2015. augusztus 24.

Jelenések könyve 3. fejezet: Krisztus szavai a sárdisbeli, a filadelfiai, laodiceai gyülekezethez és felvigyázójához; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Jel. 3,1 A Sárdisbeli [jelentése: menekülő, megmaradt, túlélő, maradék; az öröm éneke], gyülekezet [(ekklészia): kihívottak közössége, az eklézsia] angyalának* [(aggelosz): hírnökének, követének] is írd meg: Ezt mondja az, akinél van [(ekhó): aki magába foglalja, aki birtokolja, akié] az Isten hét [(pneuma)] Szelleme** [az Isten teljessége] és a hét csillag:*** Tudom a te dolgaidat, [(eidó oida ergon): ismerem tetteidet, tudok tevékenységedről] hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy****

*És hogy kik a kihívott közösség angyalai, arról Aggeus, és Malakiás prófétán keresztül hangzik a kijelentés: „És szóla Aggeus, (jelentése: ünnepen született) az Úr követe (aggelosz: angyala), az Úr küldetésében, mondván a népnek: Én veletek vagyok, azt mondja az Úr (Jahve)” (Agge. 1,13;Malak. 2,7).

„Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, (az Isten ismeretét) és az ő szájából törvényt (tanítást) várnak, mivel a Seregek Urának követe (aggelosz: angyala) ő” És hogy a papok a kihívott közösségek tagjai, arról János apostol kap kijelentést:És tett minket királyokká és papokká, az ő Istenének és Atyjának [országában]: övé legyen dicsőség [(doxa): méltóság, dicséret, imádás, a fény, a ragyogás] és hatalom [(kratosz): az erő, uralom, uralkodás, és győzelem] mind örökkön örökké [(aión): örökkévalóságban is]! Ámen” (Jel. 1,6).

És Péter apostolon keresztül is hangzik a kijelentés: „Simon Péter, Jézus Krisztus (rab)szolgája és apostola [(aposztolosz): követe, aki a küldő személy hatalmával szól, és cselekszik, írja e levelet]… ” (2 Pét. 1,1).

És aki a kijelentést adja, annak Neve, Ámós (jelentése: teherhordozó) prófétán keresztül kerül kijelentésre: „Aki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; aki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; aki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr (Jahve) annak a neve” (Ámós. 5,8).

Zakariáson (jelentése: Jahve megemlékezett róla) keresztül pedig kijelentést nyer, hogy milyen terhet hordoznak a próféták: „Az Úr igéjének terhe a Kadrák földe ellen…” (Zak. 9,1).

**Kijelentés a hét szellemről: „A királyiszékből (a trónusból) pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek vala ki. És hét tűzlámpás ég vala (lobogó lánggal) a királyiszék (a trónus) előtt, amely az Istennek hét Szelleme (az Isten teljessége)” (Jel. 4,5).

Az Úr Jézusról így hangzik a prófécia, Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2).

„És láték a királyiszék és a négy lelkes állat (a négy élőlény) között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölettet, hét szarva és hét szeme vala, ami az Istennek hét Szelleme, (az Istennek teljessége) amely elküldetett az egész földre” (Jel. 5,6).

És a testben megjelent Krisztusról hangzik a kijelentés: „Mert Őbenne lakozik (szómatikósz): az Ő lényében)” (Kol. 2,9).

***És a kijelentőről hangzik a kijelentés: Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, vagyis [(opszisz): külső megjelenése], mint a nap amikor [teljes erejével] fénylik [(phainó): amikor feltűnik, ragyog, világít, tündököl] az ő erejében. [Más fordítás: a látvány olyan ragyogó volt, mint mikor a nap teljes hatalmával fénylik]” (Jel. 1,16).

Ő az, aki testben itt járt közöttünk, aki megmutatta magát tanítványainak is, mégpedig így: „És hat nap múlva magához [vagyis maga mellé] vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magukban [külön] egy [igen] magas hegyre. És elváltozék [és átalakult] előttük, [ott szemük láttára], és az ő orcája ragyog [fénylik, és világítani kezdett] vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn [és fehéren ragyogott, tündökölt], mint a fényesség [és úgy vakított, mint a fény, mint a napsugár; mert ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának]” (Mát. 17,1-2).

Pál apostolnak akkor jelentette ki magát az Úr, amikor sietett elfogni a Krisztusban hívőket: „Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó (a nap fényénél is ragyogóbb) világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala” (Csel. 26,13).

És a hét csillagról így szól az Úr, kijelentve: „A hét csillag titkát, amelyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót [a hét arany mécstartót; lámpatartót]. A hét csillag a hét gyülekezet [(ekklészia): kihívottak közössége] angyala [hírnöke, követe], és amely hét gyertyatartót [és a hét mécstartóállvány; lámpatartót] láttál, az hét gyülekezet [(ekklészia): kihívottak közössége]” (Jel. 1,20).

****És hogy ki az aki csak látszólag él:  „A felelőtlenül, tékozló életet élő, bár él, halott (1 Tim. 5,6).

És hogy ki az aki tékozol, arról így beszél az Úr Jézus: „Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol(Mát. 12,30)

Jel. 3,2 Vigyázz, [(grégoreuó grégoreó): serkentsd fel magad, ébredj fel, és tartsd ébren] és erősítsd [(sztéridzó): támogasd, és szilárdítsd] meg a többieket, [(loipoi): akik megmaradtak, a maradékot], akik halófélben vannak, akik (apothnészkó melló): halni készülnek]. Mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten [(enópion): színe] előtt teljeseknek [(pléroó): teljes értékűeknek]*

*Mert: Atyámfiai, testvéreim, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg, és visszafordít az ő tévelygő útjáról, életet ment meg a haláltól és sok tévedést, hibát elfedez” (Jak. 5,19-20).

És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.  Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét, azaz életét a te kezedből kívánom meg. (Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de életét tőled kérem számon). Ha pedig te figyelmeztetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék többé, és ő nem vétkezik többé: élvén él, vagyis akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is a te életedet megmentetted” (Ezék. 3,20-21).

 Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat, vagy honfitársadat nyíltan, és bátran, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét, hogy ne légy részes a vétkében(3 Móz. 19,17).

Jel. 3,3 Megemlékezzél azért hogyan vetted [(pósz lambanó):
és milyen módon kaptad], és hallottad, és [(akúó): értetted meg]; és tartsd meg [(téreó): vigyázz rá, őrizd meg, tarts ki mellette], és térj meg [metanoeó térj új felismerés­re, változtasd meg gondolkodásodat]. Hogyha tehát nem vigyázol, [(grégoreuó grégoreó): nem maradsz éber, és nem virrasztasz, nem őrködsz] elmegyek, és [(hékó): úgy érkezem] hozzád, mint a tolvaj [(kleptész): eljövök lopva]. És nem tudod [(ginószkó): nem tudod meg, mert nem ismersz fel], mely órában megyek hozzád [(hékó): mely órában vagyok ott]*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti a minden korban élő övéit: „Vigyázzatok azért, [legyetek állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg [és emlékezzetek erre; értsétek meg, és legyetek tudatába], hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában [melyik órájában; melyik őrváltáskor] jő el a tolvaj: [akkor ébren maradna, virrasztana, és] vigyázna, és nem engedné, hogy házába [be]törjön. Azért legyetek készen [álljatok mindig készenlétben] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát. 24,42-44).

Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6).

És így folytatódik a kijelentés: Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13)

„És: „… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek és ez élet (és a megélhetés) gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön (és hirtelen lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt. (Más fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk. 21,34-36)

Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok (legyetek ébren) és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk. 13,33)

És: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).

És hogy hogyan tudod megőrizni magadat, és hallgatóidat, arról így beszél a Szent Szellem: „Gondot viselj magadról és a tudományról [(epekhó didaszkalia): ügyelj erre, és fordíts figyelmet magadra, és a tanításra]; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod [megmented; üdvösségre segíted], mind a te hallgatóidat” (1 Tim. 4,16).

 „Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2).

Ezért azt mondja a megdicsőült Úr: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát (és az ő szégyenét)” (Jel. 16,15).

Jel. 3,4 De van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg [(molünó): nem szennyezték be] a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra*

*És így folytatódik a kijelentés: Akinek van füle hallja, [(akúó): meghallja, felfogja, megérti] mit mond a Szellem a gyülekezeteknek [(ekklészia): kihívottak közösségének, az eklézsiáknak]. A győzedelmesnek [(nikaó): a kemény küzdelem árán győzelmet aratóknak] enni adok az elrejtett [(krüptó): az emberek szeme elől elzárt, titokban tartott] mannából [(manna): a titokzatos mennyei eledelből], és adok annak fehér [(leukosz): fényes, ragyogó, tündöklő] kövecskét, és a kövecskén új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] írott nevet, amelyet senki nem tud, [(ginószkó): senki nem ismer] csak az, aki kapja [(lambanó): aki elfogadja, és befogadja]” (Jel. 2,17).

Jel. 3,5 Aki győz, [(nikaó): aki győzedelmeskedik] az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Hogyha valaki elismeri az emberek előtt, hogy hozzám tartozik, arról az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt, hogy hozzá tartozik. És azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt (Luk. 12,8).

És János apostol így folytatja: „Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. Amit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok. És az az ígéret, amelyet ő (maga) ígért nékünk: az örök élet” (1 Ján. 2,23-25). 

Mert: „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,12).

Jel. 3,6 Akinek van füle, hallja [(akúó): és értse meg], mit mond a Szellem a [kihívott] gyülekezeteknek [az eklézsiá­nak]*

*Az Úr Jézus amikor kijelentést adott, vagy példázatot mondott, ezzel fejezte be:  „Akinek van füle a hallásra, hallja [meg]” (Mát. 11,15)

Jel. 3,7 A Filadelfiabeli [jelentése: testvérszeretet] gyülekezet [(ekklészia): kihívottak közösségének] angyalának [(aggelosz):
hírvivő követének] is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, [(aléthinosz): a valóság] akinél a Dávid kulcsa van, [(ekhó): aki birtokolja a Dávid kulcsát] aki megnyitja és senki be nem zárja, [(anoigó kleió): szellemi meglátásban részesít, és azt senki el nem zárja] és bezárja [elzárja] és senki meg nem nyitja*

*A feltámadott Úr kijelentése tanítványainak: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem [bennem] adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18).

Én vagyok: „az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké [az örökkévalóságban] Ámen. És nálam vannak [(ekhó) a kezembe vannak letéve, birtokomban, és hatalmamban vannak, és nekem vannak alárendelve] a pokolnak [(hadész): a holtak hazájának] és a [(thanatosz)]: halálnak kulcsai, vagyis [(kleisz): nálam van a nyitás és zárás hatalma]” (Jel. 1,18).

Ezt a hatalmat adja át a feltámadott Úr az Övéinek: „És néked adom a mennyek országának [a mennyek Királyságának; az Isten Királyságának] kulcsait. És amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen. és amit meg / vagy feloldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. [Más fordításban: „Ha bármit kijelentesz, hogy meg van kötve ezen a földön, az a mennyben is meg lesz kötve. Ha bármit kijelentesz, hogy fel van oldva itt a földön, az a mennyben is fel lesz oldva]” (Mát. 16,19).

A feltétel, és amit megkötni vagy feloldani kell: „Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szent Szellemet! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak” (Ján. 20,21-23).

 És ez a hatalom a teljes eklézsiáé: „Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön [és ha bármit kijelentetek, hogy meg van kötve ezen a földön], a mennyben is kötve lészen. és amit megoldotok [szabaddá tesztek, eltöröltök, érvénytelenítetek] a földön [ha bármit kijelentetek, hogy fel van oldva itt a földön], a mennyben is oldva lészen” (Mát. 18,18).

Ézsaiás így prófétál arról, aki amit bezár, azt senki ki nem nyitja: „És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot (jelentése: Isten által feltámasztott), a Hilkiás (jelentése: az Úr tulajdona vagy öröksége) fiát, S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjuk Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának (Más fordítás: palástodat rá adom övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak és Júda házának); S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és amit megnyit, senki be nem zárja, és amit bezár, nem nyitja meg senki; S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának; S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig. Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá” (Ésa. 22,20-25).

Jel. 3,8 Tudom a te dolgaidat [(eidó oida ergon): ismerem tetteidet]. - Ímé adtam elődbe [(szú enópion): a te szemed elé] egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat, és [(thüra):  szellemi látásban részesítettelek, amit (údeisz údemia úden kleió): senki, és semmi sem képes, és nem tudhat elzárni] - hogy kevés erőd és [(dünamisz): hatalmad] van. [(kai): Mégis] megtartottad [(ekhó téreó): megragadtad, birtokba vetted, magadba fogadtad] az én beszédemet, [(logosz): az én igémet] és nem tagadtad meg az én nevemet*

*A feltámadott Úr ezt mondja az Efézusbeli (jelentése: vég, határ).   / végidők /) szenteinek: „Tudom a te dolgaidat [(eidó oida ergon): ismerem tetteidet], és a te fáradságodat [(koposz): és hogy nem fáradtál ki]. És tűrésedet, [(hüpomoné): türelmedet, kitartásodat, állhatatosságodat]. És [tudom] hogy a gonoszokat, a [(kakosz): rossz, káros, ártalmas, értéktelen, hitványakat] nem szenvedheted, [(basztadzó): hogy nem tűröd meg, nem vagy képes elhordozni, elviselni]. És [(peiradzó)] próbára tetted azokat, akik apostoloknak [(aposztolosz): kiküldötteknek, hírvivő követeknek] mondják [(phaszkó): állítják] magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket [(pszeudész heuriszkó): hamis csalóknak bizonyultak]” (Jel. 2,2).

És a Pergánumbeli (jelentése: vár, fellegvár, erődítmény, őrség) szenteknek is: „Tudom a te dolgaidat, [(eidó oida ergon): ismerem cselekedeteidet] és hogy hol laksz. [(hopú): ott] ahol a Sátán [(Szátánász): ellenség, üldöző, vádoló, rátámadó] királyiszéke van [trónja áll]. És az én nevemet megtartod [(krateó): ragaszkodsz a nevemhez], és az én hitemet [(pisztisz): a bennem való bizalmadat, meggyőződésedet, hitedet] nem tagadtad meg Antipásnak [(antipasz): az apához hasonló], az én hű bizonyságomnak [(pisztosz martüsz): engedelmes tanúmnak, a vértanúmnak] napjaiban sem, aki megöleték nálatok, [(hopú): ott] ahol a Sátán lakik” (Jel. 2,13).

De: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Jel. 14.12).

Jel. 3,9 Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és [(kai): ugyanis] nem azok, hanem hazudnak. Ímé azt művelem, azt [teszem velük] hogy azok eljöjjenek és [hódolattal] leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, és [(ginószkó): megértik] hogy én szerettelek téged, hogy [(agapaó): magamat teljesen odaadtam, teljesen összekötöttem, és eggyé váltam veled]*

*Pál apostol megvallása: Krisztus szerette – vagyis teljesen eggyé vált a kihívott gyülekezetekkel, az eklézsiákkal, és Önmagát adta, és feláldozta, kiszolgáltatta azért, odaadva érte a saját életét. Hogy azt megszentelje, azaz Istennek elkülönítse, szentté tegye, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige, a (rema) az élet igéje által. [Más fordítás: Hogy felkészítse, és megtisztítsa az övéit az Isten élő beszéde által]. Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, azaz hogy megdicsőülve állítsa maga mellé a kihívottak közösségeit, az eklézsiát, úgy hogy azon ne legyen szeplő, szennyfolt, vagy sömörgözés, vagy ránc, vagy bármi hasonló; hanem hogy legyen szent, azaz kifogástalan, feddhetetlen, támadhatatlan, hibátlan, és feddhetetlen (Eféz. 5,26-27).  

A Smirnabeli gyülekezethez is így szól az Úr: „Tudom [(eidó oida): ismerem] a te dolgaidat [(ergon): tetteidet] - és nyomorúságodat [(thlipszisz): szorongattatás, szorult helyzet, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás] és szegénységedet [(ptókheia): nélkülözésedet, nincstelenségedet]. De valójában mégis gazdag [(plúsziosz): bővölködő] vagy, - és azoknak káromkodását, [(blaszphémia): rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás] akik azt mondják, [(heauton legó): önmagukról jelentik ki] hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán [(Szatanasz): ellenség, ellenfél, üldöző, vádoló, ellenkező, szembeszegülő, rátámadó] zsinagógája [(szünagógé): gyülekező helye]” (Jel. 2,9).

Ézsaiás pedig így prófétál: „És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak, (és bennem bíznak) meg nem szégyenülnek (Ésa. 49,23).

Mert: „meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megutálóid, (mind, akik megvetettek) és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának (Ésa. 60,14).

Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy (drágának tartalak) és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért” (Ésa. 43,4).

És: „Így szól az Úr: Egyiptom (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság) gyűjtött kincse és Kús (jelentése: fekete, szerecsen, sötétbőrű; a megégett arcok földje; összevisszaság, zűrzavar; összefutott nép) nyeresége és a nagy termetű Szabeusok (jelentése: Sába népe) hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, békókban járnak, előtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és nincsen több Isten!” (Ésa. 45,14).

És Dávid boldog megvallása: „Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz (műveidhez fogható nincsen). Eljőnek a népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet. Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül!” (Zsolt. 86,8-10).

Jel. 3,10 Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, [(logosz): igémet] én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. [Más fordítás: Mert (téreó): megtartottad és megőrizted (hüpomoné): türelemmel, állhatatosan és kitartóan az én (logosz): igémet, én is (téreó): meg foglak őrizni, kimentelek, és megszabadítlak téged peiraszmosz): a megpróbáltatás órájától, amely a [(oikúmené erkhomai melló): földkerekségre, a lakott világra elkerülhetetlenül elkövetkezik, hogy megpróbálja azokat, akik a földön  (katoikeó): tartózkodnak]*

*És hogy mik ezek a megpróbáltatások, arról így szól az Úr Jézus: „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek [és vigyázzatok, meg ne riadjatok; meg ne ijedjetek; és ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem]; mert mindezeknek meg kell lenniük [meg kell történniük; és be kell következniük]. De ez itt még nem a vég [vagyis ezzel még nem jön el a beteljesedés, a vég, a befejeződés]. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen [fog felkelni]. És lesznek éhségek [és sok helyen az embereknek nem lesz mit enniük] és döghalálok [vagyis ragályos, járványos betegségek], és földindulások [földrengések lesznek, a levegőben szélvihar], és a föld megrendül itt is, ott is. Mindez pedig a sok nyomorúságnak [gyötrelmeknek; a fájdalmaknak] a kezdete. [Más fordítás: De mindez még csak olyan lesz, mint a szülési fájdalmak, a vajúdás kínjainak kezdete]” (Mát. 24,6-8) .

Lukács további megpróbáltatásokról ír: „… és rettenetes dolgok történnek, és nagy jelek lesznek az égből (és hatalmas jelek tűnnek fel az égen)” (Luk. 21,8-11).

Már a prófétákon keresztül így szólt az Úr a bekövetkezendőkről: „Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen. Ímé az Úr könnyű felhőre ül (és száguld az ÚR gyors felhőn), és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak (és meginognak) előtte Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve (a bensője) megolvad őbennük (és megdermed keblében). És összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal (Egyiptomit egyiptomira uszítok), és egyik hadakozik a másik ellen (testvér testvér ellen), kiki felebarátja (és ember embertársa) ellen, város, város ellen, és ország, ország ellen. És elfogyatkozik az egyiptomiak szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól (Más fordítás: Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat). És adom (vagyis kiszolgáltatom) az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4)

És: „… ezekben az időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a hazajövőnek (és nincs biztonságban sem az eltávozó, sem a hazatérő), mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (és mert sok gyötrelem szakadt mindazokra), akik e földön laknak; Annyira, hogy egy nemzetség (vagyis egyik nép) a másik nemzetséget (a másik népet) és egyik város a másik várost elpusztítja (és szétzúzza); mert az Isten gyötri őket minden sanyarúsággal (mindenféle nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (a ti tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7)

 Azt mondja az Úr, mert: Én megindítom (és megrendítem) az eget és a földet. És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullnak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által. (Más fordítás: ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullnak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el)” (Agge. 2,21-22).

De akkor teljesül be ez az ige: „És az Isten országának [az Isten királyságának] ez az Evangéliuma [örömhíre, jó híre] hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és [csak] akkor jő el a vég. [Más fordítás: és Isten Királyságának ezt az evangéliumát (örömhírét) hírnökök fogják hirdetni az egész lakott földkerekségen tanúbizonyságul minden nemzetnek és akkor jön el a vég]” (Mát. 24,6-8.14).

És megvalósul az Úr Jézus parancsa: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mát. 28,19-20)

És az az Evangélium fog hirdettetni minden népnek, amelyet az Úr Jézus hirdetett: „És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát [a királyság örömhírét], és gyógyítva [orvosolt] a nép között minden betegséget (kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben. Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő, kínos betegségek) és minden erőtlenséget [erőtlenség, nagyfokú gyengeség, bágyadtság; szó szerint: lágyság; puhaság csüggedés, kedvetlenség, bátortalanság, ernyedtség]” (Mát. 4,23)

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58)

De ennek az a feltétele, hogy: „…megmaradtok [megálltok] a hitben alaposan [megalapozottan; szilárdan állva az alapon] és erősen [állhatatosan; egyenesen; mozdíthatatlanul]. És el nem távoztok [el nem tántorodva; ki nem mozdulva] az evangélium [az örömhír; örömüzenet; (elváró)] reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett [prédikáltatott] minden teremtménynek az ég alatt [amely hírül adatott az egész teremtett világon az ég alatt]; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23) .

Jel. 3,11 Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat [Más fordítás: Ímé (erkhomai takhü): eljövök gyorsan, hirtelen: (krateó): szilárdan tartsd meg, és ragaszkodj ahhoz (hosz hé ho ekhó): amit birtokolsz, (hina): azért, hogy (médeisz) senki, és semmi(lambanó szú): meg ne szerezze a te  (sztephanosz): győzelmi koszorúdat, és senki ne fosszon meg téged a te győzelmedtől]. *

*Az apostol így folytatja: Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, és küzdenek, mindnyájan futnak ugyan, de egy nyeri el a jutalmat, a győzelmi díjat. Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, aki versenyen indul, aki versenyben vesz részt, ökölharcban küzd, mindenben, és minden módon, mindig, és állandóan magatűrtető, uralkodik magán, önuralmat gyakorol mindenben. Azok ugyan, hogy romlandó és hervadó, mulandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant, és hervadhatatlant” (1 Kor. 9,24-25).

 „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12)

Ez a harc a hit harca: „Boldog ember az, aki a kísértésben megáll, aki kísértés idején kitart. Mert miután a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult, elnyeri az életnek koronáját, az élet győzelmi koszorúját. Amit az Úr, vagyis Isten ígért az őt szeretőknek. Azoknak, akik teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele” (Jak. 1,12)

Tehát ha az én nevemért szenvedsz, mondja a Feltámadott Úr: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,10). Az apostol is így bátorítja a Krisztus népét: „És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját, vagyis koszorúját” (1 Pét. 5,4)

És: „Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája, dicsőséges és díszes koszorúja népe maradékának” (Ésa. 28,5)

És amit tennünk kell: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, és dolgaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta, aki harcosává avatta. Ha pedig versenyez, és küzd is valaki, nem koronáztatik meg, vagyis nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez, és küzd ” (2 Tim. 2,4-5).

És arra is figyelmeztet az apostol, hogy mit kell ezért tennünk: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, azaz a kínoszlopot, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsid. 12,1-2)

Hát: „Senki tőletek a pálmát, a versenydíjat el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével” (Kol. 2,18)

„És ne szabjátok magatokat, és ne igazodjatok, ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok e világhoz, ehhez a világkorszakhoz. Hanem változzatok el, és alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, az értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása által, vagyis gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, és felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,2).

Jel. 3,12 Aki győz, oszloppá* teszem azt az én Istenemnek templomában,** [szentélyében] és többé onnét ki nem jő [(exerkhomai): onnan nem kerül ki többé]; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új [(kainosz): ismeretlen] Jeruzsálemét,*** amely a mennyből száll alá [(katabainó): ereszkedik le] az én Istenemtől, és az én új [(kainosz): ismeretlen] nevemet.****

*Az oszlopokról így szól a Szent Szellem: „…Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek…” (Gal. 2,9).

**Az eklézsiáról, azaz a kihívottak közösségéről: „Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga Jézus Krisztus. Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, és szorosan összeillesztve, egybeszerkesztve növekedik, és emelkedik szent templommá az Úrban. [Más fordítás: Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma]. Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává, lakóhelyévé a Szellem által, a Szellemben” (Eféz. 2,20-22).

És megismétli a Szent Szellem által az apostol: „… Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16).

***És az új Jeruzsálemről: „És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük” (Jel. 21,2-3).

És elvive engem szellemben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága (ragyogása) hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz” (Jel. 21,10-11).

****És az Úr új nevéről: „Annakokáért az Isten is mindenek fölé felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden más név fölött való, amely minden névnél nagyobb. [Más fordítás: „Ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött áll]” (Fil. 2,9).

És: „… fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11).

Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrés Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek. [akit ti (sztauroó): kínoszlopra feszítettetek]” (Csel. 2,36).

Dávid: „…minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet (igédet)” (Zsolt. 138,2).

És János apostol: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik (Jel. 19,11.13).

És: „…az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19,16).

Jel. 3,13 A kinek van füle, hallja [(akúó): felfogja, és megérti], mit mond a Szellem a gyülekezeteknek [(ekklészia): kihívottak közösségeinek, az eklé­zsiáknak]*

*Elihu (jelentése: maga az Isten) így szól Jóbhoz: „Ha tehát van eszed, és (elég értelmes vagy) halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára (figyelj hangos beszédemre)!” (Jób. 34,16).

Az Úr Jézus példázatot mond a megvetőről, és egyben kijelentést nyer Elihu személye: Ezeket mondván (emelt hangon hozzátette, és) kiált vala: Akinek van füle a hallásra, hallja” (Luk. 8,8).

Jel. 3,14 A Laodiceabeli [jelentése: népjog, a nép igazsága; népítélet] gyülekezet [(ekklészia): kihívottak közösségei, eklézsiái] angyalának [(aggelosz): hírvivő követének] is írd meg: Ezt mondja az Ámen [(amén): úgy legyen], a hű [(pisztosz): hűséges] és igaz [(aléthinosz): valóságos] bizonyság [(martüsz): a megbízható és igazmondó tanú]. Az Isten teremtésének kezdete [(ktiszisz arkhé): az Isten teremtésének, a teremtett világnak eredete]:*

*János apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Kezdetben már vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben, azaz eredetileg az Isten. Minden, vagyis a mindenség Őáltala lett, Ő általa teremtetett, rajta keresztül támadt, és általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett, ami lett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle (Ján. 1,1-3).

Ő öltözött húsba: „És az Ige, a (logosz) hústestté lett és lakozék, sátorozott, letáborozott mi közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).

Pál apostol bizonyságtétele: „Aki, azaz Ő képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, azaz trónusok, akár uraságok, és uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17).

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, vagyis az Ő személyében. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19).

Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól / nak. hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

 És: „Minekutána az Isten sok rendben, sokszor és sokféleképpen szólott hajdan, azaz régen az atyáknak a próféták által, ez utolsó, ezekben a végső időkben szólott nékünk Fia által. Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő - Isten - dicsőségének visszatükröződése, és kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztítván üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,1-3).

 Ő: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén, és magatartásában is embernek bizonyult(Fil. 2,6-7).

És a hústestté lett Ige kijelenése: „És mert senki sem ment fel a mennybe, hanemha csak az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13).

Az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott erre a földre. Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket, azaz a mindenséget betöltse” (Eféz. 4,9-10).

János apostol megvallása: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és megfigyeltünk, és kezeinkkel is megtapintottunk, az életnek Igéjéről. És mert az élet megjelent, és mi láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és ezért hirdetjük néktek is az örök életet, amely azelőtt az Atyában vala és most pedig megjelent nékünk. Amit tehát hallottunk és láttunk, azt hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1 Ján. 1,1-3).

János apostol elragadtatásban így  látta az Urat:  „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. (Más fordítás: És fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül). És vérrel hintett, vérbe mártott ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik, mert ez a név adatott neki: az Isten Igéje(Jel. 19,11-13).

Jel. 3,15 Tudom a te dolgaidat, [(eidó oida ergon): ismerem tetteidet, tudok cselekedeteidről, ismerem a munkáidat] hogy te sem hideg nem vagy, sem hév [(dzesztosz): sem forró]; vajha hideg volnál, vagy hév [(dzesztosz): vagy forró]*

*Az apostol így buzdítja az Úr népét: „Az igyekezetben [és fáradozásban, erőfeszítésben, buzgóságban, szorgalomban, odaadásban] ne legyetek restek. Szellemben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok. [Más fordítás: A buzgóságban ne lankadjatok; a szolgálatkészségben fáradhatatlanok; az igyekezetben nem lusták; a serénykedésben nem késlekedők; ne legyetek tunyák tennivalótokban. Legyetek tüzes szelleműek, izzatok a Szellemtől. Krisztus tulajdonaként végezzétek munkátokat, azaz: rabszolgálkodjatok]” (Róm. 12,11).

És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok. [Más fordítás: tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát]” (Kol. 3,24).

Jel. 3,16 Így mivel lágymeleg [(khliarosz): langyos, közönyös] vagy, sem hideg, sem hév [(dzesztosz):  sem forró, azaz buzgó, lelkes], kivetlek [kiköplek] téged az én számból.

Jel. 3,17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, [(plúsziosz): dúsgazdag,  és  bővölködöm] és meggazdagodtam [(plúteó): és sokra vittem; és igen sok kincsem van] és [(kai): így aztán] semmire nincs szükségem [és nem szorulok senkire]; és nem tudod, [(eidó oida): nem látod, nem veszed észre] hogy épp te vagy a nyomorult [(talaipórosz): szánalomra méltó szerencsétlen] és a nyavalyás és szegény [(ptókhosz): nélkülöző, nincstelen koldus] és vak és mezítelen:*

*Mert a gazdagságban bízókhoz így szól az Úr: „Monda pedig néki az Isten: Bolond [esztelen, ostoba, öntelt, és meggondolatlan], ez éjjel elkérik [visszakövetelik tőled] a te lelkedet [a te életedet]; amiket pedig készítettél [a vagyon, amit összegyűjtöttél; amit felhalmoztál, és mindaz, amit szereztél], kiéi lesznek? Így van dolga annak [és így jár az], aki kincset takar magának [aki elraktároz, és felhalmoz], és nem az Istenben gazdag” (Luk. 12,20-21).

Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne gyűjtsetek [ne halmozzatok fel] magatoknak kincseket [nehogy kincset kincsre halmozzatok] a földön, hol [azokat] a rozsda [marja, megeszi, tönkreteszi] és a moly megemészti [megrágja], és ahol a tolvajok kiássák [betörnek; átássák a falat] és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [hanem kincset kincsre az égben halmozzatok], ahol sem a rozsda [azokat nem marja; nem teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja meg], és ahol a tolvajok ki nem ássák [nem törnek be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van [lesz] a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).

Ezért hangzik így az apostoli figyelmeztetés: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, (javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19).

Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi eszességedtől szűnjél meg (és a magad belátásából hagyd abba)” (Péld. 23,4).

Mert: „Siet a marhakeresésre (a vagyonszerzésre) a gonosz szemű ember (vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá (de nem tudja, hogy ínségbe jut)” (Péld. 28,22).

Hát: „Nosza immár (tehát) ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti (bekövetkező) nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg (megrozsdásodott), és azok rozsdája bizonyság (tanúskodik) ellenetek, és megemészti a ti (hús)testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek (még) az utolsó napokban (is)!” (Jak. 5,1-3).

Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek meg (érjétek be) azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el (nem maradok el tőled), sem el nem távozom tőled (sem el nem hagylak téged)” (Zsid. 13,5).

Mert: „Akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekednek. Gondolatuk ez (és azt képzelik): az ő házuk (örökké megmarad, mert) örökkévaló, lakóhelyeik (az ő házuk, és lakásuk) nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevüket hangoztatják a földön (és földeket neveznek el róluk). Pedig az ember, még ha tisztességben van, (ha gazdag) sem marad meg; hasonlít a barmokhoz (az állatokhoz), amelyeket levágnak (és amelyek kimúlnak). Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavukban az ő követőik. Szela (Más fordítás: Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. Szela). Mint juhok, a Seolra vettetnek (vagyis a holtak hazájába kerülnek), a halál (lesz a pásztoruk, és az) legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtuk reggel; alakjukat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Más fordítás: Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak)” (Zsolt. 49,7.12-15).

Bizony árnyékként jár-kel az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik (hiába vesződik); rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat (és ki fogja hasznát venni)!” (Zsolt. 39,7).

„Hiszen azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni. Ti ellenben (most) elbizakodottságotokban dicsekedtek (és kérkedtek): Minden ilyen dicsekedés (és kérkedés) gonosz(Jak. 4,14-16).

„Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak (az elvetemültnek), hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét (ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét)?” (Jób. 27,8).

„Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád” (Péld. 27,1).

Mert: „A gazdagnak vagyona az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolata szerint, (magas várfalnak képzeli)” (Péld. 18,11).

Mert: „Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs (Péld. 13,7).

És ezt mondja: „Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, amely bűn volna!” (Hós. 12,8).

És: „örültök a hiábavaló dolognak, (az értéktelen, semminek) és akik ezt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak a szarvakat (qeren: erőt, hatalmat, dicsőséget)?” (Ámós. 6,13).

Jel. 3,18 Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált [tűzben izzított, és megtisztított] aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen [(periballó): hogy köröskörül borítva légy], és ne láttassék ki [(mé phaneroó): nehogy kitűnjön, és nyilvánvalóvá / ismertté váljon] a te [szégyenletes] mezítelenségednek rútsága [(aiszkhüné): szégyene, gyalázata]; és  szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy [(blepó): újra] láss.*

*A feltámadott Úr kijelentése: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháját, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát, az ő szégyenét(Jel. 16,15).

Azért kellenek a próbák: „Hogy a ti kipróbált [(dokimion): és a próba alapján igazinak, valódinak bizonyuló] hitetek [(pisztisz): és hűségetek, megbízhatóságotok, hiteles hitvallásotok]. Ami sokkal becsesebb [és sokkal értékesebb] a veszendő, de tűz által kipróbált [(dokimadzó): megvizsgált, jóváhagyott jónak / megfelelőnek / alkalmasnak bizonyuló] (vert)aranynál. Dicséretre [(epainosz): elismerésre], tisztességre [megbecsülésre, tiszteletre] és dicsőségre [dicsőséges ragyogásra] méltónak találtassék [és méltónak bizonyuljon] a Jézus Krisztus megjelenésekor [(apokalüpszisz): lelepleződésekor, kinyilatkoztatásakor, kijelentésekor]” (1 Pét. 1,7).

Pál apostol megvallása: „Azért is sóhajtozunk, és fohászkodunk is ebben, óhajtván és vágyódva, felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat. [Más fordítás: Azért is nyöszörgünk, és nyögünk és fohászkodunk is ebben az eredeti hajlékban, és kívánkozva epekedünk, hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba]. Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! [Más fordítás: Hogyha le kell majd vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk]” (2 Kor. 5,2-3).

János apostol elragadtatásban látja, hogy kik kaptak – és mit jelent az, hogy – fehér ruhát kaptak: „Azután látám, és ímé egy nagy sokaság volt ott, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből. És a királyiszék, a trónus előtt, a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak. És kiáltanak hatalmas hangon, nagy szóval, mondván: Az üdvösség a mi Istenünké, - aki a királyiszékben, a trónuson ül, - a Bárányé! Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Ezt mondtam neki: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke, trónusa előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük (és a trónuson ülő, velük lakik)” (Jel. 7,9-10.13-15).

Hát: „Örüljünk és örvendezzünk, és ujjongjunk, és adjunk dicsőséget néki, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége, az Ő menyasszonya felkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó, fényes fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei(Jel. 19,7-8).

És aki már megkapta a fehér gyolcsból készült ruhát, azt még további díszes ruhákba öltöztetik. Erről prófétál Ézsaiás is: „Örvendezvén örvendezek, és nagy örömöm telik az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben, mert víg örömre indít Istenem. Mert az üdvösség ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, és a megigazulás palástját terítette rám. Mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és aki fölteszi fejdíszét, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit, az ékszereit(Ésa. 61,10).

Jel. 3,19 Akiket [(hoszosz): akiket csak] én szeretek [(phileó): kedvelek], megfeddem [(elegkhó): megvizsgálom, fölfedem, föltárom; napvilágra hozom] és megfenyítem [(paideuó): tanítom, nevelem]: légy buzgóságos azért, [(dzéloó): lelkesen törekedj, igyekezz, buzgólkodj tehát] és térj meg [és térj új felismerésre; (ún metanoeó): valóban változtasd meg a gondolkodás módodat]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Emlékezzél meg azért honnét, és [(pothen): hogyan, miképpen] estél ki, [gondold meg, honnan süllyedtél ide] és térj meg [(metanoeó): térj más felismerésre, változtasd meg a gondolkozásmódodat], és az előbbi [(prótosz): a kezdeti, az eredeti] cselekedeteket cselekedd. Ha pedig nem, hamar [(takhü): gyorsan, hirtelen] eljövök ellened [(szoi): hozzád], és a te gyertyatartódat [mécslábadat, mécstartó állványodat, lámpatartódat] kimozdítom helyéből [(kineó toposz): mozgásba hozom, megrázom, vagy felrázom helyzetéből], ha meg nem térsz [(metanoeó): ha nem térsz más felismerésre, és nem változtatsz gondolkodásmódodon]” (Jel. 2,5).

Mert: „Ímé, boldog ember az, akit Isten megdorgál [megfedd]; azért a Mindenhatónak büntetését [fenyítését] meg ne utáljad. [Héber szerint: ('ešer): boldogság a ('ĕnôš): halandó, esendő embernek, akit Isten (jḵḥ): megvizsgál, kikérdez. Azért a (šaddaj): Mindenható, (músár): figyelmeztetését, tanítását, útmutatását ne (má'as): utasítsd el, és ne utasítsd vissza]!” (Jób. 5,17).

„Gondold, és (jḏʿ: értsd) meg azért a te szívedben (a te bensődben), hogy amiképpen megfenyíti (jásar): figyelmeztet; tanít, korrigál) az ember az ő gyermekét, úgy fenyít (jásar): figyelmeztet; tanít, korrigál) téged az Úr (jəhóváh 'ĕlóhím: Jahve, az Örökkévaló Istened), a te Istened” (5 Móz. 8,5).

Ugyanis: „mikor ítéltetünk, azaz helyrehozásra kerül a helytelen, az Úrtól taníttatunk, vagyis utat mutat, útbaigazít, hogy ezzel a világgal, azaz evilággal, vagyis a teremtett világgal együtt el ne kárhoztassunk, azaz nehogy a kárt hozó, vagyis a sátán hatalma alatt maradjunk(1 Kor. 11,32).

Dávid így kéri az Urat, kijelentve azt is, hogy mit jelent az Úr ítélete: „Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és a te döntéseiddel segíts engem!” (Zsolt. 119,175)

Már Salamon így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Az Úrnak tanítását, nevelését, útbaigazítását, és helyreigazítását fiam, ne utáld, és ne vesd meg. Se meg ne und, és el ne lankadj az ő oktatásán, vagy amikor megfegyelmez az Igével. Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja. - azaz próbatételeknek veti alá, - de mint apa a fiát, akit kedvel, akiben örömét leli(Péld. 3,11-12)

Az apostol kérdése minden hívőhöz: „És elfeledkeztetek-e buzdításról, és bátorításról, amely néktek, mint fiaknak szól. Fiam, ne vesd meg, és ne nézd le az Úrnak tanítását, útbaigazítását, vagy helyreigazítását, se meg ne lankadj, és el ne csüggedj, ha ő elmondja a hibád, és meggyőz téged. Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, oktatja, próbatételeknek vet alá pedig mindenkit, akit fiává fogad. Semmiféle tanítás, nevelés, fegyelmezés, útbaigazítás és helyreigazítás ugyan pillanatnyilag nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek. Ámde utóbb a megigazulás békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik általa megedződtek(Zsid. 12,5.6.11)

Dávid megvallása: „Boldog ember az, akit te oktatsz, helyreigazítsz, Uram, és akit megtanítasz  a te törvényedre; Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, és hogy megóvd a rossz, káros, ártalmas, azaz gonosz napoktól, míg megásták a sírját a hitetlennek!” (Zsolt. 94,12-13).

Így aztán én: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! Keményen oktatott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak” (Zsolt. 118,17-18).

Jel. 3,20 Ímé az ajtó előtt állok és [kopogok] zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele (eszem) vacsorálok, és ő én velem*

*Az Úr figyelmeztetése: Amikor látjátok a nagy nyomorúság eseményeit. Azonképpen ti is, mikor mindezeket [az eseményeket] látjátok [megtörténni; beteljesülni], tudjátok meg [és vegyétek észre], hogy közel van [az idő, és Ő], az ajtó előtt [a küszöbön van, és hamarosan eljön]” (Mát. 24,33).

Jakab apostol pedig így inti a mindenkori hívőket: „Legyetek azért, atyámfiai (testvéreim), béketűrők (és legyetek tehát türelemmel) az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető (és a földművelő) várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel (és türelmesen) várja, míg reggeli (vagyis korai) és estveli (vagyis késői) esőt kap. Legyetek ti is béketűrők (és legyetek türelemmel), és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok (és ne panaszkodjatok) egymás ellen, atyámfiai (testvéreim), hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak. 5,7-9).

„Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat visszavárják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. [Más fordítás: Akiknek arra van gondjuk, hogy bármikor kerekedik is fel uruk a menyegzőből, amikor eljő és kopogtat, tüstént megnyissanak neki]” (Luk. 12,36).

És az Úr menyasszonya így válaszol: „Aludtam, de ébren volt szívem. Hallga, szerelmesem kopogtat! - Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom, gyönyörűségem! Mert fejem belepte a harmat, fürtjeimet az éjszaka cseppjei” (Énekek. 5,2).

Jel. 3,21 Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe  üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. [Más fordítás: A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon]*

*Az Úr Jézus kijelentése a győztes jutalmáról: „Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe [és helyet foglal dicsőségének trónján], ti is beültök majd tizenkét királyi székbe [és ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon]. És [így] ítélitek  [krinó): hadakozva elbíráljátok magatartását, és kiválogatjátok] az Izráel tizenkét nemzetségét [vagyis törzsét]” (Mát. 19,28).

Mert: „Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben (vagyis kísértéseimben); Én azért adok néktek (és rátok hagyom a királyságot), miképpen az én Atyám adott nékem országot (és rám hagyta azt), Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét (vagyis törzsét)” (Luk. 22,28-30)

„Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (és tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,7).

 És: „Ha tűrünk [ha kitartunk, és ha állhatatosak vagyunk], vele együtt fogunk uralkodni is [vele együtt királyságra fogunk jutni mi is]: ha megtagadjuk [(arneomai): elutasítjuk], ő is megtagad [(arneomai): elutasít] minket(2 Tim. 2,12).

Hát: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett [elhatározása, és örömmel való döntése] a ti Atyátoknak, hogy néktek adja [néktek ajándékozza] az országot [a királyságot, a királyi hatalmat]” (Luk. 12,32) .

Jel. 3,22 A kinek van füle, hallja [(akúó): felfogja, és megérti], mit mond a Szellem a gyülekezeteknek, [(ekklészia): az eklézsiának, a kihívottak közösségének]*

*Akinek szellemi fülei már megnyittattak, azoknak ezt mondja az Úr: „…A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van” (Jel. 2,7).

És: „… A győzedelmesnek [(nikaó): kemény küzdelem árán győzelmet arat, győztesnek] enni adok az elrejtett [(krüptó): az emberek szeme elől elzárt, titokban tartott] mannából [(manna): a titokzatos mennyei eledelből], és adok annak fehér [(leukosz): fényes, ragyogó, tündöklő] kövecskét, és a kövecskén új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] írott nevet, amelyet senki nem tud, [(ginószkó): senki nem ismer] csak az, aki kapja [(lambanó) elfogadja, és befogadja]” (Jel. 2,17).

Mert azt ígéri a feltámadott Úr, hogy: „Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, amely soha el nem vész” (Ésa. 56.5).

 És ők: „…látják az ő orcáját; és az ő Neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4).

„És leszünk dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istenünk kezében (Istenünk tenyerén)” (Ésa. 62,3).






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.