Leleszi Balázs Károly: CSODÁK ÉS MEGLÁTOGATÁSOK IDEJE

Mert vannak olyan napok, amikor felhős az ég, szemerkél az eső, erejét fitogtatva tombol az orkán, hirtelen rád tör a bánat, a könny, a szomorúság, megrohan a fojtó rémület, mint ahogy a fagy tördeli télidőn a rengetegben az ágakat - s nem is érted az okát, hogy miért. Máskor meg kék az ég, aranyparipán táncot lejt fejed felett a Nap, a madarak csivitelnek és énekelnek, az örömtől a légtér uraként szárnyra kelnél, ugrándozni, fickándozni szeretnél a boldogságtól, minden mézzé lesz a kezedben, és csak úgy magától hirtelen soha nem sejtett drága kincsekre lelsz magadban és a környezetedben - s az egész lényed imádsággá, zsoltárrá válik. Miért van ez így?… Mert az idő a gyökereit mélyíti benned, az ember életét a természet örök körforgása kíséri, tavasz, nyár, ősz és tél, hideg és meleg, nappalok és éjszakák, szárba szökkenés és virágüdeség, hervadás és elmúlás, mert az ember élete olyan, mint az árapály, a holdciklusok ritmusát, a tenger váltakozó mozgását követi, s ha megérted, ami benned és veled történik, akkor mindezek égre nyíló templomablakokká válhatnak. Tárd ki a szívedet az ég felé!… Az Isten felé… Az Úr számára emelt templomot magadnak kell felépítened…