Ige: Nézz az Úrra!

 Mert: „Akik ő reá néznek, [és őhozzá futnak], azok felvidulnak, [(náhar): örömtől ragyognak], és arcuk meg nem pirul. Azok [(ḥap̄ér): meg nem szégyenülnek, reményükben meg nem csalatkoznak]” (Zsolt. 34,6)

Az Úr: „Az éhínségben megment [(páḏáh): megszabadít, megőriz] téged a haláltól [(máveṯ): romlástól, pusztulástól], és a háborúban [(miləḥámáh): küzdelemben, csatában] a fegyveres kezektől [s a hadban a (ḥereḇ jáḏ): kardnak erejétől]. A nyelvek ostora [(lášón lášôn): rágalmazás, átkozás] elől rejtve leszel [biztonságban vagy], és nem kell félned [(járé'): remegned, megijedned, megrémülnöd], hogy a pusztulás rád következik, hogy a [(šôḏ šóḏ bô'): pusztulás rád tör, elér, rád szakad]. A pusztulást [(šôḏ šóḏ): rombolást] és drágaságot [és (káp̄án): éhínséget] neveted, és a fenevadaktól sem félsz [(járé'): nem ijedsz, nem rémülsz meg]. »Más fordítás: Mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától nem kell megijedned«” (Jób. 5,20-22).

Azt mondja az Úr: „Hanem bizonyára megszabadítlak téged, nem esel el fegyver miatt, és az életed zsákmányul lesz néked, mert reménységed volt (bíztál) bennem, azt mondja az Úr” (Jer. 39,18).

Mert: „az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében (szeretetében) bízókat, hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket” (Zsolt. 33,18-19).

„Nem szégyenülnek meg a (gonosz), veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban (is)” (Zsolt. 37,19).

„Tollaival fedez be (takar be) téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége” (Zsolt. 91,4).

Ezért: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. [Héber szerint: Még ha a (caləmáveṯ): halál mélységes sötétségén (gaj gajə') megyek is át, nem félek, nem rettenek meg a (ráʿ): veszélyes, rosszindulatú gonosztól, és semmi bajtól, mert te velem vagy, és (šéḇeṭ): pásztorbotod (mišəʿeneṯ mišəʿénáh) támogat, bátorít, és biztonságot ad]” (Zsolt. 23,4).

És így folytatja Dávid: „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” (Zsolt. 118,6).

Hiszen: „Az Úr az én világosságom, és (segítségem) és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége (életemnek ereje, kitől rettegnék): kitől remegjek? (Zsolt. 27,1).

Mert Uram, Te: „Tanácsoddal igazgatsz (és vezetsz) engem, és végül dicsőségedbe fogadsz” (Zsolt. 73,24).

„Mily bőséges a te jóságod, amelyet fenntartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. (Más fordítás: Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől” (Zsolt. 31,20-21).

És ha bizalmad nem rendül meg: „Oroszlánon és áspiskígyón (viperán) jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt” (Zsolt. 91,13).

Mert: „Erő és méltóság árad rólad, és nevetve nézel a holnap elé” (Péld. 31,25)

„Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön” (3 Móz. 25,18).

És Dávid – az életveszély közepette – így folytatja megvallását, példát adva a bajbajutottaknak: „Bizony elrejt (és megóv) engem az ő hajlékába (sátrában) a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében (elrejt sátra mélyén), sziklára emel fel engem (magas kősziklára helyez engem). Most is felül emeli fejemet ellenségeimen (így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között), akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6)

„Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon (és csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban)!” (Zsolt. 31,22)

„Békességben fekszem le, és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást (hogy biztonságban élhessek)” (Zsolt. 4,9)

„Ha tábor fog körül (és ha egy egész tábor jön is ellenem), nem fél szívem; habár had támad reám (és háború tör is rám), mégis ő benne bízom én (és akkor is bizakodom)” (Zsolt. 27,3)

Mert: „Megszégyenül majd, és igen megháborodik (és reszketni fog nagyon) minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen (egy pillanat alatt)” (Zsolt. 6,11)

Az Úr: „Az igazaknak (becsületeseknek) valóságos jót rejteget (jutalmat tartogat), pajzst a tökéletesen járóknak (a feddhetetlenül élőknek)” (Péld. 2.7).

Bizony: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatásban, gyötrődésben, és szorongásban). Azért nem félünk, ha elváltoznék (megindulna) is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe (mélyébe): Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai (ha háborognak és tajtékoznak is vizei); hegyek rendülhetnek meg háborgásától (tombolásától). Szela” (Zsolt. 46,2-4).

És az Úr válasza a hitre: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak. Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek! … szól az Úr…” (Ésa. 41,10-14)