Zsoltár 34. Hálaadás a megszabadításért (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 34,1 Dávidé, (jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember). [abból az időből] mikor elváltoztatta értelmét [amikor őrültséget színlelt] Abimélek [jelentése: király az apám, egy király apja; atya-király] előtt, és mikor ez elűzte [(grš): elkergette] őt és elment*

*Ez pedig így történt: amikor Saul meg akarta öletni őt: „És felkele Dávid, és elfutott azon a napon Saul (akit kértek, kívántak; a kikövetelt) elől, és elment Ákhishoz (haragudni, kígyó-varázsló), Gáthnak (borsajtó, csöbör) királyához. És mondának Ákhis szolgái néki: Vajjon nem ez-é Dávid, annak az országnak királya? Vajjon nem erről énekelték-é a körtáncban, mondván: Saul megverte az ő ezerét, Dávid is az ő tízezerét? És mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Ákhistól, Gáthnak királyától. És megváltoztatá magaviseletét ő előttük, (eszelősként viselkedett) és őrjönge kezeik között, és irkál vala a kapuknak ajtain, nyálát pedig szakállán folyatja alá. És monda Ákhis az ő szolgáinak: Ímé látjátok, hogy ez az ember bolond, miért hoztátok őt hozzám? Szűkölködöm-e őrültekben, hogy ide hoztátok ezt, hogy bolondoskodjék előttem? Ez jőjjön-e be házamba?” (1 Sám. 21,10-15).

Zsolt. 34,2 Áldom [(brḵ): térdet hajtva dicsőítem] az Urat [(jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót] minden időben [(ʿéṯ): mindenkor], dicsérete mindig [(támíḏ): szüntelen] ajkamon van!*

*Az apostol is erre buzdítja Isten népét: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván, éberek lévén, minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,18)^.

Bármi ér: „Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,13)^.

Hogy mi az eredménye a szüntelen való imának, és dicséretnek arról így vall Dávid: „Bizony elrejt és megóv engem az ő hajlékába, az Ő sátrában a veszedelem napján; eltakar, és elrejt engem sátrának rejtekében, sátra mélyén, sziklára emel fel engem, és magas kősziklára helyez engem. Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. (Más fordítás: Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az Úrnak)” (Zsolt. 27,5-6)^.

Hát: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk, és ujjongjunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel, és ujjongjunk előtte énekszóval” (Zsolt. 95,1-2).

És így folytatja Dávid: „Megtelik szájam dicséreteddel, dicsőítlek mindennap” (Zsolt. 71,8).

„Éneklek az Úrnak egész életemben; zsoltárt zengek az én Istenemnek, amíg vagyok!” (Zsolt. 104,33)

Ezt a példát kövessétek: „Szüntelen imádkozzatok. Mindenben, és mindenért hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok, a ti javatokra” (1 Thess. 5,17-18).

Zsolt. 34,3 Dicsekedem én [(nep̄eš): magam] az Úrban; s hallják ezt a szegények [(ʿánájv ʿánáv): az elnyomottak, alázatosak, szelídek, nyomorultak] és örülnek [(śámaḥ): vígadnak, örvendeznek]*

*Mert: „felemelé a (szegény) nyomorultat az ínségből (a nyomorúságból), és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. Látják az igazak és (örülnek), és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját” (Zsolt. 107,41-42).  

És én: „Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. Látják ezt majd a szenvedők (az alázatosak) és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!” (Zsolt. 69,31.33).

Hát: „Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela” (Zsolt. 44,9).

„A téged tisztelők látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,74).

És így dicsérjük: „Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; (terjedjen híre, amíg a nap ragyog)! Nevével áldják magukat mind a nemzetek, és magasztalják őt. Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csodadolgokat cselekszik egyedül! Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!” (Zsolt. 72,17-19).

Tehát: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, igazságos döntést, és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)

„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17)

Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, vagyis kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14).

Zsolt. 34,4 Dicsőítsétek [(gáḏal): magasztaljátok] velem [(jaḥaḏ): együtt az Urat, [(šém rúm): hirdessétek velem az Úr nagyságát] és magasztaljuk [dicsőítsük] együtt az ő nevét!*

*Mert: „Hiszen a te kegyelmed, és (szereteted) jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. Áldanálak ezért életem fogytáig; nevedet imádva emelem fel kezeimet” (Zsolt. 63,4-5).

„Dicsérlek téged, és (magasztallak) Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél” (Zsolt. 86,12-13).

Mózes is így dicsőíti az Urat: „Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő… Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; Ő az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom” (2 Móz. 15,1-2).

Még Babilon királya is az Urat dicsőíti: „Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt: mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek és azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja” (Dán. 4,34).

És az apostol is erre buzdítja Isten népét:  „Hogy egy szívvel, egy szájjal [egyetértésben, közös elhatározásból, és egyhangúan] dicsőítsétek [és magasztaljátok] az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját” (Róm. 15,6).

És újra: „Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind örökkön örökké. Ámen” (Fil. 4,20).

És: „Övé legyen a dicsőség mindörökkön örökké! Ámen” (Gal. 1,5).

 Igen! Néki: „… légyen dicsőség az egyházban [a kihívott gyülekezetben, eklézsiában], a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre [a világkorszakok világkorszakába nyúlóan nemzedékről nemzedékre; minden nemzedéken át] örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,21).  

Zsolt. 34,5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, [(ʿánáh): válaszolt nekem] és minden félelmemből [(məḡúráh): bajomból, szorongásomból, rettegésemből] kimentett [(nácal) kiragadott] engem*

*És az Úr válasza: „Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt” (Zsolt. 91,14-15).

Ezért te csak: „...hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt. 50,15).

És Dávid válasza: „Azért te benned [(báṭaḥ): hisznek, és] bíznak, akik ismerik a te nevedet, [akik igazán ismernek Téged], mert nem hagytad el [soha] Uram, akik keresnek téged, [akik hozzád fordultak segítségért]” (Zsolt. 9,11).

És hogy kinek a nevét kell segítségül hívni, azt Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr: „Az Isten gyülekezetének, ...a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” ...Akik Őt segítségül hívják, azoknak a gyermekeire is kiterjeszti Isten az Ő ígéretét: „Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom....(Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened), nem hagy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetségéről, amely felől megesküdt nékik. ... én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, ...Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked” (1 Kor. 1,2; Ézs. 65,23-24; 5 Móz. 4,31; 1Móz. 28,15).

Az Úr Jézus ígérete Az övéinek: „...én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mát. 28,20)

Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy kiknek szólnak az ígéretek: „Mert az Isten Fia Jézus Krisztus...”  És: „Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk” (2 Kor. 1,19-20).

Zsolt. 34,6 Akik ő reá néznek, [és őhozzá futnak], azok felvidulnak, [(náhar): örömtől ragyognak], és arcuk meg nem pirul. Azok [(ḥap̄ér): meg nem szégyenülnek, reményükben meg nem csalatkoznak]*

*Az Úr: „Az éhínségben megment [(páḏáh): megszabadít, megőriz] téged a haláltól [(máveṯ): romlástól, pusztulástól], és a háborúban [(miləḥámáh): küzdelemben, csatában] a fegyveres kezektől [s a hadban a (ḥereḇ jáḏ): kardnak erejétől]. A nyelvek ostora [(lášón lášôn): rágalmazás, átkozás] elől rejtve leszel [biztonságban vagy], és nem kell félned [(járé'): remegned, megijedned, megrémülnöd], hogy a pusztulás rád következik, hogy a [(šôḏ šóḏ bô'): pusztulás rád tör, elér, rád szakad]. A pusztulást [(šôḏ šóḏ): rombolást] és drágaságot [és (káp̄án): éhínséget] neveted, és a fenevadaktól sem félsz [(járé'): nem ijedsz, nem rémülsz meg]. »Más fordítás: Mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától nem kell megijedned«” (Jób. 5,20-22).

Azt mondja az Úr: „Hanem bizonyára megszabadítlak téged, nem esel el fegyver miatt, és az életed zsákmányul lesz néked, mert reménységed volt (bíztál) bennem, azt mondja az Úr” (Jer. 39,18).

Mert: „az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében (szeretetében) bízókat, hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket” (Zsolt. 33,18-19).

„Nem szégyenülnek meg a (gonosz), veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban (is)” (Zsolt. 37,19).

„Tollaival fedez be (takar be) téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége” (Zsolt. 91,4).

Ezért: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. [Héber szerint: Még ha a (caləmáveṯ): halál mélységes sötétségén (gaj gajə') megyek is át, nem félek, nem rettenek meg a (ráʿ): veszélyes, rosszindulatú gonosztól, és semmi bajtól, mert te velem vagy, és (šéḇeṭ): pásztorbotod (mišəʿeneṯ mišəʿénáh) támogat, bátorít, és biztonságot ad]” (Zsolt. 23,4).

És így folytatja Dávid: „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” (Zsolt. 118,6).

Hiszen: „Az Úr az én világosságom, és (segítségem) és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége (életemnek ereje, kitől rettegnék): kitől remegjek? (Zsolt. 27,1).

Mert Uram, Te: „Tanácsoddal igazgatsz (és vezetsz) engem, és végül dicsőségedbe fogadsz” (Zsolt. 73,24).

„Mily bőséges a te jóságod, amelyet fenntartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. (Más fordítás: Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől” (Zsolt. 31,20-21).

És ha bizalmad nem rendül meg: „Oroszlánon és áspiskígyón (viperán) jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt” (Zsolt. 91,13).

Mert: „Erő és méltóság árad rólad, és nevetve nézel a holnap elé” (Péld. 31,25)

„Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön” (3 Móz. 25,18).

És Dávid – az életveszély közepette – így folytatja megvallását, példát adva a bajbajutottaknak: „Bizony elrejt (és megóv) engem az ő hajlékába (sátrában) a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében (elrejt sátra mélyén), sziklára emel fel engem (magas kősziklára helyez engem). Most is felülemeli fejemet ellenségeimen (így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között), akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6)

„Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon (és csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban)!” (Zsolt. 31,22)

„Békességben fekszem le, és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást (hogy biztonságban élhessek)” (Zsolt. 4,9)

„Ha tábor fog körül (és ha egy egész tábor jön is ellenem), nem fél szívem; habár had támad reám (és háború tör is rám), mégis ő benne bízom én (és akkor is bizakodom)” (Zsolt. 27,3)

Mert: „Megszégyenül majd, és igen megháborodik (és reszketni fog nagyon) minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen (egy pillanat alatt)” (Zsolt. 6,11)

Az Úr: „Az igazaknak (becsületeseknek) valóságos jót rejteget (jutalmat tartogat), pajzst a tökéletesen járóknak (a feddhetetlenül élőknek)” (Péld. 2.7).

 Bizony: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatásban, gyötrődésben, és szorongásban). Azért nem félünk, ha elváltoznék (megindulna) is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe (mélyébe): Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai (ha háborognak és tajtékoznak is vizei); hegyek rendülhetnek meg háborgásától (tombolásától). Szela” (Zsolt. 46,2-4).

És az Úr válasza a hitre: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak. Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek! … szól az Úr…” (Ésa. 41,10-14).

Zsolt. 34,7 Ez a szegény [(ʿání qárá'): elnyomott, szerencsétlen,

nyomorult, segítségért] kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából [(cáráh): gyötrelméből, szorongatásból, háborúságából, nyomorúságából] kimentette [(jášaʿ): kiszabadította] őt*

*És így folytatja Dávid: „Hangos szóval kiáltottam [(kradzó): rikoltottam, sikítottam] az Úrhoz, s ő meghallgatott szent(sége) hegyéről” (Zsolt 3,5).

Így kiáltottam: „Tekints reám [(pánáh): fordulj felém] és könyörülj rajtam [(ḥánan): légy kegyelmes hozzám], mert árva és szegény [(jáḥíḏ): magányos és (ʿání): elnyomott, szerencsétlen, nyomorult] vagyok. Eláradtak [(ráḥaḇ): igen megsokasodtak] szívemnek [(léḇáḇ): bensőmnek] szorongásai, [(cáráh): nyomorúságai, gyötrelmei] nyomorúságaimból [(məcuqáh məcúqáh): szorongattatásom, és gyötrelmemből] szabadíts meg engem. [Más fordítás: Adj enyhülést szívem gyötrelmének és (jácá'): szabadíts, ments meg, vezess ki bajaimból, szorult helyzetemből, szükségeimből, ínségemből]. Lásd meg szegénységemet [(ʿŏní): nyomorúságomat szenvedésemet, szorultságomat], és gyötrelmemet [(ʿámál): gyötrődésemet, bajomat, megalázottságomat]; bocsásd meg [(násá' náśá'): vedd el] minden bűnömet [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): minden vétkemet]. Lásd [(rá'áh): tekintsd] meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, [mekkora elleneim száma] és gyilkos gyűlölséggel [és kegyetlen gyűlölettel] gyűlölnek engem. Őrizd [(šámar): óvd] meg életemet és szabadíts [(nácal): ragadj ki, ments] meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. [Más fordítás: Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem, (ḥásah): oltalmat / menedéket Nálad kerestem]” (Zsolt. 25,16-20).

„Könyörülj rajtam [és kegyelmezz] Uram, mert ellankadtam [elcsüggedtem, és bágyadt, gyönge, és erőtlen vagyok]: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak [remegnek, és kiszáradtak] csontjaim [és reszket minden tagom]. Lelkem (egész személyem) is igen megháborodott [csupa reszketés, és mélyen megrendült, teljesen összezavarodott], és te, oh Uram, míglen [meddig késlekedsz még]” (Zsolt. 6,3-4).

„Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak [(dikaioszüné): megigazulásomnak] Istene; könyörülj rajtam [a nyomorúságban vidámíts meg engemet; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban tágíts rajtam] és halld meg az én imádságomat! ” (Zsolt. 32,2-4).

„Nézz ide (tekints rám, hallgass meg, és) felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet (és tartsd meg szemeim ragyogását) hogy el ne aludjam a halálra (és hogy ne jöjjön rám halálos álom,)” (Zsolt. 13,4).

Én: „Te benned bíztam (ezért Hozzád menekülök), Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts (és ments) meg engem (irgalmasan). Hajtsd hozzám (és fordítsd felém) füledet, (siess, és) hamar szabadíts (és ments) meg (engem); légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem (Más fordítás: Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam)” (Zsolt. 31,2-3).

Hát: „Hallgass meg engem, Uram, (jóságos szeretettel) mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám, és (nagy irgalmaddal fordulj hozzám); És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon (és nagy bajban vagyok): siess, hallgass meg engem” (Zsolt. 69,17-18).

És: „A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem (irgalmasan. Fordítsd felém, és); hajtsd hozzám füledet és tarts meg (és segíts meg) engem” (Zsolt. 71,2).

„Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok (hozzád), éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra (és figyelj esedezésemre)! Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal (tele vagyok bajokkal), és életem a Seolig jutott (és közel került a holtak hazájához)” (Zsolt. 88,2-4).

„Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! Ne rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem (mikor szorult helyzetben vagyok. Fordítsd felém és), hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, (siess, és) hamar hallgass meg engem” (Zsolt. 102,2-3).

 „(Fordulj felém, és) tekints reám és könyörülj rajtam, amiképpen szoktál a te nevednek kedvelőin (akik szeretik nevedet)” (Zsolt. 119,132).

„Szabadítsd [mentsd] meg [oh Isten] életemet a kardtól, [a kardnak élétől] s [ragadd ki] az én életemet a kutyák körmeiből [Más fordítás: Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából]” (Zsolt. 22,21).

„Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, [(qáḏam): előzd meg, Te támad meg, ronts rá] terítsd le, és [(káraʿ): térdeltesd le, hódoltasd meg] őt, szabadítsd [mentsd] meg, és [ragadd ki] életemet, [(pálaṭ): helyezz biztonságba] a gonosztól, a [hitetlen céltévesztettektől, az Isten nélkül élőktől] fegyvereddel [kardoddal]” (Zsolt. 17,13).

„Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet kivetett, essék belé a veszedelembe” (Zsolt. 35,8).

És az Úr válasza: „Ha megélesítem fényes (villogó) kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek” (5 Móz. 32,41).

Zsolt. 34,8 Az Úr angyala [(malə'áḵ): küldöttje] tábort jár az őt félők, az Őt [(járé'): tisztelők] körül, [(ḥánáh): letáborozik, őrt áll, és az őt félőket körülsáncolja] és kiszabadítja [(ḥálac): kiragadja, és megmenti] őket. [Más fordítás: Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza]*

*Mikor Péter apostolt Heródes börtönbe záratja, és ki akarja végeztetni, Isten angyalt küld a kiszabadítására: „És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta (elküldte) az ő angyalát, és megszabadított (kimentett) engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától” (Csel. 12,11).

Mert az Úr ígérete így hangzik: „Nem illet téged a veszedelem, (és nem érhet téged baj) és csapás nem közelget (sőt, közel sem férhet) a sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged (és vigyázzanak rád) minden utadban. Kézen hordoznak (és kézen fogva vezetnek) téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, eltaposod az oroszlánt, és a viperát, és a sárkányt, (és eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet)” (Zsolt. 91,10-13).

Zsolt. 34,9 Érezzétek [(ṭáʿam): ízleljétek] és lássátok [(rá'áh): értsétek, ismerjétek] meg, hogy jó [(ṭôḇ): kedves, jóságos] az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik [(ḥásah): aki hozzá menekül, nála keres menedéket]*

*És az apostol így folytatja: „Mivelhogy ízleltétek [és megtapasztaltátok], hogy jóságos [jó irgalmas, kedves] az Úr” (1 Pét. 2,3).

Dávid megvallása: „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik” (Jer. 17,7-8).

Mert: „Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll” (Zsolt. 125,1).

És: „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,31).

 „Mert nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul (feddhetetlenül) élnek. Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned” (Zsolt. 84,12-13).

Zsolt. 34,10 Féljétek [(járé'): tiszteljétek] az Urat, ti szentjei, ti [(qáḏóš qáḏôš) Istennek odaszenteltek]! Mert akik őt félik, [(járé'): tisztelik] nincs fogyatkozásuk [(maḥəsór maḥəsôr): nem látnak szükséget, nem szűkölködnek, nem szenvednek hiányt]*

*Mert: „Az Úrnak félelme (tisztelete) életre visz (életet jelent); és az ilyen megelégedve tölti az éjt, gonosszal nem illettetik (nem éri veszedelem)” (Péld. 19,23).

 „Az igaz eszik az ő kívánságának megelégedéséig (jóllakásig ehet)…” (Péld. 13,25)

„Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban” (Zsolt. 37,19).

Dávid megvallása: „Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én pásztorom. Ő [(ráʿáh): legeltet, pásztorol, táplál, ellát,vezet, kormányoz, igazgat, dédelget engem]; nem szűkölködöm [(ḥásér): nem szenvedek hiányt, semmiben meg nem fogyatkozom, és semmi híjával nem leszek]” (Zsolt. 23,1).

János apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy kiről szóltak a próféták: „Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette (a trón közepén) van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17).

És ezért: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19).

Zsolt. 34,11 A [(kəp̄ír): fiatal] oroszlánok szűkölködnek, [(rúš):

sínylődnek, és nyomorognak]  éheznek [(ráʿéḇ): éhségtől szenvednek, koplalnak]; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek [(ḥásér): nem szűkölködnek]*

*Mert: „az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében (szeretetében) bízókat, Hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket” (Zsolt. 33,18-19).

„ „Nem szégyenülnek meg a (gonosz), veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban (is)” (Zsolt. 37,19).

„Az Úr nem hagyja éhezni a megigazultat…” (Péld. 10,3).

 „Az éhínségben megment [(páḏáh): megszabadít, megőriz] téged a haláltól [(máveṯ): romlástól, pusztulástól], és a háborúban [(miləḥámáh): küzdelemben, csatában] a fegyveres kezektől [s a hadban a (ḥereḇ jáḏ): kardnak erejétől]” (Jób. 5,20).

„A pusztulást [(šôḏ šóḏ): rombolást] és drágaságot [és (káp̄án): éhínséget] neveted, és a fenevadaktól sem félsz [(járé'): nem ijedsz, nem rémülsz meg]. [Más fordítás: Mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától nem kell megijedned]. Majd megtudod [(jḏʿ): megismered, megtapasztalod], hogy békességben lesz a te sátorod, hogy [(šálóm šálôm) épség, egészség, teljesség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás, biztonság, siker van a te sátorodban] s ha megvizsgálod a te hajlékodat [('óhel): otthonodat], nem találsz benne hiányt [(ḥṭ'): céltévesztést]. Majd megtudod [(jḏʿ): megtapasztalod], hogy a te magod [(zeraʿ): utódod] megszaporodik [(raḇ): gyarapszik], és a te sarjadékod, [(ce'ĕcá'): leszármazottaid] mint a mezőn a fű. Érett korban térsz a koporsóba [(qiḇəráh qeḇer): a sírba], amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona” (Jób. 5,22.24-26).

Hát: „Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, szeretetéért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, és az emberekkel tett csodáiért. Hogy megelégíté, és megitatta a szomjúhozókat, és az éhezőket betölté jóval!” (Zsolt. 107,8-9).

„Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12).  

Zsolt. 34,12 Jőjjetek [(bén): erős] fiaim, hallgassatok rám [(šámaʿ): figyeljetek, és értsétek meg], megtanítlak titeket az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] félelmére [(jirə'áh): tiszteletére]!*

*És így folytatódik a kijelentés: „Az Úrnak félelme [(jirə'áh): tisztelete] tiszta, [(ṭáhór ṭáhôr): szent, nem kevert], megáll [(ʿámaḏ): megmarad] mindörökké. Az Úrnak ítéletei [(mišəpáṭ): döntései] változhatatlanok [('ĕmeṯ): szilárdak, stabilak, állandóak] s mindenestől fogva [mindenben] igazságosak [(jaḥaḏ cáḏaq): teljesen igazzá tesznek, megigazítanak, felmentenek]. Kívánatosabbak [(ḥmḏ): értékesebbek, becsesebbek] az aranynál, még a sok színaranynál is [és megannyi drágakőnél]; és [szavai] édesebbek a méznél, még a színméznél is [a lépből kicsordult méznél is]” (Zsolt. 19,10-11).

Isten Szelleme így hív: Mert: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme (az Úrnak tisztelete); jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig” „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg” (Zsolt. 111,10; Péld. 1,7)

És akit a Szent Szellem megtanított, az bölccsé válik, és: „A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak. Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet. Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” „És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Úr félelme lesz kincsed”(Préd. 12,13-15; Ésa. 33,6).

Zsolt. 34,13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet, [(ḥáp̄éc ḥaj): aki kívánja a virágzó, sikeres, prosperáló életet, és azt, hogy örömét lelje benne] és szeret napokat [(jôm ṭôḇ): és boldog, sikeres, áldott éveket], hogy jót láthasson [hogy élvezze a boldogságot]?*

*És a válasz: „Az alázatosságnak bére az Úr félelme (tisztelete), gazdagság és tisztesség és élet” (Péld. 22,4).

Zsolt. 34,14  Tartóztasd meg [(nácar): őrizd, és tiltsd el] nyelvedet a gonosztól [(ráʿ): rossztól], és ajkadat a csalárd [(mirəmáh): álnok, megtévesztő, rosszindulatú] beszédtől. [Más fordítás: Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot]*

*Dávid megvallása: „Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém” (Zsolt. 39,2).

De ezt csak a Te segítségeddel tudom megtenni, ezért kérem: „Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt. 141,3).

„Segíts [(jášaʿ): szabadíts, és őrizz meg, támogass, és győzelmet adj] Uram [Jahve], mert elfogyott a kegyes, az [(ḥásíḏ): istenfélő], az igazak / megigazultak eltűntek az emberek [('áḏám): az ádámi / emberi faj] fiai közül. [Más fordítás: Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség, az igazmondás, és őszinteség]. Hamisságot [(šavə' šávə'): hazugságot, valótlanságot, hiábavalóságot, gonoszságot, rombolást, pusztítást] szól, és [(dibbér): beszél] egyik a másiknak. Mindenki képmutatóan, hazug módon beszél társával, és felebarátjával, hízelkedő ajakkal [(ḥeləqáh śep̄eṯ śáp̄áh): mézesmázos, alakoskodó beszéddel] kettős szívből szólnak [kétszínűen beszélnek]” (Zsolt. 12,2-3).

 Mert: „Nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság azaz: a valóság, az Ige]. Belsejük [szívük] csupa romlottság [merő álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben gonoszat forralnak]; nyitott sír [megnyílt koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul forgatják]” (Zsolt. 5,10).

„Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7).

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)

„Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (Krisztust), eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8)

„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)

Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét: … békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)

Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)

És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek)! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

Ezért a hitetlenek csak: „Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. Az égre tátogatják szájukat, és nyelvük eljárja a földet. ...édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá; És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között” (Zsolt. 73,8-9; Jób. 20,12-13)

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy eltelhetnek évezredek, de az ember nem változik: „Nyitott, tátongó, és megnyílt sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis, vagyis vipera kígyóméreg az ajkukon. szájuk átokkal, átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddel van tele. Lábuk gyors a vérontásra. Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok, nyomorúság, és nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik” (Róm. 3,13-17).

 Mert: „A bűnös (vagyis céltévesztett) ember szíve mélyén (az ő bensőjében) ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5).

 Hát: „Ne irigykedjél a gonosztevőkre, se ne kívánj azokkal lenni. Mert pusztítást gondol az ő szívük, és bajt szólnak az ő ajkaik” (Péld. 24,1-2).

Ezek rombolják a mások hitét: Elteltek évszázadok és évezredek, de a hitetők módszere nem változott: „Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét” (Róm. 16,18)

„Ezek... érzékiek, kikben nincsen Szent Szellem” és: „az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Júd. 1,19; Fil. 3,19).

Zsolt. 34,15 Kerüld a rosszat [hagyd el, távozz a gonosztól; hagyj fel a rosszal; hagyd el a rosszat és válaszd a jót] és cselekedjél jót; keresd a békességet és [törekedj békességre] kövesd azt. [és járj a nyomában]*

*És folytatódik a figyelmeztetés: „Vesd el tőled a száj hamisságát, és a [rágalmazó] ajkak álnokságát [alattomosságát] távoztasd el magadtól. [Más fordítás: šּׂúr súr)): menekülj, és távolítsd el, (peh): a hírnök, szószóló szájának (ʿiqqəšúṯ): fonák, csalárd, eltorzított (śep̄eṯ śáp̄áh): beszédének, szavainak (ləzúṯ): ferdeségét, fonákságát, elvetemültségét, gonoszságát (ráḥaq): messzire távolítsd el magadtól. [Héber szavak nélkül: Menekülj, és messzire távolítsd el magadtól, a hírnök, a szószóló szájának fonák, csalárd, eltorzított beszédének, szavainak ferdeségét, fonákságát, elvetemültségét, gonoszságát]” (Péld. 4,24).

Péter apostol így figyelmezteti Isten népét: „Mert aki akarja az életet szeretni, [(theló etheló): aki szeretne örülni az életnek], és jó [(agathosz): szerencsés, boldog] napokat látni, tiltsa meg [(pauó): fékezze meg, és tartsa vissza] nyelvét a gonosztól, a [(kakosz): rossz, káros, ártalmas beszédtől] és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot [(dolosz): ravaszságot, csalárdságot, az óvja ajkát a hamis szótól]. Forduljon el [(ekklinó): kerülje el, tartózkodjon tőle, térjen ki az útjából, hajoljon el] a gonosztól, attól, ami [(kakosz): rossz, káros, ártalmas] és cselekedjék jót, azt ami [(agathosz): hasznos, kedvező, szerencsés]. Keresse [(dzéteó): sőt fusson utána, és járjon utána, törekedjen rá, kutassa] a békességet, vagyis [(eiréné) azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában], és kövesse [(diókó): törekedjen rá, és gyakorolja] azt. Mert az Úr szemei [(proszópon): jelenléte] az igazakon [megigazultakon] vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; [és füle az ő könyörgésükre figyel] az Úr orcája pedig a gonoszt [(kakosz): rossz, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány] cselekvőkön” (1 Pét. 3,10-11).

Jakab apostol is figyelmezteti a hívőket: „Ha valaki istentisztelőnek [(thrészkosz) igaz hívőnek] látszik köztetek [és aki azt hiszi magáról, hogy az istentiszteleti formákat pontosan teljesíti], de nem zabolázza [nem fékezi] meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét [és még önmagát is becsapja], annak az istentisztelete hiábavaló [(mataiosz): haszontalan, üres]” (Jak. 1,26).

Az Úr Jézus kijelentése a beszédről, és annak következményéről: „De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(rémáért): vagyis mondásért, megnyilatkozásért, és Igéért], amit beszélnek [és amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logoszodból): ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [vagyis igazulsz meg]. És a te beszédedből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,36-37).

Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (és bomlasztó) beszéd (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó, és) szükséges az építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)” (Eféz. 4,29).

Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „…Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (egész valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2).

Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8).

 „Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a bűn tanítja erre) a te szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (és vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6).

Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. (Más fordítás: Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21).

„Aki vigyáz a szájára, és megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól” (Péld. 21,23)

Mert: „Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól... Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár” (Péld. 13,2-3).

Ezért így imádkozik: „Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt. 141,3).

Zsolt. 34,16 Az Úr szemei az igazakon, a [(caddíq): megigazultakon] vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán. [Más fordítás: Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja]*

*Dávid kiáltása az Úrhoz, és az elnyomottak, szerencsétlen nyomorultak buzdítása: „Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden hústest”  „Zengjetek az Úrnak, aki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit. ..nem feledkezik el a szegények kiáltásáról” (Zsolt. 9,12-13; 65,3).

 Hiszen: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (és igazán) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19).

 Mert: „A szegények  [(ʿánájv ʿánáv): elnyomottak, szerencsétlen nyomorultak] kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, [a bensőjüket] füleiddel figyelmezel [feléjük fordítod füledet, és kegyelmed által szívüket megváltoztattad, és imádságra hangoltad]” (Zsolt. 10,17).

 Igen: „az Úr szemmel tartja az őt félőket, az [(járé') Isten tisztelőket], az ő kegyelmében, és [(ḥeseḏ jáḥal): szeretetében reménykedőket], és bízókat. Hogy kimentse [(nácal): kiragadja, és megszabadítsa] őket a halálból [(máveṯ): csapásokból, pusztulásból], és az éhségben is [éhínség idején is] eltartsa [(ḥájah): életben tartsa, megőrizze, táplálja] őket” (Zsolt. 33,18-19).  

Mert azt mondj az Úr: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jer. 29,12-13).

Bizony az Úr: „… az igazaknak … könyörgését (és imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29).

Hát: „Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van” (Ésa. 55,6).

 Az Úr Jézus így bátorít: „Kérjetek és (meg)adatik néktek [és kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [folyamatosan kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [mindenki] aki kér, mind kap [és megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [és megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]” (Mát. 7,7-8).

Péter apostol is erről tesz bizonyságot: „Mert az Úr szemei [(proszópon): jelenléte] az igazakon [megigazultakon] vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; [és füle az ő könyörgésükre figyel] az Úr orcája pedig a gonoszt [(kakosz): rossz, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány] cselekvőkön” (1 Pét. 3,12).

Zsolt. 34,17 Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, azokon, akik [(ráʿ ʿáśáh): sikertelenséget, boldogtalanságot, szerencsétlenséget, szomorúságot munkálnak] hogy kiirtsa [kigyomlálja] emlékezetüket a földről*

*És így folytatja Dávid: „Mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban [álnokságban, hitetlenségben, gonoszságban] gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad [nem marad meg melletted a] gonosz. (Más fordítás: Istenem, te nem leled örömöd [nem kedveled, nem tetszik, nem gyönyörködsz] a bűnben nem talál otthonra nálad a gonosz / a rossz /)” Nem állhatnak meg szemeid [színed] előtt a kevélyek [dicsekvők, elvakultak, hamisak], gyűlölsz [(miszeó): irtózik tőle; semmibe sem vesz; megvet] te minden bűnt [(anomia): törvénytelenség, törvénysértés, törvényszegést] cselekedőt. „Elveszted [elpusztítod, megsemmisíted], akik hazugságot szólnak [a képmutatókat, a hazudozókat]; a vérszopó [a vérszomjas, véres kezű, vérontó] és álnok [ravasz, alattomos, csalárd, csaló] embert utálja [(bdelüsszó): undorodik, borzad, iszonyodik, irtózatos] az Úr [szemében]” (Zsolt. 5,5-7).

Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök (a bűnösök=a célt eltévesztők) az igazak (a megigazultak) gyülekezetében” (Zsolt. 1,5).

Ugyanis: „A gonoszok [az istentelenek, vagyis akik Isten nélküli életmódot folytatnak] pedig a földről kivágattatnak [kivesznek, mert eltöröltetnek, és elvesznek], és a hitetlenül cselekedők [a törvényen kívüliek] kiszaggattatnak abból [akik hűtlenek, és elpártolnak, akik gonoszul, áruló módon cselekednek, és becsapók, félrevezetők, azokat kitépik, kigyomlálják, és kipusztulnak. Elűzetnek a földről]” (Péld. 2,22).

Így mutatja be Isten igéje azoknak az embereknek sorsát, akik azt hiszik, hogy Istent szolgálják, de a sátán uralma alatt maradnak: „… a gonoszok (a törvényen kívüliek, vagyis az Ige, a Logosz nélküliek) világa (és világossága) kialszik, és nem fénylik az ő tüzüknek szikrája (és tüzük lángja). A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke (vagy mécsese) kialszik mellette. Erős léptei aprókká lesznek (és erőteljes léptei megrövidülnek), saját tanácsa rontja meg (és buktatja el) őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár, (és kelepcébe kerül). A sarka tőrbe akad (és csapda ragadja meg), és kelepce fogja meg őt (és hurok feszül rá). Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg (és csapda van) az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és (kergetik, és) üldözik őt lépten-nyomon. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. (Más fordítás: Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa). Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje. (Más fordítás: Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete). Eltűnik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához (sátánhoz, az ellenséghez) folyamodik ő. (Más fordítás: Mert el kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé). Az lakik sátorában, aki nem az övé, (az idegen) és hajlékára (és lakóhelyére) kénkövet szórnak. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről (lefonnyad, és) levágatik az ága. Emlékezete (eltűnik, és) elvész a földről, (és nem emlegetik nevét az utcán, sőt) még az utcákon sem marad fel a neve. A világosságból a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. Sem fia, sem unokája (vagyis sem utódja és annak sarjadéka) nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján (mert senkije sem marad lakóhelyén). A (végnapján, az) ő pusztulásától megborzadnak, (és elszörnyednek az utódok, és az utókor) akik következnek és rettegés (és rémület és iszonyat) fogja el (és ragadja meg) a most élő embereket. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent (Más fordítás: Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni). (Jób. 18,5-21).

És ez azért történik, mert: „Van olyan út (életút, életvitel, vagy vallási szokás, és istentiszteleti mód), mely helyesnek (és egyenesnek) látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út (de végül halálos betegség, csapás pusztulás, romlás, mely a halálba vezet)” (Péld. 14,12)

 „Ezért: „Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irigykedjél a gonosztevőkre” (Zsolt. 37,1)  Mert: „ ...ifjúságukban hal meg az ő lelkük (egész lényük), és életük a paráznákéhoz hasonló” (Jób 36,14)

Azt mondja az Úr: „Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 3.5)

„És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek” (Ésa. 59.17).

Igen Uram: „Megdorgáltad a pogányokat (a népeket), elvesztetted (semmivé tetted) a gonoszt (istentelen, szentségtörőt): nevüket mindörökre kitörölted” (Zsolt. 9,6)

De: „Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen…” (A maga gonoszsága miatt bukik el a bűnös…)” (Péld. 14,32)

Mert: „Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak (Más fordítás: Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek)” (Zsolt. 12,3)

„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (Más fordítás: Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek)” (Zsolt. 59,13).

Ezért: „Forduljon el [(ekklinó): kerülje el, tartózkodjon tőle, térjen ki az útjából, hajoljon el] a gonosztól, attól, ami [(kakosz): rossz, káros, ártalmas] és cselekedjék jót, azt ami [(agathosz): hasznos, kedvező, szerencsés]. Keresse [(dzéteó): sőt fusson utána, és járjon utána, törekedjen rá, kutassa] a békességet, és kövesse [(diókó): törekedjen rá, és gyakorolja] azt” (1 Pét. 3,11).

És hogy kit kövessen, arról így szól a Szent Szellem: „Mert Ő (az Úr Jézus) a mi békességünk…” (Eféz. 2,14).

Zsolt. 34,18 Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti [(cáráh nácal): és minden nyomorúságokból, szorongatásukból, gyötrelmükből kiragadja, megszabadítja] őket*

*Dávid megvallása: „A szegények kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezel. ...Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.”(szarx = hústest)” (Zsolt. 10,17) (Zsolt. 65,3).

„Mert …megemlékezik róluk (az Úr), nem feledkezik el a szegények [a szerencsétlen nyomorultak, elnyomottak] (jaj)kiáltásáról, [sóhajáról]” (Zsolt. 9,13).

„És lesz az Úr nyomorultak [elnyomottak, szegények, összetörtek] kővára, [biztos menedéke], kővár a szükség [a nyomorúság, szorongatás, és veszedelem] idején, és [az alkalmas időben segítője]. Azért te benned [(báṭaḥ): hisznek, és] bíznak, akik ismerik a te nevedet, [akik igazán ismernek Téged], mert nem hagytad el [soha] Uram, akik keresnek téged, [akik hozzád fordultak segítségért]” (Zsolt. 9,10-11).

Mert azt mondja az Úr: „Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt” (Zsolt. 91,14-15)

Ezért te csak: „...hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt. 50,15)

És hogy kinek a nevét kell segítségül hívni, azt Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr: „Az Isten gyülekezetének, ...a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” ...Akik Őt segítségül hívják, azoknak a gyermekeire is kiterjeszti Isten az Ő ígéretét: „Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom....(Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened), nem hagy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetségéről, amely felől megesküdt nékik. ... én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, ...Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked” (1 Kor. 1,2; Ézs. 65,23-24; 5 Móz. 4,31; 1Móz. 28,15)

Az Úr Jézus ígérete Az övéinek: „...én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mát. 28,20)

Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy kiknek szólnak az ígéretek: „Mert az Isten Fia Jézus Krisztus... És: „Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk” (2 Kor. 1,19-20).

Az apostol megvallása: „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, hatalmát, tekintélyét, megtartatik, azaz üdvözül” (Róm. 10,13).

Már a próféták is azt hirdették, hogy: „… mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül, azaz üdvözül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).

Ezt a próféciát idézi Péter apostol a Szent Szellem kitöltése után:  „És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül”  (Csel. 2,21).

Zsolt. 34,19 Közel van az Úr a megtört [(šáḇar): a megsebzett, töredelmes] szívekhez [(léḇ): bensőkhöz], és megsegíti a sebhedt lelkeket [(jášaʿ dakká' rúaḥ): és meggyógyítja és megmenti a töredelmes szelleműeket]*

*Dávid megvallása: „Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (igazán) hívja őt” (Zsolt. 145,18).

„Mert így szól a magasságos és felséges, aki örök hajlékában lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok szellemét, és megelevenítsem a megtörtek szívét” (Ésa. 57,15).

„Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes szellem; a töredelmes és megtört szívet, oh Isten nem veted te meg!” (Zsolt. 51,19). És Ő: „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsolt. 147,3).

És az Úr Jézus így jelenti ki küldetését: „Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a koldusszegényeknek, a koldusoknak örömhírt vigyek, az Evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes, az összetört szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak, a raboknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy a vakok újra lássanak. Hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, az elnyomottakat, a megkínzottakat, a szétzúzott szívűeket, és hogy békességben elbocsássam a megtörteket” (Luk. 4,18).

Ez pedig így lett megírva: „Az Úr Isten, Uramnak, az Úrnak Szelleme van, és nyugszik én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek, az alázatosaknak örömhírt vigyek, és mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást, és szabadon bocsátást” (Ésa. 61,1).

Zsolt. 34,20 Sok baja van az igaznak, vagyis a megigazult embernek, mert sok szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, és gyötrődésben van része, de valamennyiből kimenti az Úr*

*És az Újszövetségben kerül kijelentésre, hogy mi az a sok baj: „De mindazok is, [vagyis mindenki] akik kegyesen [(euszebósz): istenfélő módon] akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak [(diókó): üldözni, zaklatni, fogják]” (2 Tim. 3,12).

Az apostolok így erősítették a tanítványokat: „intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok nyomorúságon át kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel. 14,22).

És így folytatódik a kijelentés: „Hogy senki meg ne tántorodjék [és meg ne inogjon, és ne ingadozzék] ama szorongattatások között [vagyis a mostani megpróbáltatásokban, nyomorúságokban, ezeknek az üldöztetéseknek közepette, amik most körülvesznek benneteket]. Mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk, [és hogy ezeket nem kerülhetjük el, mert ebbe bele lettünk helyezve, és ez benne van a rendelte­tésünkben, a minket érintő isteni tervben]. Mert mikor közöttetek valánk is, előre [figyelmeztettünk titeket], és megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak [és zaklatásnak] leszünk kitéve [hogy üldözni fognak minket, és számíthattok ilyen bajokra és nehézségekre, és hogy nyomorúság, és megpróbáltatás vár ránk, és ez elkerülhetetlenül meg fog történni]. Amint meg is történt [és amint az be is következett], és tudjátok [és amint tapasztaltátok, és látjátok, pontosan úgy is történt]” (1 Thess. 3,3-4).

Ezért: „Teljes (nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (ha különféle megpróbáltatás ér) (a gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).

Úr Jézus így bátorítja a minden korban élő Övéit: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: a világ legyőzve áll alattam” (Ján. 16,33).

Az Úr Jézus kijelentette, hogy ahogy közeledik ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy fokozódik az üldözés. Erről így ír Márk: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok (gyermekek) támadnak szülők ellen, és megöletik őket (és vesztüket okozzák). És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad (kitart), az megtartatik” (Márk. 13,12-13).

János még további részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből (zsinagógákból) kirekesztenek (kizárnak) titeket; sőt jön idő (eljön az óra), hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik (teszik) veletek, mert nem ismerték meg (sem) az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3).

Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön (hogy békességet hozzak a földre)? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban (egy családban), akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az atya (az apa) a fiú ellen, és a fiú az atya (az apja) ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa (az anyós) a menye ellen, és a menye a napa (az anyósa) ellen” (Luk. 12,51-53).

A prófétán keresztül pedig így figyelmeztet a Szent Szellem: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (a jó ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (gyalázatosan bánik apjával), a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára (az anyósa ellen); az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6).

 És: „Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket (átadnak titeket kínvallatásra), és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak (eltántorodnak), és elárulják egymást, és (meg)gyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad (kitart), az üdvözül” (Mát. 24,9-10.12-13).

És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik (kezet emelnek rátok), és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé (átadnak benneteket a zsinagógáknak), és tömlöcökbe (börtönbe vetnek), és királyok és helytartók elé visznek (vezetnek titeket) az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok (de ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre). Tökéljétek (határozzátok) el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (hogy nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik (amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem). Elárulnak (kiszolgáltatnak) pedig titeket (még a) szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket (egyeseket) ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek által (állhatatosságotokkal) nyeritek meg lelketeket (az életet)” (Luk. 21,12-19).

De így bátorít az Úr: „Hat bajodból [(cáráh): nyomorúságból, gyötrelemből] megszabadít [(nácal): kiragad, megment, megszabadít, megvéd], és a hetedikben sem illet, nem [(nḡʿ): érint] a veszedelem, a (ráʿ): veszélyes, rosszindulatú gonosz] téged” (Jób. 5,19).

Zsolt. 34,21 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

Zsolt. 34,22 A [(ráʿ): veszélyes, rosszindulatú] gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak [(mámôṯ): elpusztulnak], akik gyűlölik az igazat [(caddíq): a megigazultat]*

*És a kijelentés folytatódik: „Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította” (Péld. 5,22-23).

És: „Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen (az Isten nélkül élő)…” (és a maga gonoszsága miatt bukik el…)” (Péld. 14,32).

Mert: „Aki vet álnokságot (H: 'áven: hazugságot), arat nyomorúságot (bajt, /g: plégé: csapást, katasztrófát); és az ő haragjának (H eḇəráh: gőg, kevélység, arroganciájának) vesszeje megtöretik (megsemmisül)” (Péld. 22,8). És bár: „Gödröt ás [vermet nyit, és (ḥáp̄ar): csapdát készít] és mélyre vájja azt, de beleesik a verembe, amit csinált. Visszafordul fejére a nyomorúság, (ponosz: minden baj, gyötrelem, kín, és fájdalom), erőszakossága (ḥámás: minden erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás és minden jogtalanság, igazságtalanság, istentelenség, gaztett) visszaszáll önnön fejére]” (Zsolt. 7,16-17).

És ha: „Fegyvert vonnak (kardot rántanak) a gonoszok; felvonják ívüket, (kifeszítik íjukat) hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket (és levágják az egyenes úton járókat); De fegyverük saját szívükbe hat, (és kardjuk saját szívüket járja át) és ívük eltörik (és íjaik összetörnek)” (Zsolt. 37,14-15).

Zsolt. 34,23 Az Úr kimenti [(páḏáh): váltságdíjat fizet, megváltja, megszabadítja, megőrzi] az ő szolgái [a hűségeseknek] életét, és senki meg nem lakol [('ášém 'ášam): nem esik ítélet alá, és nem pusztul el], aki ő benne bízik [(ḥásah): aki Hozzá menekül, oltalmat / menedéket keresve]*

*Dávid így imádkozik: „Kezedre bízom [(páqaḏ): kezedbe ajánlom, helyezem] (rúaḥ): szellemem, te váltasz [(páḏáh): mentesz] meg engemet, oh Uram, hűséges [('ĕmeṯ): igazságnak Istene, igaz] Isten [('él): erős, hatalmas Isten]” (Zsolt. 31,6).

Mert: „Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban” (Péld. 16,20).

„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; (Jer. 17,7-8).

Mert az Úr az: „Aki megváltja életedet a koporsótól (a sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103.4).  

És Dávid megvallása, és próféciája: „Mert nagy én rajtam (annyira szeretsz engem) a te kegyelmed, és kiszabadítottál (kimentettél) a mélységes pokolból (a sír mélyéből is)” (Zsolt. 86,13).

És az Evangélium számol be a prófécia beteljesüléséről: „Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, hogy rátekintett népére, meglátogatta és megváltást szerzett neki, és megváltotta az ő népét” (Luk. 1,68)