Zsoltárok könyve 71:12
Sokszor érzem azt, hogy a zsoltáros szavait idézem, miközben
Istenhez fohászkodom.
Mert vágyom Valaki közelségére, aki összerakja a ledőlt
kockaváramat, megjavítja, amit elrontottam és felszárítja a könnyeket, vagy
letörli az izzadtságot a homlokomról.
Látnom kell az égen Isten keze nyomát és éreznem kell ez
életemben. Vigasztalását, ölelését, irányítását. Ezért küldöm ezeket a szavakat
hozzá, mert szükségem van rá mint a levegővételre...
Isten odasiet hozzánk és segít. Érdekes utakon vezet, de
igen, segít.
Vajon én csak kérek tőle, ezután is, vagy adok is neki egy
szívet, életet, órákat? Sajnálom-e a neki és a szeretteinek adott időt, de
elvárom, hogy a nap 24 órájában őrző-védő szolgálatot teljesítsen nekem?
Isten a mai napon is segítségedre siet, de te hol vagy ebben
a folyamatban? Tovább mész, mit sem törődve a hálával, és nem mondod el neki
dalban, imában, vagy szimpla szavakban, hogy SZERETLEK ISTENEM, HISZEN TE ELŐBB
SZERETSZ ENGEM?
Ma ne hallgasd el, hogy mit tesz Isten!
Teréz anya breviáriuma után kutattam, és ma engem ide vezetett az Úr. Csodálatos szolgálat a Tiéd, dicsőség az Atyának!
VálaszTörlésKöszönöm a megerősítést és az áldást, amit itt kaptam.
Dicsőség az én drága megváltó Istenemnek, aki erre a szolgálatra rendelt. Légy áldott, és kívánom, hohy életed minden napját az Úr Jézus jelenlétében töltsd.
VálaszTörlés