Lukács Evangélium 11. fejezet: Kérjetek és én válaszolok! (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Luk. 11,1 És lőn [történt egy alkalommal hogy Jézus imádkozott, és] mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte [amikor befejezte], monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts [meg] minket imádkozni, miképpen János is megtanította az ő tanítványait [az ő követőit].

Luk. 11,2 Monda pedig nékik: Mikor [és valahányszor] imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [és legyen szent] a te neved. Jöjjön el a te országod [a Te királyságod, a Te királyi uralmad, és nyilvánuljon meg a Te hatalmad]. Legyen [és valósuljon] meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is*

*Máté bizonyságtétele így hangzik: „Ti azért így imádkozzatok: Mi [mennybéli] Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [legyen szent] a te neved. Jöjjön el a te országod [a te királyi uralkodásod; a királyságod]; legyen [és valósuljon] meg a te akaratod, (a)mint a mennyben, úgy a földön is. A mi [létezéshez szükséges] mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, [vagyis: Engedd el tartozásainkat, adósságainkat] miképpen [és amint] mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak].

És ne vígy minket kísértetbe [(peiraszmosz): kísértés. Itt a görög kifejezés mondanivalója: „ne engedj olyan helyzetbe kerülni minket, amely bűnbe vinne”] de szabadíts meg [ments meg, óvj meg, védelmezzél] minket a gonosztól [és ragadj ki a rosszból. Hanem (ragadj meg) és vonj magadhoz a gonosztól] Mert tiéd az ország [királyság, uralom, királyi hatalom] és a hatalom [az erő] és a dicsőség mind örökké [(aión): a világkorszakokon át]. Ámen!” (Mát. 6,9-13).

 Dávid megvallása és buzdítása: „Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik. A te országod örökre fennálló (örökkévaló) ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre (tart)” (Zsolt. 145,11.13)

„Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét (állította fel trónját) és az ő uralkodása mindenre kihat (királyi hatalmával mindenen uralkodik). Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét (parancsát), hallgatván az ő rendeletének (parancsának) szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői (és végrehajtói)! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!” (Zsolt. 103,19-22)

Luk. 11,3 A mi mindennapi [és a létfenntartáshoz szükséges] kenyerünket add meg nékünk naponként [és minden nap]*

*Agur is így imádkozik: „A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem (óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől); szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel (adj annyi eledelt, amennyi szükséges)” Más fordítás: oszd ki nekem a törvény szerint nekem járó kenyeret (Péld. 30,8)

Luk. 11,4 És bocsásd meg [és engedd el] nékünk a mi bűneinket. Mert mi is megbocsátunk [és elengedjük] mindeneknek [minden ellenünk vétkezőnek, és azoknak, akik rosszat tesznek nekünk], akik [ezért] nékünk adósok [vagyis aki nekünk tartozik]* És ne vígy minket kísértésbe [azaz: ne engedd, hogy kísértésbe essünk]; de szabadíts [ments meg, óvjál, és védjél, és őriz] meg minket a gonosztól [a rossz, káros, gonosz, rosszakaratú ördögtől]**

*Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „És mikor imádkozva megálltok [amikor felálltok imádkozni], bocsássátok meg [engedjétek el], ha valaki ellen valami panaszotok van [ha nehezteltek valakire; ha valami sérelmetek van valaki ellen; (ekhó): kifogása, ellenvetése van]; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek [elengedje] a ti vétkeiteket [(paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás]. Ha pedig ti meg nem bocsátotok [el nem engeditek], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [engedi el] a ti vétkeiteket [(paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás]” (Márk. 11,25-26).

Ti pedig: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32).

És kijelenti azt is, hogy miért kell megbocsájtani: „Mert ha megbocsátjátok [elengeditek] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat; Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat]. Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]” (Mát. 6,14-15).

 Az Úr Jézus megmossa a tanítványok lábát, hogy megtisztuljanak, példát adva ezzel arra, hogy mit jelent a bűnbocsánat: „Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén (és ismét letelepedett), monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,12-15).

 És a Szent Szellem kijelentése arról, hogy mit tett az Úr Jézus: „… Jézus Krisztus, aki a hű tanúbizonyság (a hű tanú) … aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által” (Jel. 1,5).

Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer (hetvenszer hétszer) is” (Mát. 18,21-22)

**Az apostol bátorítása: Isten nem kísért: Ezért: „Senki se mondja, mikor kísértetik (amikor kísértésbe jut): Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal (a gonosztól) nem kísérthető, (és) ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti (csalogatja) a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz” (Jak. 1,13-15)

Luk. 11,5 És monda nékik: Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor [vagyis az éjszaka közepén], és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret,

Luk. 11,6 Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie [és nincs mit elébe tegyek];

Luk. 11,7 Az pedig onnét belülről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts [ne zaklass, ne zavarj, és ne háborgass] engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?

Luk. 11,8 Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása [szemtelensége, és alkalmatlankodása] miatt felkél és ád néki, amennyi kell [amire szüksége van].

Luk. 11,9 Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

Luk. 11,10 Mert aki kér, mind kap [és elnyer, hozzájut]; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.

Luk. 11,11 Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér [kenyér után sóvárog, és vágyakozik], és ő talán követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ád-é néki?

Luk. 11,12 Avagy ha tojást kér [ha tojás után sóvárog, és vágyakozik], vajon skorpiót ád-é néki?

Luk. 11,13 Ha azért ti gonosz [rossz, káros] létetekre [ti, akik rosszak vagytok, akik romlást árasztó életet éltek] tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle [sóvárogva, és vágyakozva] kérik*

*Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről, amit az Övéinek mond: „Kérjetek és (meg)adatik néktek [kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [mindenki] aki kér, mind kap [megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]. Avagy ki az az ember közületek [vagy talán van olyan ember közöttetek], aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, [netán] követ ád néki? És ha halat kér, vajon kígyót ad-e néki? Ha azért ti gonosz [romlással teli] létetekre [noha rosszak vagytok] tudtok a ti fiaitoknak [gyermekeiteknek] jó ajándékokat [adományokat] adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei [égi] Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!” (Mát. 7,7-11).

És hangzik a kijelentés, hogy miért kell először is a Szent Szellemet kérni: „… Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. [hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk] de maga a Szellem esedezik [jár közben] miérettünk kimondhatatlan [összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel] fohászkodásokkal [szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal].  [S Ő], Aki pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja] tudja, mi [mit kíván; mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése; akarata] szerint [Istenhez igazodva] esedezik [jár közben; könyörög; emel szót] a szentekért” (Róm. 8,26-27).

Ezért: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18).

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ézs 11:2).

És hogy miért és hogyan kell Őt kérni az Úrtól: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja. És megadatik néki (és meg is kapja). De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (az olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a szél hajt (sodor) és ide s tova hány. Mert ne vélje (ne gondolja tehát) az ilyen ember, hogy kaphat valamit (bármit) az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,5-8).

Mert a Szent Szellem nélkül: „Kéritek, de nem kapjátok (meg), mert nem jól (rosszul) kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt (csupán élvezeteitekre akarjátok eltékozolni)” (Jak. 4,3). 

Ezért imádkozzatok mindenkor a Szellem által, mert Ő a hit Szelleme is: „És amit könyörgésetekben [imádságotokban hittel] kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek [Más fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek]” (Mát. 21,22).

És az imameghallgatásnak vannak feltételei is:

1. A hit: „Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért imádkoztok mindazt, amit kértek, már megkaptátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek). És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket” (Márk. 11,12-14.19-25).

2. Az Úr Jézusban való hit, és az Ő nevében való kérés: A tanítványok kérdésére így válaszol az Úr: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (tőlem) az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,12-14).

3. Az Úrban, vagyis a Szent Szellemben való megmaradás: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (bármit akartok), és meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,-5.7)

Hiszen meg van írva: „Az Úr pedig a Szellem” (2Kor 3,17).

4. A szeretet parancsának megcselekvése: „És akármit kérjünk, megnyerjük (megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (ahogyan erre parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23).

5. Ige ismeret, mert abból ismerjük meg az Ő akaratát: „És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink (hogy már megkaptuk), amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15).

6. Gyümölcstermő élet: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket (arra), hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” (Ján. 15,16).

7. Az eltévelyedések megvallása egymásnak: „Valljátok meg bűneiteket (hibás lépéseiteket, botlásaitokat, baklövéseiteket, és melléfogásaitokat) egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok (hogy Isten helyreállítson): mert igen hasznos (és nagy az ereje) az igaznak (a megigazultnak) buzgóságos könyörgése. Hiszen: Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és (amikor buzgó) imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem (is) volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét” (Jak. 5,16-18).

Ha pedig nem teljesül a kérésünk, az: … A ti hitetlenségetek miatt [kishitűségetek miatt. Mert kevés, gyenge a hitetek]. Mert bizony [igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [számotokra]” (Mát. 17,20).

Hiszen már Dávid így prófétál: „A szegények (elnyomottak, és nyomorultak) kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, (feléjük fordítod füledet, és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17).

Mert: „Az Úr szemei az igazakon vannak (akiket Ő megigazultnak nyilvánított), és az ő fülei azoknak kiáltásán (Az ÚR szeme látja az igazakat (a megigazultakat), füle meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16).

És: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (őszintén) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19).

 Bizony: „… az igazaknak (a megigazultaknak) … könyörgését (imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29).

 Jeremiás is erről prófétál: „ Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, (jóra fordítom sorsotokat) és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, ahová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket” (Jer. 29,12-14).

És visszaviszi az Úr az embert az édenbe, ahonnan kiűzte: „És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját” (1 Móz. 3,24).

Mert azt mondja az Úr: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak” (Péld. 8,17)

Luk. 11,14 És [egyszer azután] ördögöt [vagyis egy gonosz szellemet; egy süketnéma démont] űz vala ki [egy emberből], mely néma vala [aki azelőtt nem tudott beszélni]. És lőn, [hogy], mikor kiment az ördög [a démon], megszólala a (süket)néma [és elkezdett beszélni]; és csodálkozék a sokaság [a tömeg].

Luk. 11,15 Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebub [jelentése: a legyek, a férgek ura; a szemétnek, a trágyának, a bálványáldozatnak az ura] által, az ördögök [a gonosz szellemek, a démonok] fejedelme [segítsége] által űzi [és hajtja] ki az ördögöket [vagyis a démonokat].

Luk. 11,16 Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak [sőt követeltek] tőle.

Luk. 11,17 Ő pedig tudván [ismerve]  azoknak gondolatát [mert átlátott rajtuk], monda nékik: Minden ország [és minden királyság, és minden birodalom], amely magával meghasonlik [és amelyben megosztás van, és önmaga ellen harcol], elpusztul [és semmivé lesz]; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik [és az a család, amely önmaga ellen harcol, szétesik].

Luk. 11,18 És a Sátán is, ha ő magával meghasonlik [és önmaga ellen harcol], mi módon állhat meg az ő országa [és hogyan maradhatna fenn a királysága]? Mert azt mondjátok, hogy én a Belzebub által [Belzebub segítségével] űzöm [és haj(í)tom] ki az ördögöket [a gonosz szellemeket, a démonokat].

Luk. 11,19 És ha én a Belzebub által [ha Belzebub segítségével] űzöm [és haj(í)tom]  ki az ördögöket [a démonokat], a ti fiaitok ki által [kinek a segítségével] űzik ki [haj(í)tják ki őket]? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok [és így ők maguk bizonyítják, hogy nincs igazatok].

Luk. 11,20 Ha pedig Isten ujjával [Isten hatalmával] űzöm [és haj(í)tom] ki az ördögöket, [a démonokat, a gonosz szellemeket, akkor]  kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa [és nyilvánvaló, hogy eljött hozzátok Isten királysága]*

*Az Evangélium beszámolója szerint többször vittek az Úr Jézushoz gonosz szellemektől megszállott, vak és néma embert: „Akkor egy vak és néma ördöngőst (megszállottat) hoztak ő eléje (és odavitték hozzá); és (Ő) meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala. És elálmélkodik (elcsodálkozott) az egész sokaság, és (ezt) monda: Vajon nem ez-é Dávidnak ama Fia? A farizeusok pedig ezt hallván, mondának (kijelentették): Ez nem űzi ki az ördögöket (másként), hanemha (csak) Belzebubbal, az ördögök fejedelmével (az ördögök fejedelmének a segítségével (Belzebub jelentése: a legyek, a férgek ura; a szemétnek, a bálványáldozatnak az ura).

 Jézus pedig, tudva (ismerve) az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, amely (ön)magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép (vagy ház) sem állhat meg (maradhat fenn), amely meghasonlik (ön)magával. Ha pedig a sátán a sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; (és akkor hogyan) mimódon állhat meg (maradhat fenn) tehát az ő országa? És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által (kivel) űzik ki? Azért ők maguk lesznek a ti bíráitok. Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm ki az ördögöket, akkor (bizony) kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa” (Mát. 12,22-28)

És mert a tömeg csodálkozik, és megdöbben a történteken, a farizeusok így reagálnak: „És az ördögöt [a gonosz szellemet, a démont] kiűzvén [és mihelyt a démont kihajtotta belőle], megszólalt a néma. És a sokaság [a tömeg] csodálkozik [megdöbbent] vala, mondván: Soha nem láttak [még] ilyet [ilyen hatalmas dolog még soha nem történt] Izráelben! A farizeusok pedig ezt mondják [kijelentették] vala: Az ördögök [a gonosz szellemek, a démonok] fejedelme által [segítségével] űzi ki az ördögöket [a gonosz szellemeket, démonokat]” (Mát. 9,33-34).

Később már bármit jelent ki az Úr, a sokaság is azt mondja:  „… Ördög (démon) van benned…” (Ján. 7,20).

Márk beszámol arról, hogy saját családja sem hitt az Úr Jézusban.  „Azután haza térének. És [ott] ismét egybegyűlt a sokaság [a tömeg], annyira, hogy még nem is ehetnek [úgyhogy még evésre sem maradt idejük]. Amint az övéi [hozzátartozói] ezt meghallák [tudomást szereztek erről], eljövének, hogy megfogják [és erővel elvigyék] őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van [hogy nincs magánál, extázisban / önkívületben van; hogy megzavarodott; megháborodott; hogy elvesztette az eszét].

Az írástudók [törvénytanítók] pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub [jelentése: a legyek, a férgek ura; a szemétnek ura] van vele [Belzebub van benne (szállta meg)]. És: Az ördögök [a gonosz szellemek, a démonok] fejedelme által [segítségével] űzi [haj(í)tja] ki az ördögöket [a gonosz szellemeket, a démonokat].

Ő [Jézus] pedig [ekkor] magához híván azokat [a törvénytanítókat], példázatokban monda nékik: Sátán miként [milyen módon] tud [hogyan képes] Sátánt kiűzni [kihaj(í)tani]? És ha egy ország [királyság] önmagában [önmagával] meghasonlik [részekre szakad], meg nem maradhat az az ország. [Más fordításban: Hiszen az a királyság, amelyben megosztottság van, és önmaga ellen harcol, nem képes megállni az a királyság]. És ha egy ház önmagában [önmagával] meghasonlik [részekre szakad], meg nem maradhat [nem állhat meg] az a ház. [És ha egy háznép (család) amelyben megosztottság van, és önmaga ellen harcol, nem maradhat fönn többé az a háznép, az a család]. És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg [nem képes megállani tovább], hanem vége van [elpusztul].

Bizony mondom néktek, hogy minden bűn [tévedés, hiba, céltévesztés] megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind [minden rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás, istenkáromlás, amit kimondanak], amelyekkel káromlanak [bármennyi káromlást szólnak, bármennyi káromlás hagyja is el a szájukat]: De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást [a Szent Szellemet gyalázza, rágalmazza, becsméreli], nem nyer bocsánatot soha [hanem vétkes marad bűne miatt örökké. Mert olyan bűnt követett el, amelyet soha nem lehet megbocsátani, ezért örök véteknek terhe nyomja], hanem örök kárhozatra méltó. [(enokhosz): a sátán rabja marad]; [Jézus azért mondta ezt] Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan [(akathartosz): szennyes, tisztát(a)lan, gonosz] szellem [démoni szellem] van Őbenne [hogy Jézusnak tisztátalan (szennyes) szelleme van; tisztátalan szellem vette birtokába (szállta meg)]” (Márk. 3,20-30).

Az Úr Jézus pontosan tudta, hogyan fognak reagálni, hiszen ismerte valamennyiük szívét. „És mivelhogy nem szorult rá [nem volt szüksége arra], hogy valaki [bárki] bizonyságot tegyen [tanúskodjék, tanúságot tegyen] az emberről; mert magától is tudta [jól], mi volt [és mi lakozik] az emberben [mi van a szívükben]” (Ján. 2,25)^.

És hogy ki az, aki ismeri az ember gondolatait, és szíve szándékait, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „Én, az Úr (JHVH=Jahve) vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli)” (Jer. 17,10).

Dávid így tesz vallást az Úrnak: „Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet (vagy ha felállok), messziről érted gondolatomat (messziről is észreveszed szándékomat). Járásomra és fekvésemre ügyelsz (szemmel tartod), minden utamat jól tudod (gondod van minden utamra). Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt (te már pontosan tudod) Uram! Elől és hátul körülzártál engem (minden oldalról körülfogtál), és fölöttem (rajtam) tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos (igen magas), nem érthetem azt (nem tudom felfogni)” (Zsolt. 139,1-6).

 „… mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét” (1 Kir. 8,39)

Luk. 11,21 Mikor az erős fegyveres [teljes fegyverzetben] őrzi az ő palotáját, amije van [a vagyona], békességben [biztonságban] van;

Luk. 11,22 De mikor a nálánál erősebb reá jövén [de ha rá tör, és megtámadja őt valaki, aki még nála is erősebb] legyőzi őt, minden fegyverét [a teljes fegyverzetét] elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja*

*Máté bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Avagy mi módon [hogyan] mehet [törhet] be valaki a hatalmasnak [az erősnek] házába és rabolhatja el annak kincseit [javait; vagyonát; holmiját], hanemha megkötözi előbb a hatalmast [azt az erőst] és akkor rabolja [foszthatja] ki annak házát?” (Mát. 12,29)^.

Mert bizony: „Nem rabolhatja el [nem foszthatja ki, nem dúlhatja fel] senki az erősnek [az erős harcosnak, a hatalmasnak] kincseit [javait, vagyonát, holmiját], bemenvén [nem hatolhat be, és nem törhet be] annak házába, hanemha elébb az erőset [az erős vitézt] megkötözi, és azután rabolja [foszthatja] ki annak házát.” (Márk. 3,27).

A prófétán keresztül így szól a Megváltó: „Elvétethetik-é a préda az erőstől (el lehet-e venni a zsákmányt a hőstől), és megszabadulhatnak-e az igazak foglyai (megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól)? Igen, így szól az Úr, az erőstől (a hőstől) elvétetnek a foglyok is, és megszabadul (megmenekül) a kegyetlen (az erőszakos) zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg (perlőiddel én fogok perelni), és én tartom (én szabadítom) meg fiaidat. És etetem nyomorgatóiddal (elnyomóiddal) az önnön húsokat, és mint a musttól, vérüktől megrészegednek, és megtudja minden (hús)test (mindenki), hogy én vagyok az Úr; megtartód (a te szabadítód) és megváltód, Jákóbnak erős Istene!” (Ésa. 49,24-26)^.

 És a golgotai kínoszlopon ez megtörtént, mert az Úr Jézus: „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta (és nyilvánosan megszégyenítette), diadalt vévén (diadalmaskodott) rajtok abban (Krisztusban)” (Kol. 2,15).

Mert: „Aki a bűnt cselekszi, az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1 Ján. 3,8).

 Az Úr Jézus felhatalmazása szerint, a munkát folytatni kell az Ő testének, vagyis a kihívottak gyülekezetének: „Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit (fel)megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen” (Mát. 18,18)

Luk. 11,23 Aki velem nincs, ellenem van, [és aki nem velem dolgozik, ellenem dolgozik]; és aki velem nem takar [aki velem nem gyűjt, az], tékozol [és széjjelszór]*

*Amikor a tanítványok látnak valakit, aki nem jár velük, de az Úr Jézus nevében démonokat űz, el akarják tiltani: „És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert aki nincs ellenünk (és ellenetek), mellettünk (és veletek) van” (Luk. 9,50)

És Márk is megismétli a kijelentést: „Mert aki nincs ellenünk, (az) mellettünk van” (Márk. 9,40)

Luk. 11,24 Mikor a tisztátalan [gonosz] szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár [száraz sivár helyeken vándorol, és bolyong], nyugalmat [felüdülést, csillapodást] keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem.

Luk. 11,25 És oda menvén [amikor visszamegy], kisöpörve és felékesítve [kicsinosítva, rendbe hozva, és feldíszítve] találja azt.

Luk. 11,26 Akkor [tüstént elsiet, és útra kél, és] elmegy, és maga mellé vesz más hét szellemet, magánál gonoszabbakat, és [és ezek mind] bemenvén ott lakoznak [behatolnak, letelepednek, és ott élnek]; és annak az embernek utolsó [vagyis az utóbbi] állapota gonoszabb [és rosszabb, nyomorúságosabb, nehezebb, veszélyesebb] lesz az elsőnél [a korábbi állapotánál]*

*Máté bizonyságtétele így hangzik az Úr Jézus kijelentéséről, amelyet a szándékosan hitetlen zsidóknak mond: „Mikor pedig a tisztátalan [gonosz, szentségtelen] szellem kimegy az emberből, víz nélkül való [sivár; száraz] helyeken jár [bolyong; vándorol], nyugalmat [csillapodást] keresve, és nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én [elhagyott] házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, üresen [gazdátlanul], kisöpörve és fölékesítve [sőt feldíszítve] találja azt.

Akkor [nyomban] elmegy [elsiet] és vesz maga mellé más hét szellemet, gonoszabbakat ő magánál, és [mind] bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek [sorsa pedig rosszabbra fordul], utolsó [későbbi] állapota gonoszabb [rosszabb] lesz az elsőnél [mint az előző volt]. Így lesz [hasonló sors vár; ez történik majd] ezzel a gonosz nemzetséggel [nemzedékkel] is” (Mát. 12,43-45).

 Ez a rosszabb állapot lehet súlyos, vagy gyógyíthatatlan betegség is, erről így beszél Isten igéje: Az Úr Jézus meggyógyítja a Bethesda (jelentése: a kegyelem, a könyörület, az irgalmasság háza) tavánál 38 éve betegen fekvő embert. És egyben nyilvánvalóvá teszi a betegség okát: „Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod (hogy valami rosszabb ne történjék veled)!” (Ján. 5,14).

Ezért Péter apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: „Józanok (Isten Igéje szerint gondolkodók) legyetek, vigyázzatok (éberek legyetek figyeljetek). Mert a ti ellenségetek, az ördög (vádló, rágalmazó, sátán), mint ordító oroszlán szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit elnyeljen” (1Pét 5:8).

És hogy soha ne maradjon üres a házatok, azért: „Mint most született csecsemők, a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. (az üdvösségre, amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2:2)

Luk. 11,27 Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül [a tömegből, és] monda néki: Boldog [és szerencsés az az anya]méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál, [és amelyek tápláltak].

Luk. 11,28 Ő pedig monda: Sőt [még]inkább [azok az igazán] boldogok akik hallgatják [megértik, és felfogják] az Istennek beszédét [logoszát, Igéjét ], és  megtartják [és megőrzik] azt [és engedelmeskednek]*

* „Mert az Istennek beszéde (Istennek (logosza): igéje) élő és ható (működő, tevékeny, hatékony; élő energia). És élesebb (metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és minden kétélű kardnál). És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig), és megítéli (vagyis döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (vagyis a szellemi élet központjának) indulatait (és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását)” (Zsid. 4,12).

 „És most (ezért) fiaim, hallgassatok engemet (hallgassatok rám), mert boldogok, akik az én útjaimat (megőrzik, és) megtartják. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok (és ne hanyagoljátok el azt)! Boldog ember, aki hallgat engem (és aki hallgat rám), az én ajtóm előtt virrasztván (és vigyázva) minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki (megtalál, és) megnyer engem, (az életet találja meg, és) nyert életet, és szerzett (és nyert) az Úrtól jóakaratot (kegyelmet)” (Péld. 8,32-35).

„Az igének pedig megtartói (és cselekvői) legyetek és ne csak hallgatói, (és be ne csapjátok) megcsalván magatokat. Mert ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem megtartója (és cselekvője), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte (ugyan) magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében (Más fordítás: De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete)” (Jak. 1,22-25)

Luk. 11,29 Mikor pedig egyre nagyobb sokaság [egyre nagyobb tömeg] gyülekezett [tódult] hozzá; [és mikor a tömeg összetorlódott mellette], kezdé mondani: E nemzetség [ez a nemzedék] gonosz [káros, veszélyes, ellenséges, ártalmas, azaz gonosz]: jelt kíván [csodajelt követel], de (csoda)jel nem adatik néki, hanem ha Jónás [jelentése: galamb] prófétának ama jele;

Luk. 11,30 Mert miképpen Jónás [jelentése: galamb] jelül volt [jellé vált] a Ninivebelieknek [jelentése: gondtalanság sarja; maradandó ivadék; a nap lakhelye], azonképpen [és úgy jel] lesz az embernek Fia is e nemzetségnek [ennek a nemzedéknek]*

*Máté bizonyságtétele így hangzik: „Megszólították őt némelyek az írástudók [a törvénymagyarázók] és farizeusok közül, mondván: Mester [Tanító], (csoda)jelt akarnánk látni te tőled. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz [rossz, káros, gonosz, hitvány] és parázna [hűtlen, házasságtörő] nemzetség [nemzedék] jelt kíván [jelt követel, és jelet szeretne látni; jelek után tör, és kutat]; és nem adatik [más] jel néki, hanemha [csak] Jónás [jelentése: galamb] prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal [a tengeri szörny] gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld (a látható világ) gyomrában [belsejében, szívében]” (Mát. 12,38-40).

És bármilyen csodát tesz az Úr, a vallásos emberek mindig azt mondják, hogy: „És hozzá menvén a farizeusok és sadduceusok, kísértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? E gonosz és parázna nemzetség (nemzedék) jelt kíván (követel); és nem adatik néki (más) jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne” (Mát. 16,1-4).

Az Úr Jézus démonokat űz, a sokaság álmélkodik, de: „Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak (és követeltek) tőle” (Luk. 11,16).

„És kijövének (hozzá) a farizeusok, és kezdék őt faggatni (és vitatkozni kezdtek vele), mennyei jelt kívánván (követeltek) tőle, hogy kísértsék őt. Ő pedig szellemében (szelleme mélyéről) felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség (nemzedék)? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek (nemzedéknek). És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne” (Márk. 8,11-13).

Az Úr a Benne való hitre hívja a zsidókat, s a válaszuk: „Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz?” (Ján. 6,30).

És az Úr válasza: „Erre Jézus ezt mondta: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek” (Ján. 4,48).

Az Úr Jézus ostorral űzi ki a kufárokat a templomból és a zsidók válasza: „... Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?” (Ján. 2,18).

Aki csak a kíváncsiságát akarja kielégíteni, az úgy jár, mint Heródes: „Heródes pedig Jézust látván igen megörült: mert sok időtől fogva (már jó ideje) kívánta (szerette volna) őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz (az ő szeme láttára). Kérdezé (hosszasan) pedig őt sok beszéddel; de Ő (Jézus) semmit nem felele (nem válaszolt) néki” (Luk. 23,8-9).  

Pál apostol így beszél az emberről: „És miközben a zsidók jelt [csodajeleket] kívánnak. A görögök [hellének, vagyis pogányok] pedig bölcsességet keresnek [követelnek].” De mi a legnagyobb csodát hirdetjük nekik, mert: mi [pedig] a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust hirdetjük, [prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés, [(szkandalon) tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság; oktalanság, képtelenség] (1Kor. 1,22).

Jónás jele: a halálból /a cethal gyomrából/ feltámadt: „Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre” (Jón. 2,1-2.11)

Luk. 11,31 A Délnek királynéasszonya [királynője] felkél [feltámad, és életre kel a szellemi halálból] majd az ítéletkor [válságos helyzetben] e nemzetség [és e nemzedék] férfijaival, és kárhoztatja [vagyis elítéli] őket: mert ő eljött a földnek széléről [a föld végső határáról, a föld legvégéről], hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál*

*Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ninive [jelentése: gondtalanság sarja; maradandó ivadék; a nap lakhelye] férfiai az ítéletkor [kriszisz: döntés, válság, változás] együtt támadnak majd fel [amikor Ninive népe együtt áll döntés elé] ezzel a nemzetséggel [ezzel a nemzedékkel együtt]. És kárhoztatják [(katakrinó): elítélik; A görög fogalom mondanivalója: kárt hozó valami, (a sátán hatalma alatt maradó)] ezt a nemzedéket: mivelhogy ők megtértek [más felismerésre tértek, és megváltoztatták életüket válaszul] a Jónás prédikálására [üzenetére, igehirdetésére]; és ímé [most pedig] nagyobb van itt Jónásnál.

Délnek királyné asszonya [királynője] felkél [feltámad; életre kel a szellemi halálból] majd az ítéletkor [a válságos helyzetben] e nemzetséggel [e nemzedékkel] együtt. És kárhoztatja ezt [elítéli ezt a nemzedéket]: mert ő eljött a földnek széléről [a föld végső határairól; a föld másik végéről], hogy hallhassa a Salamon [jelentése: béke] bölcsességét; és ímé, [most pedig] nagyobb van itt Salamonnál” (Mát. 12,41-42).

Sába királynőjéről így szól Isten Igéje: „Sába királynője hallotta Salamon hírét, azért eljött, hogy próbára tegye Salamont találós kérdésekkel. Megérkezett Jeruzsálembe Salamonhoz igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, töméntelen aranyat meg drágakövet hoztak. Beszélt vele mindenről, amit kigondolt. De Salamon megfelelt minden szavára. Nem volt egyetlen olyan rejtélyes szó sem, amelyikre Salamon ne tudott volna megfelelni” (2Krón. 9,1-2)

Luk. 11,32 Ninive [jelentése: gondtalanság sarja; maradandó ivadék; a nap lakhelye] férfiai az ítéletkor [a válságos helyzetben] együtt támadnak majd fel [együtt kelnek életre a szellemi halálból] e nemzetséggel [ezzel a generációval, nemzedékkel], és kárhoztatják [és elítélik] ezt. Mivelhogy ők megtértek [megváltoztatták a gondolkodásmódjukat, és visszatértek, visszafordultak Isten felé] a Jónás [jelentése: galamb] prédikálására [igehirdetésére;

[Más fordítás: Ninive lakói ugyanis megváltoztatták az életüket Jónás üzenetét igehirdetését hallva, mivelhogy észre tértek, és gondolkozásukat megváltoztatták, és más felismerésre tértek]; és ímé nagyobb van itt Jónásnál*

*Jónásról így szól a Szent Szellem: „És felkele (és elindult) Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, háromnapi járó föld (vagyis: három nap kellett a bejárásához). És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra (egynapi járásra), és kiálta és monda (és ezt hirdette): Még negyven nap, és elpusztul Ninive! A Niniveiek pedig hivének Istenben, és böjtöt hirdetnek, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltöznek (vagyis zsákruhát öltött a város apraja-nagyja)” (Jón. 3,3-5).

 Amikor az Úr Jézus bemerítkezett, már akkor kijelentést nyert, hogy ki Ő: „És Jézus bemeríttetvén [miután alámerítkezett], azonnal kijöve [feljött] a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő [János] látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani. És ímé [az égből szózat hallatszott] egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik]. [kiben én megengeszteltettem]” (Mát. 3,16-17).

Erről tesz bizonyságot Bemerítő János is: „És bizonyságot tőn [tanúsította] János, mondván: Láttam a Szellemet leszállani [leereszkedni] az égből, [a mennyből] mint egy galambot [galamb alakjában]; és megnyugovék Őrajta [és rajta is maradt]” (Ján. 1,32).

Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) (pneuma) szellemben. Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Őbenne teljesedett be a prófécia, mely szerint: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! (Ésa. 9.6)

Luk. 11,33 Senki pedig, ha gyertyát [vagy lámpást, mécset, világot] gyújt, nem teszi rejtekbe [nem teszi rejtett helyre, hogy eltakarja], sem a véka alá [hogy elrejtse], hanem a gyertyatartóba [vagy a lámpatartóra, a mécstartóra, a mécslábra állítja], hogy [a belépők] akik bemennek, lássák a világosságot [a ragyogást, sugárzást, a fényt]*

*A kijelentés fontossága miatt az Úr Jézus többször felhívja a tanítványai, és a minden korban élő hívők figyelmét: „És monda nékik: Avagy azért hozzák-é [veszik-e] elő a gyertyát [vagy a lámpást, vagy vajon azért van a mécs], hogy véka alá tegyék [és elrejtsék], vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba [vagy a lámpatartóba; mécstartóra] tegyék [és helyezzék]” (Márk. 4,21).

És ismét. „Senki pedig, ha gyertyát (lámpást) gyújt, be nem fedi (nem takarja le) azt valami edénnyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba (a lámpatartóra) teszi, hogy akik bemennek, lássák a világot (a világosságot)” (Luk. 8,16).

 Mert: „Ti vagytok a világ világossága [kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a fény]. Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban tartani] a hegyen épített [fekvő, elhelyezett] város. Gyertyát [lámpást; mécsest] sem azért gyújtanak, hogy a véka alá [véka (modiosz): űrmérték gabona mérésére (kb. 8 és ¾ liter). Gyakran nádból készült, ami gyúlékony], hanem hogy a gyertyatartóba [lámpatartóra; mécslábra] tegyék [helyezzék] és fényljék [onnan világítson; ragyogjon, fényt adjon] mindazoknak, akik a házban vannak” (Mát. 5,14-15).

Pál apostolon keresztül teszi egyértelművé a kijelentést a Szent Szellem: „Mert nem magunkat prédikáljuk [hirdetjük], hanem az Úr Jézus Krisztust [Krisztus Jézust, mint Urat]; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat [rabszolgáitokat], a Jézusért [az Ő kedvéért].

Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság [fény] ragyogjon [támadjon], ő gyújtott [maga támasztott] világosságot [Ő csillant (ragyogott) fel] a mi szívünkben (bensőnkben) az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. [hogy terjedjen ismerete az Isten dicsőségének, mely Jézus Krisztus személyében fényeskedik (annak a dicsőséges felismerésnek sugároztatására, mely Istennek a Krisztus orcáján megjelenő fénye)” (2 Kor. 4,5-6)

Luk. 11,34 A testnek [(szóma): személyednek] lámpása [mécsese, világa] a szem: ha azért a te szemed [és a te tekinteted] őszinte [nyílt, egyenes, egyszerű, becsületes, tettetés nélküli, érthető, tiszta], a te egész tested [(szómád): egész személyed, egész lényed] is világos [fénylő, ragyogó, és fénytelt] lesz; ha pedig a te szemed gonosz [rossz, káros, rosszakaratú, rosszindulatú, amelynek oka a boldogtalanság áradása, ömlése], a te tested [(szómád): egész személyed, egész lényed] is sötét [fény nélküli, és tudatlanságban lévő].

Luk.11,35 Meglásd [vigyázz] azért, hogy a világosság [a fény, a tűz,], mely tebenned van, sötétség [homályosság, vakság, és tudatlanság] ne legyen

[Más fordítás: Vigyázz tehát, hogy az a világosság, ami benned van, nehogy sötétséggé váljon].

Luk. 11,36 Annakokáért ha a te egész tested [(szómád): egész személyed, egész lényed] világos [fénytelt; csupa világosság, és fénylő, ragyogó], és semmi részében sincs homályosság [és nincsen benne egyetlen sötét, és tudatlanságban lévő rész sem], olyan világos [fényes, fénylő, és ragyogó] lesz egészen [és teljesen], mint mikor a lámpás [vagy mécses] megvilágosít [megvilágít, és beragyog] téged az ő világosságával [mint amikor a mécs fénybe borít téged a fényével];

[Más fordítás: mintha a villám fénye világított volna meg]*

*Máté így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „A test [vagyis egész személyed, egész lényed] lámpása [világossága, mécsese] a szem [a tekintet]. Ha azért a te szemed [a te tekinteted] tiszta [egyszerű, becsületes, őszinte, egyenes, tettetés nélküli], a te egész tested [a te egész lényed] világos [fénytelt, fénylő, ragyogó] lesz. Ha pedig a te szemed [a tekinteted] gonosz [rossz; álnok; homályos], a te egész tested [egész lényed] sötét [homályos, beborult] lesz. Ha azért a benned lévő világosság [fény] sötétség [homályosság]: mekkora [mennyivel nagyobb lesz] akkor [maga] a sötétség [homályosság]?!” (Mát. 6,22-23).

Mert: „[Az Ige] az igazi világosság [a fény], eljött [érkezőben] volt már a világba, amely megvilágosít [és fénybe borított, beragyogott] minden [e világra jövő] embert [Ő jött el a világba]. A világban volt [jött] és a világ általa lett [jött létre, teremtetett; rajta keresztül támadt], de a világ nem [mégsem] ismerte meg [ismerte föl] őt” (Ján. 1,9-10).

De ti ismeritek Őt, hát: „Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti világosságtok [fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát. 5,16).

Ezért: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában [ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel]; mert mi szövetsége van [mi köze van egymáshoz] igazságnak [a megigazultságnak] és hamisságnak [a törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak a törvénynélküli állapotnak] Vagy mi közössége a világosságnak [a fénynek; vagy hogyan fér össze a világosság] a sötétséggel.

>Más fordításban: Ti nem olyanok vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg nem tiszteli Isten törvényeit? Milyen közös dolga lehet a világosságnak a sötétséggel> (2 Kor. 6,14).

És azért: „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette (és elfajult nemzedékben), akik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon (ha az élet igéjére figyeltek, és megtartjátok). Életnek beszédét tartván elébük (és az élet igéjét nyújtjátok); hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,15-16).

És hogy ez a gyakorlatban hogyan nyilvánul meg, arról sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: „Magatokat a pogányok közt jól (tisztességesen, becsületesen) viselvén (nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a nemzetek között). Hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztévőket (bár azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok), a jó cselekedetekből (nemes, jó tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás (látogatása) napján” (1Pét 2:12).

„Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság [fény] az Úrban: mint világosságnak [fény] fiai úgy járjatok [úgy éljetek]” (Eféz. 5,8).

És ha a Krisztusban megigazultunk, akkor azt mondja az Úr: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága (mint a felragyogó világosság), mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18).

„Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit” (Róm. 13,12).

Az apostolok így figyelmeztetik a hívőket: „Mi… akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8).

Vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18).

„Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé” (1Thessz. 5,5).

Mert Az Úr Jézus jövetelének célja: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján. 12,46).

 Dávid már így prófétál Róla, aki elhozta a világosságot: „Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet (te gyújtasz nekem mécsest); az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet (Uram, fénysugarat ad nekem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29).

 Mert: „Az Úrtól való szövétnek (az Úrtól kapott mécses) az embernek lelke (pnoé: életet adó ereje), aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét (egészen átkutatja bensőnket)” (Péld. 20,27).

Lábam előtt mécses (szövétnek) a te igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsolt. 119,105)

Luk. 11,37 Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus [jelentése: elkülönülő, elzárkózó („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája], hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leült enni [és asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt].

Luk. 11,38 A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg [hogy Jézus étkezés előtt nem merítette vízbe a kezét]*

*A farizeus azért csodálkozott: „Mert a farizeusok és a zsidók [vagyis júdeaiak] mind, a régiek rendelését követve [és ragaszkodva a vének hagyományaihoz], nem esznek, hanemha kezüket erősen megmossák [egy maréknyi, egy tenyérnyi vízzel]. »Más fordítás: A farizeusok ugyanis, mint minden zsidó (vagyis júdeai), nem esznek addig, amíg egy adott módon kezet nem mosnak. Ezzel is megtartva tiszteletreméltó őseik tanítását«”

És piacról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, aminek megtartását átvették (és hagyományként őriznek), poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak (fekhelyeknek) megmosását” (Márk. 7,3-4)

Pedig: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)

Luk. 11,39 Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal [és csordultig tele vagytok rablásvággyal, kapzsisággal] és gonoszsággal.

Luk. 11,40 Bolondok [esztelenek, balgák], aki azt teremtette, ami kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, ami belül van [Más fordítás: Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is]?

Luk. 11,41 Csak adjátok alamizsnául [vagyis adományképpen] ami benne van; és minden tiszta lesz néktek [Más fordítás: Ne így cselekedjetek. Adjátok oda inkább, ami benne van a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen]*

*Máté így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok! Mert megtisztítjátok [és tisztára mossátok] a pohárnak és tálnak külsejét, belől [a belseje] pedig rakvák [tele vannak] azok ragadománnyal [mohósággal, rablásvággyal; sok csalással; kapzsisággal, és rablott holmival] és mértéktelenséggel [és szennyel; féktelenséggel; telhetetlenséggel; és tisztátalansággal]. [Te] vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy [azután] külsejük is tiszta legyen” (Mát. 23,25-26)

[Más fordítás: Annak azonban, aki hitetlen, és bűnök nyomják a lelkét, semmi sem tiszta, mivel a gondolkodásmódja megromlott, és már nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól]” (Tit. 1,15)

Luk. 11,42 De jaj néktek farizeusok! Mert megadjátok a dézsmát [a tizedet] az (illatos)mentától, rutától [vagyis a kaporból] és minden paréjtól [és minden veteményből, és minden zöldségféléből]. de hátra hagyjátok [figyelmen kívül hagyjátok, mellőzitek, és elhanyagoljátok,] az [igazságos] ítéletet [a döntést], és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni [figyelmen kívül hagyni, és elhanyagolni]*

*Máté még részletesebben írja le az Úr Jézus kijelentését: „Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók]. És farizeusok! mert megdézsmáljátok [mert megfizetitek a tizedet] a mentát, a kaprot [ánizsból] és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben [de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb]. Az [igazságos] ítéletet [az igazságosságot; a jogot], az irgalmasságot [a könyörületet] és a hívséget [hűséget; és a hitet]: pedig ezeket kellene cselekedni [gyakorolni], és amazokat sem elhagyni” (Mát. 23,23)^.

„Az igazságnak és igaz (a jogos, méltányos, tisztességes, pártatlan) ítéletnek (vagyis döntésnek) gyakorlását inkább szereti (kívánja, és gyönyörködik benne) az Úr az áldozatnál. (Más fordítás: Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az ÚR, mint az áldozatot)” (Péld. 21,3)^.

A törvény pedig így hangzott: „A földnek minden tizede, a föld vetéséből (a szemes terméséből), a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak (az ÚR szent tulajdona az)” (3 Móz. 27,30).

És a prófétákon keresztül pedig így szólt – és szól ma is – minden hívőhöz: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot (törekedj szeretetre), és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8).

Aki szereti az Urat, az engedelmeskedik is néki: „Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6).

Hát: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből (teljes valódból, lényeddel) és teljes erődből” (5 Móz. 6,5)^.

Saulon keresztül mutatja meg a Szent Szellem, hogy mi az Úr akarata: „Sámuel pedig monda: Vajon kedvesebb-é az Úr előtt (talán ugyanúgy tetszik az Úrnak) az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava (az Úr igéje) iránt való engedelmesség? Ímé, jobb (és többet ér) az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét (az Úrnak igéjét), ő is megvetett (és elvetett) téged, hogy ne légy király” (1 Sám. 15,22-23)

Luk. 11,43 Jaj néktek farizeusok! Mert szeretitek [és többre tartjátok] az előlülést a gyülekezetekben [a főhelyet a zsinagógában, a gyülekezés helyén], és a piacokon [a vásártéren; és a tereken] való köszöntéseket*

*Márk így ír a történtekről: „Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piacokon (a tereken) való köszöntéseket. És a gyülekezetekben (a zsinagógákban) az előlüléseket (a főhelyeken ülni), és a lakomákon a főhelyeket (az asztalfőn): Akik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből (színlelésből) hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek (ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Márk. 12,38-40).

Mert: „Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik [minden tettüket az vezeti; arra törekszenek], hogy lássák [bámulják] őket az emberek [hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat [imaszíjaikat; Ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt]. És megnagyobbítják az ő köntöseik peremét [szegélybojtjait; hosszú bojtokat raknak magukra];

 És szeretik a lakomákon [díszebédeken] a főhelyet [szó szerint: első helyen fekvést], és a gyülekezetekben [a zsinagógákban] az elölűlést [az első helyre, a díszhelyre ülni]. És a piacokon [és vásártereken] való köszöntéseket [üdvözléseket], és hogy az emberek így hívják [így szólítják] őket: Mester, Mester [Rabbi, Rabbi; tanító]!” (Mát. 23,5-7).

És az Úr ismét figyelmezteti az övéit, hogy ne csak hívőknek mutassák magukat: „Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat (óvakodjatok) a farizeusok kovászától, mely a képmutatás” (Luk. 12,1).

És az Úr azt is kijelenti, hogy miért óvja tanítványait, hogy ne csak látszatra legyenek hívők, hanem szívből: „És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: Oltalmazzátok meg magatokat (és óvakodjatok) az írástudóktól, kik hosszú (díszes) köntösökben akarnak (szeretnek) járni, és szeretik (és szívesen veszik) a piacokon (a tereken) való köszöntéseket, és a gyülekezetekben (a zsinagógákban) az első ülést (a főhelyeket), és a lakomákon a főhelyeket (az asztalfőn ülni); Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből (színlelésből) hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek (Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Luk. 20,45-47)

Hiszen az Úr parancsa így szólt a ruhák szegélyeire varrt bojtokról, és azok céljáról: „Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire (szegélyére) az ő nemzetségeik szerint (nemzedékről nemzedékre), és tegyenek a szeglet bojtjára kék (bíbor-)zsinórt.

És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt (valahányszor ránéztek), megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után (és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek), amelyek után ti paráználkodtok (amelyek paráznaságba vihetnek benneteket). Hogy megemlegessétek (emlékezzetek), és megcselekedjétek (és teljesítsétek) minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt” (4 Móz. 15,38-41).

„Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt (az Isten ismeretét), és az ő szájából törvényt (tanítást) várnak, mivel a Seregek Urának követe ő. De ti elhajlottatok (letértetek) ez (erről az) útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel (és tanításotok miatt sokan elbuktak), felbontottátok (megrontottátok) Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 2,7-8).

Pedig: „A gonosznak (a bűnösnek) pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet (hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet)? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést (a feddést), és hátad mögé veted rendelésimet (és elveted igéimet)! Ha lopót (tolvajt) látsz, mellé adod magad (vele cimborálsz), és ha paráznákat, társalkodol velük (és a paráznákkal tartasz). A szádat gonoszságra tátod (szádból gonosz beszéd jön ki), és a nyelved csalárdságot sző” (Zsolt. 50,16-19).

Péter apostol így beszél a vének tanácskozásán a törvénynek a pogányok által való betartásáról: „Most azért mit kísértitek (azzal) az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is (Más fordítás: Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. éppen úgy, mint ők)” (Csel. 15,10-11).

És Pál apostol így folytatja: „Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti (hús)testetekkel dicsekedjenek” (Gal. 6,13)

Luk. 11,44 Jaj néktek képmutató írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok! Mert olyanok vagytok, mint a [jeltelen, és felismerhetetlen sírboltok, és mint a rég beomlott] sírok, amelyek nem látszanak, és az emberek, akik azokon járnak, nem tudják [ezért mit sem sejtve járnak felettük]*

*Máté így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a [fehérre] meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek [szemre valóknak látszanak], belül pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák [és minden tisztátalansággal vannak tele]. Épen így ti is, kívülről igazaknak [megigazultaknak] látszotok ugyan az emberek előtt [az emberek szemében], de belül [a bensőtök] rakva [tele] vagytok képmutatással [kétszínűséggel] és törvénytelenséggel [törvényszegéssel, törvényrontással, és gonoszsággal]” (Mát. 23,27-28).

Már Dávid is prófétál a vallásos emberekről: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság azaz: a valóság, az Ige]. Belsejük [szívük] csupa romlottság [merő álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben gonoszat forralnak]; nyitott sír [megnyílt koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul forgatják]” (Zsolt. 5,10)

Luk. 11,45 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz [és sértegetsz]. »Más fordítás: Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol«.

Luk. 11,46 Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! Mert elhordozhatatlan [elviselhetetlenül nehéz és nyomasztó] terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem illetitek [sem nyúltok hozzá, és meg sem érintitek] azokat a terheket [Más fordítás: Rossz lesz nektek is, törvénytanítók! Olyan szabályokat hoztok, és kényszerítetek az emberekre, amiket nehéz betartani. Ti viszont meg sem próbáljátok betartani ezeket a szabályokat]*

*Máté így ír a vallási vezetőkről: „Mert ők [elviselhetetlenül] nehéz [súlyos] és elhordozhatatlan [nyomasztó, elviselhetetlen] terheket kötöznek egybe [hordanak össze], és az emberek vállaira vetik [rakják; róják]; de ők [maguk azonban] az ujjukkal sem akarják azokat illetni [megmozdítani]; »Más fordítás: Szigorú szabályokat állítanak föl, amelyeknek nehéz engedelmeskedni. Ráerőltetik más emberekre, hogy tartsák be ezeket, ők maguk viszont meg sem próbálják követni ezeket a szabályokat«” (Mát. 23,4).

 Péter apostol így beszél a pogányokról a zsidó vallásúakhoz: „Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?” (Csel. 15,10)

Luk. 11,47 Jaj néktek! Mert ti építitek a próféták sírjait [a síremlékeit]; a ti atyáitok pedig megölték őket [Más fordítás: Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket].

Luk. 11,48 Tehát bizonyságot [tanúságot] tesztek és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit [és bűntársaik vagytok]; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat [Más fordítás: Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek]*

*Az Úr Jézus így bátorítja népét: Ha üldöznek benneteket: „Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]” (Mát. 5,12)^.

És így szól az Úr a vallásos júdeaiakhoz: „Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok! Mert építitek a próféták [Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek] sírjait [mert síremlékeket emeltek a prófétáknak] és ékesgetitek [feldíszítitek; felékesítitek] az igazak [megigazultak] síremlékeit [sírköveit]. És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában [idejében; napjaiban] éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében [Más fordítás: nem vettünk volna részt (nem vállaltunk volna közösséget) velük a próféták vérének kiontásában]. Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot [magatok is megvalljátok, és magatok ellen tanúskodtok azzal], hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat [fiai vagytok a próféták gyilkosainak]” (Mát. 23,29-31)^.

Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).

Pál apostol bátorítása: „Mert ti, atyámfiai (testvéreim), követői (hasonlóvá) lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól (népetektől), miként azok is a zsidóktól. Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek (nem kedvesek Isten előtt), és minden embernek ellenségei. Akik megtiltják nékünk (akadályoznak minket abban is), hogy a pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket (így teszik teljessé mindenkor bűneiket); de végre utolérte őket az Isten haragja” (1 Thess. 2,14-15).

István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek (ellene szegültök), mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52)^.  

Illés próféta is így panaszkodik az Úrnak:  „Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni” (1Kir. 19,10)^.

Nehémiás ilyen megvallást tesz az Úrnak: „Makacskodnak pedig és pártot ütnek ellened, és veték törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolták, akik bizonyságot tőnek ellenük, hogy őket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged

(Más fordítás: Ők azonban engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el)” (Nehem. 9,26)

Luk. 11,49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök őhozzájuk prófétákat [Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] és apostolokat [követeket]; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek [és kiűznek, azaz kiutasítanak, és kérlelhetetlenül, és folyamatosan üldöznek];

Luk. 11,50 Hogy számon kéressék e nemzetségtől [e nemzedéktől] minden próféták vére, mely e világ fundamentumának felvettetésétől fogva [eddig a nemzedékig] kiontatott. [Más fordítás: hogy számon kéressék minden próféta vére, amelyet e látható világ alapjának levetésétől / elvetésétől fogva kiontottak]*

*Máté bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Kígyók, mérges kígyóknak [viperák] fajzatai [ivadékai], miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését [Más fordítás: Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől]? Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat [törvénytanítókat, törvénymagyarázókat] küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket [egyeseket] megöltök, és megfeszítetek, [majd] másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok [megkorbácsoltok] és városról-városra üldöztök.

Hogy reátok szálljon minden igaz [megigazult] vér(e), amely kiömlött [amelyet kiontottak] a földön, az igaz [megigazult] Ábelnek vérétől Zakariásnak [jelentése: az Úr megemlékezett], a Barakiás [jelentése: az Úr az, aki megáld] fiának véréig, akit a templom és az [áldozati] oltár között megöltetek [meggyilkoltatok]. Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek [mind utolérik, eljön] erre a nemzetségre [mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel]” (Mát. 23,33-36).

A hitetlen zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „Ti az ördög (vádló, rágalmazó, félrevezető, ellenség) atyától valók vagytok (származtok), és a ti atyátok kívánságait (vágyait tudjátok) akarjátok (vagytok képesek) teljesíteni. Az emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (alétheia: az Igében, a valóságban), mert nincsen ő benne igazság (alétheia: az Ige, a valóság). Mikor hazugságot szól, a sajátjából (a magáéból) szól; mert hazug (csaló, hamisító) és hazugság (hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás) atyja” (Ján. 8,44).

Az Úr sokszor figyelmeztette népét, hogy tévelyeg: „És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájuk követeit jó idején (idejében küldött nekik üzenetet követei által), mert kedvez vala az ő népének (mert szánta népét) és az ő lakhelyének. De ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit (kijelentését) megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede (oly magasra nem csapott) az ő népe ellen, s többé nem vala segítség (nem volt mentség)” (2 Krón. 36,15-16).

És ma is ezt teszi, mert Ő nem változott. Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „De óvakodjatok az emberektől [vigyázzatok az emberekkel]; mert törvényszékekre adnak [ítélő tanácsoknak (bíróságoknak) fognak átadni] titeket és az ő gyülekezeteikben [zsinagógáikban] megostoroznak [megkorbácsolnak] titeket” (Mát. 10,17).

„A gyülekezetekből (zsinagógákból) kirekesztenek (kizárnak) titeket; sőt jön idő (eljön az óra), hogy aki öldököl (megöl) titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3).

De: „Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok [meneküljetek; fussatok] a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok [végig sem járjátok] Izráel városait [igazán mondom: nem végzitek el ezt a munkát Izrael minden városában], míg [mire] az embernek Fia [Emberfia] eljövend [visszajön hozzátok]” (Mát. 10,23).

 És ez meg is történt, erről így tesz bizonyságot Saul, aki később Pál lett. Amikor az Úr Jézus a damaszkuszi úton megszólítja, így válaszol: „És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként (zsinagógáról zsinagógára járva) azokat, akik hisznek vala te benned: És mikor ama te mártírodnak (vértanúdnak), Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét (ruháját), akik őt megölték.

És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem) mind az idegen városokig is” (Csel. 22,19-20; 26,11).

 És az Úr Jézus befogadása és újjá születése után így vallja meg, hogy: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet (negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (megvesszőztek), egyszer megköveztek…” (2 Kor. 11,24-25).

De ő mégis csak Krisztust hirdeti: „Akiben van a bölcsességnek és ismeretnek [és a tudománynak; (gnószisz): megismerés, ismeret, tudás.(főként a kinyilatkoztatásból származó tudás)] minden kincse elrejtve. [(apokrüphosz): Benne rejlik a bölcsesség rejtett, titkos (a természeti embernek hozzáférhetetlen) kincsei]” (Kol. 2,3).

Mert Ő, vagyis:… [Krisztus] az Isten ereje [hatalma; hatóereje] és az Isten bölcsessége. Mert Ő adatott nékünk: „…bölcsességül …Istentől, [rendeléséből] és igazságul [megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké] és váltságul: [váltság általi szabadításul]” (1Kor. 1,24.30).

És sokan lesznek mártírok a Krisztusba vetett hitük miatt: „Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül. Megöleti pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel (karddal kivégeztette)” (Csel. 12,1-2).

Vértanúhalált hal István is.„És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le. Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik, és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én szellememet!” (Csel. 7,58-59).

 És ez így volt régen is: „Az Isten pedig felruházta Szellemével Zakariást, a Jójada pap fiát, a ki felállt a nép között, és monda nékik: Ezt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? - mert az nem használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, ő is elhagy titeket. Amazok pedig reá támadván, ott az Úr háza pitvarában  megkövezék őt a király parancsolatjából” (2 Krón. 24,20-21)

Luk. 11,51 Az Ábel [jelentése: átmeneti, mulandó, lehelet, elmúlás, esendőség] vérétől fogva mind a Zakariás [akiről az Úr / vagyis Jehova megemlékezett] véréig, ki elveszett [akit meggyilkoltak] az [áldozati] oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől [Más fordítás: Igen, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek]*

*Kain gyilkossága pedig így történt: „Egyszer azt mondta Kain (jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon; alkotó, alapító; kovács; alkotott, képmás) a testvérének, Ábelnak (jelentése: hiábavalóság //vagyis: valami átmeneti, mulandó//. Lehelet, lélegzet, semmiség, elmúlás, esendőség): Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Káin a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta” (1Móz. 4,8).

 És ez azért történt, mert: „Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, úgyhogy hite által még holta után is beszél” (Zsid. 11,4).

Káinról szóló bizonyságtétel: „Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolta az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak” (1 Ján. 3,11-12)

Luk. 11,52 Jaj néktek törvénytudók! Mert elvettétek [mert magatokhoz vettétek, magatokhoz ragadtátok, és lefoglaltátok] a tudománynak [az ismeretnek] kulcsát ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok [Más fordítás: mert az emberektől elvettétek a kulcsot, amely Isten ismeretére vezet: Ti magatok nem használtátok, és megakadályoztátok - útját álltátok - ebben azokat is, akik be akartak menni]*

*Máté így ír az Úr kijelentéséről: „De jaj néktek képmutató [színészkedő, kétszínű] írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok (kirekesztően vallásos emberek), mert a mennyeknek országát [az Egek királyságának ajtaját] bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be [Más fordítás: akik megpróbálnak bemenni, a befelé menőket, akik befelé igyekeznek, sem engeditek bemenni]” (Mát. 23,13)^.

Már Ézsaiás prófétán keresztül hangzott az Úr szava: „Népem nyomorgatói gyermekek (Ó népem! Gyermekek sanyargatnak), és asszonyok uralkodnak rajta; népem! A te vezéreid hitetők, és ösvényidnek útját elrejtik előled (Ó népem! Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged)” (Ésa. 3,13).

„Mert e nép vezérei hitetőkké lettek (tévútra vezették ezt a népet), és akiket vezetnek (megzavarodtak, és) elvesztek” (Ésa. 9,16)^.

Pedig: „Jaj azoknak, akik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat (akik el akarják titkolni tervüket az ÚR elől), és akik a sötétségben szoktak cselekedni (sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják), mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?” (Ésa. 29,15).

 „Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig (apraja-nagyja) mindnyájan telhetetlenségnek (nyerészkedésre) adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek (hamisságot művel). És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, (könnyelműen) mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!” (Jer. 6,13-14)^.

Pedig te: „… ismered az ő akaratát, [a törvényben (az Igében) megnyilatkozó isteni akaratot] és meg tudod ítélni, [ki tudod választani; dönteni tudsz] mi a helyes, [mik azok, amelyek különböznek attól] mert megtanultad [oktatást nyertél] a törvényből. és meg vagy győződve [elhitetted magaddal] arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók [élők] világossága, [fénye]. A balgatagok [tudatlanok; esztelenek; oktalanok] tanítója, [nevelője; oktatója; rendreutasítója] a kiskorúak [gyermekek; kisdedek; tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel birtokodban van] a törvényben [Isten Igéjében] az ismeret [megismerés; tudás kiformálódása] és igazság [valóság] (külső) formáját. [foglalatát; vázát; az alakba öntött igazságot].

Ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki hirdeted, [prédikálod] hogy ne lopj, [s magad] lopsz? Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod [aki kifejezed, hogy irtózol] a bálványokat, és templomrablást követsz el? [szentségtörő vagy].

Aki a törvénnyel dicsekszel, [kérkedsz; büszkélkedsz] a törvény megszegésével [megrontása által; áthágásával] gyalázod [tiszteletlenséggel illeted; becsülésétől megfosztod] az Istent? Bizony miattatok káromolják [rossz hírbe hozzák; rágalmazzák] az Isten nevét a pogányok [a nemzetek] között”, úgy amint meg van írva” (Róm. 2,18-24)^.

Ezért így szól az Úr: „Jaj a pásztoroknak (vezetőknek), akik veszni hagyják és elszélesztik az én (legelőm nyáját) mezőmnek juhait, azt mondja az Úr. Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztoroknak (vezetőknek), akik legeltetik (pásztorolják, és vezetik) az én népemet.

Ti szélesztettétek el az én juhaimat és űztétek el őket; és nem néztetek utánuk. ímé, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr (Más fordítás: Azért ezt mondja az ÚR, Izráel Istene a pásztorokról (vezetőkről), akik népemet: Ti hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem vigyáztatok rá. De én számon kérem tőletek gaztetteiteket - így szól az ÚR). (Jer. 23,1-2)^.

„Elvész (elpusztul) az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való (és nem ismeri Istent). Mivelhogy te megvetetted a tudományt (ezt az ismeretet), én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél (és nem törődtél) Istened törvényéről (Istened tanításáról), elfeledkezem én is a te fiaidról (és nem törődöm velük)” (Hós. 4,6)

Luk. 11,53 Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók [a törvénymagyarázók] és farizeusok [vagyis a vallási vezetők] kezdenek felette igen ellene állani [rettentően neheztelni, és nagyon feldühödtek rá] és őt sok dolog felől kikérdezgetni, és faggatni. [Más fordítás: Amikor Jézus elment onnan, a törvénytanítók és farizeusok rosszindulattal kérdezgetni kezdték őt mindenféléről],

Luk. 11,54 Ólálkodván ő utána [és kelepcét állítottak neki], és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni [hogy valamely szaván, mely száját elhagyja, megfoghassák], hogy vádolhassák őt.

[Más fordítás: Közben azt figyelték, hogy hol használhatnák föl ellene, amit mondott. leselkedtek rá, és alattomban figyelték. És vadásztak arra, hátha valami olyat talál mondani, amivel vád alá helyezhetnék].