Ige: Miről tegyünk bizonyságot a hitetleneknek

  „Ne adjátok azt, ami szent [vagyis a szent dolgokat], az ebeknek [és ne szolgáltassátok ki az Istennek szentelt dolgokat a kutyáknak]. Se [a ti drága] gyöngyeiteket ne hányjátok [és ne szórjátok, és ne dobjátok oda] a disznók [a sertések] elé, hogy meg ne tapossák [és nehogy széttapossák] azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak [és szét ne tépjenek] titeket [mert azután visszafordulnak, és belétek hasítanak]” (Mát. 7,6)

*A Szent Szellem így figyelmeztet, mert: „Aki tanítja a csúfolót (a rossz, káros, ártalmas, gonoszt), nyer magának szidalmat: és aki (meg)feddi a latrot (az istentelent, a szentségtörőt), szégyenére lesz (és magát szennyezi be)” (Péld. 9,7)

És: „A bolondnak (az esztelen, buta, értetlen ostoba füle) hallására ne szólj; mert megutálja a te beszédednek bölcsességét (és mert megveti okos szavaidat, és csúfolódik, gúnyolódik a te beszédeden)” (Péld. 23,9)

Hanem: „Menj el a bolond (az esztelen, buta, ostoba, értetlen) férfiú (vagyis ember) elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét (és mert nem szerzel az ellenkező, ellenséges ajkáról tudást)” (Péld. 14,7)

Pál apostol Antiókhiába hirdeti az Úr igéjét, és sokan hallgatják őt: „A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt az Isten igéjének hallgatására, Mikor pedig (meg)látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva” (Csel. 13,44-45)

És mert az apostol ismerte a Szent Szellem figyelmeztetését: „… azoktól eltávozván (otthagyta őket), és elszakasztá (vagyis távol tartotta tőlük) a tanítványokat (is, és) mindennap egy bizonyos Tirannus (nevű ember) iskolájában prédikálván (tanított)” (Csel. 19,9)

A hitetlen embereknek az Evangéliumot – az Úr Jézus halálának és feltámadásának örömhírét – szabad csak hirdetni. A „gyöngyök” eléjük tárásának következményét egy történeten keresztül mutatja be a Szent Szellem: Ezékiás királyt halálos betegségéből csodát téve gyógyította meg az Úr, és: „Ebben az időben küldött Berodákh Baladán (jelentése: Mars az uralkodó és az én uram), Baladánnak, a babilóniai (jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás) királynak fia levelet és ajándékokat Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt.

 És meghallgatta őket Ezékiás, és megmutatta nékik az ő egész kincsesházát (az egész kincstárát). Az ezüstöt (vagyis minden személyes kijelentést, és ígéretet, vagyis rémát), az aranyat (vagyis a hit ajándékát), a fűszerszámokat (vagyis a balzsamokat, az Úr vigasztalásait), a drága kenetet és az ő fegyveres házát (a fegyvertárát) és mindent, ami csak találtatott az ő kincstáraiban, és nem volt semmi az ő házában (az ő palotájában) és egész birodalmában, amit meg nem mutatott volna Ezékiás.

Ekkor jött Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze földről jöttek, Babilóniából. És monda: Mit láttak a te házadban (a te palotádban)? Felele Ezékiás: Mindent láttak, ami csak van az én házamban (a palotámban), és nem volt semmi az én tárházamban (az én kincstáramban), amit nékik meg ne mutattam volna. Akkor monda Ézsaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét (az Úrnak igéjét): Ímé eljő az idő, amikor mindaz, ami a te házadban (a te palotádban) van, és amit eltettek a te atyáid e mai napig (amit elődeid gyűjtöttek mindmáig), elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr.

És a te fiaid (a te utódaid) közül is, akik tőled származnak és születnek (akiket nemzel), elhurcoltatnak (és elvisznek egyeseket) és udvari szolgák lesznek a babilóniai király udvarában (az ő palotájában)” (2 Kir. 20,12-18; és Ésa. 39,1-8).

//És ez be is teljesedett először a fia életében (2 Krón. 33,11) majd az utódai közül végérvényesen Joákin életében és sorsában. (2 Kir. 24.8-15)//