és lázas
tevékenység, azt is életnek tartja. És ha megkérdezik, határozná meg
közelebbről, mi is az élet, akkor nem tud különbséget tenni élet és érzés
között. Számára az élet és az érzés egy és ugyanaz; még sohasem ismerte föl,
hogy az élet sokkal mélyebb valami, mint az érzés.
Más keresztények nem
tartják ugyan az érzést azonosnak az élettel, viszont összetévesztik a
gondolatokat az élettel.
Ha az igehirdetés
elgondolkoztatja őket, érdekes szavak és meggyőző érveket tartalmaz, akkor azt
életnek tekintik.
Ha valaki
rendkívül eleven, lelkes és aktív, ez nem jelenti minden esetben, hogy élete
van, ez puszta magatartás lehet, élet helyett.
Megtörténhet, hogy
két különböző embertől ugyanazokat a jó szavakat halljuk, de míg az
egyiknél ezek az élet jelei, a másiknál csak a gondolatok kifejezői. Amik az
egyik embernél csak felkavart érzések, azok a másiknál életet támaszthatnak.
Sokan úgy vélik,
hogy ők pontosan ugyanolyanok, mint a többiek, csak azért mert ugyanazokat a
szavakat használják, mint amazok. Ezek egy nagy tévedés áldozatai.
„ Én vagyok az Élet!
„– mondja az Úr. Sok keresztény életnek nevezi azt, amit önmaga produkál. Az Úr
azonban azt mondja, hogy én vagyok az élet. Milyen nagy szükségünk van az
Úr kegyelmére, hogy ezt meglássuk. Kérjük az Urat, hogy mutassa meg nekünk az
igazi életet. Mert ha az Úr egy napon kijelenti nektek, mi az élet, akkor meg
fogjátok tudni és meg fogjátok érteni az Urat.
KRISZTUS A
FELTÁMADÁS
Azt, ami szembe tud
szállni a halállal, és túl tudja élni azt, nevezzük feltámadásnak. Ahogy
tamásnak föl kellett ismernie, hogy az Urat megsebesítették és bement a
halálba, és most, íme mégis él. Az Úr testén hordozta a halál jegyeit, és mégis
élt. Ez feltámadás.
Ennek kellene
megvalósulnia bennünk is. Mindenesetre sok minden van bennünk, ami még nem
viseli a halál jegyeit, és ezért nem is nevezhető feltámadásnak. Feltámadás
csakis az, ami a halál jegyeit hordozza, mégis él. Tehát nem szabad azt
hinnetek, hogy minden rendben van, ha jó beszédkészségetek van, ha
intelligensek és tehetségesek vagytok. Mindezeket a tulajdonságokat
bírhatjátok a halál jegyei nélkül. A feltámadást arról lehet felismerni, hogy a
mi beszédkészségünk, okosságunk és tehetségünk a halál jegyeit hordozza.
Lehet egy testvér
sok tekintetben tehetséges, végezhet jó munkát, és mindezen túl igencsak
elevennek tűnhet, ugyanakkor kizárólag önmagában bízik, és meg van győződve
arról, hogy semmiféle hibát nem követ el, és hogy mindaz, amit kezébe vesz,
sikerül is. Ez a magatartás bizonyítja, hogy képességei nem viselik magukon a
halál jelét. Képességével együtt nagy az önbizalma és magabiztossága, de
nem hordozza a halál jegyeit.
Munkájában nem
hagyatkozik önmagára, sok mindent tehet, de önbizalmát elvesztette, és saját
ereje gyöngeséggé lett. Ez feltámadás.
Milyen nagy
tragédia, hogy a hívők között olyan sok az erős és magabiztos ember!
A feltámadás
és a kereszt tehát elválaszthatatlanul össze vannak kötve egymással. A kereszt
mindent kiolt, ami belőlünk való, nem támadhat ismét föl, ha egyszer már átment
a kereszten. Az a halálban marad. A feltámadás azt jelenti, hogy valami átment
a halálon, és túléli azt.
Csak az
támadhat fel, ami Istenből való. Ha megérinted a keresztet az leszállít téged.
A kereszt azt munkálja, hogy sok mindentől megszabadulsz, az sok mindent elvesz
tőled.
Ha
megtérésedtől kezdve mindmáig ugyanaz maradtál, ami voltál, ugyanolyan gazdag
és öntelt vagy, mint azelőtt akkor ez azt bizonyítja, hogy a kereszt sohasem
munkálkodott benned. Ha a kereszt valóban elvégezte benned a maga munkáját,
akkor megállapítod, hogy az Úr nagytakarítást végzett benned, és alapos
tisztogatást hajtott végre. Ennek következménye, hogy amit korábban
megtehettél, azt többé nem teheted meg, hogy amire korábban képes voltál, arra
többé nem vagy képes.
Ami Ádámtól
való, az semmiképpen nem támadhat fel, ha már egyszer a halálba ment.
Ha valakit úgy
érint meg Isten, hogy élő kapcsolatba került a kereszttel, akkor az ilyen ember
többé nem mer ilyeneket mondani: „erre képes vagyok” „tehetséges vagyok „ „ ezt
meg tudom tenni „
Ami nincs a
feltámadásban, annak a legkisebb köze sincs a Krisztus Testéhez. Ezért nem
viheted a gyülekezetbe a saját okosságodat, a saját módszereidet sem. A
gyülekezet csak azt fogadhatja el, ami feltámadásból való. Ha valami
természettől való dolog bekerül a gyülekezetbe, az többé nem
gyülekezet. Ezért nem létezhet semmi a gyülekezetben, ami nincs a
feltámadásban.
A gyülekezet
egyetlen problémája sem oldható meg emberi ügyesség által, vagy emberi
módszerekkel. Nincs helye semminek, ami testből vagy természetből való, mert
akkor az megszűnik gyülekezet lenni.
Ha Isten
egyszer alaposan és mélyen összetör bennünket, akkor ezt a fájdalmat nemcsak
néhány napig vagy hónapig érezzük, hanem hordozzuk ezt a sebet egész életünkön
át.
Sok minden,
ami bekerült a sírba, ott marad, mert halott. Más dolgok viszont keresztül
mennek a síron, és ismét előjönnek. Akkor már a kereszt jelét viselik magukon,
és ez feltámadás.
Bárcsak az
élet és a feltámadás ne puszta tanítás lenne a számunkra, hanem valóság.
KRISZTUS AZ ÉLET
KENYERE ÉS AZ ÉLET VILÁGOSSÁGA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.