…mert az Úré a had.
- 1Sámuel 17,47.
— Aztán nehogy bajba kerülj — szólt utánam anyám, amikor
épp indultam elrendezni egy családi viszályt —, ez az ember majdnem nekiment
Dub bátyádnak!
— Semmi baj nem lesz — feleltem —, én nem szoktam bajba
kerülni, majd munkára fogom az Urat.
Ahogy aztán közeledtem a kocsifelhajtóhoz, szembetaláltam
magam annak az illetőnek a feleségével, aki olyan sok bajt okozott. Elkezdett
szitkozódni, meg tősgyökeres texasi módra káromkodni. Én meg arra gondoltam:
Drága Uram, itt van ez a szegény lélek, tele gyűlölettel és önzéssel, és még
csak nem is tehet arról, hogy ilyen. Nem tehet róla, hogy az ördög természete
van benne, hiszen az ördög gyermeke.
Egy szót sem szóltam, a szívemben azonban azt mondtam az
Úrnak: „Hála Istennek, a nagyobb énbennem van.” (1Ján. 4,4) És azon az alapon
cselekedtem, hogy a nagyobb énbennem van. És Ő a nagyobb.
Bizonyára megérezte, hogy megesett rajta a szívem, mert
hirtelen felnézett rám és elakadt a szava. Majd megfogta a kezemet és térdre
esve, sírós hangon azt mondta: „Istenem, tedd a kezedet a fejemre, és imádkozz
értem. Az én szegény öreg lelkemnek is kell valami. Ó Istenem, imádkozz értem.”
Ezt mondta, pedig én egy szót sem szóltam hozzá.
Mindössze annyit tettem, hogy a Biblia igazsága alapján cselekedtem.
Megvallás: A nagyobb énbennem van. És én ennek alapján
fogok cselekedni.
/Kenneth Hagin.Hitünk tápláléka napi adagokban/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.