Ige: Isten = SZERETET

 „Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből* mellyel minket szeretett** [Más fordítás: A végtelenül irgalmas Isten abban mutatta meg isteni természetét, nagy szeretetét irántunk]***

„Minket, kik meg voltunk halva a vétkek, hibás lépések, botlások, elesések, baklövések, melléfogások miatt, megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal, - kegyelemből tartattatok meg, és kaptátok a megváltást.  Mert Isten kegyelme által szabadultatok meg, és üdvözültetek****

„És vele együtt feltámasztott, életre keltett, és vele együtt ültetett maga mellé a mennyekben minket, Krisztus Jézusban***** (Eféz. 2,4-6)

*Szeretet agapé): isteni tulajdonság. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy az ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Ő örömét leli benne, vágyik jelenlétére; igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.

**Szeretett (agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni az emberrel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magát, és feloldódni a szeretetben. 

***Isten az Ő szeretetét tettekkel bizonyította: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét, isteni természetét abban mutatta meg, azzal bizonyítja, hogy abban az időben, mikor még bűnösök, vagyis céltévesztők voltunk, Krisztus már akkor érettünk meghalt” (Róm. 5,8)

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján. 3,16)

 „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által az Ő vére árán, a bűnöknek bocsánata, eltörlése az Ő kegyelmének gazdagsága szerint’ (Eféz. 1,7)

 Így teljesedett be a prófécia: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben” (Mik. 7,18-20).

****Az örökélet feltételéről így hangzik az ígéret: „Mert ha Istent Fia halála kiengesztelte, akkor mikor ellenségei voltunk, és megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk, és üdvözíteni fog az ő élete által, a Belőle belénk ömlő élet révén, minekutána megbékéltünk vele” (Róm. 5,10)

Az ÉLET így ömölhet belénk: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta / vagyis marad a sátán hatalma alatt” (Ján. 3,36)

Az Úr Jézus kijelentése: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak” (Ján. 6,47)

Hogy életünk legyen, Isten: „És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, azaz a kínoszlopra” (Kol. 2,13-14)

 „Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt. 103,11-13).

*****Ugyanis: „Tudván, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által, és Jézussal együtt minket is feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít” (2 Kor. 4,14)

Isten hatalmas erejű: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20)

 „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11)

„Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, vagyis egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,5)

Mert minket is: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe Isten beavatkozásába, működő erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból, a halottak közül. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben, vagyis a hibás lépésekben, botlásokban, melléfogásokban, és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített, életre keltett együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, azaz félrecsúszásotokat, botlás vagy elhajlásotokat. „Avagy nem tudjátok-é, hát nem értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége, fényessége, ragyogása által, azonképpen mi is új életben, új állapotban járjunk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett, hogy megerőtlenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, azaz a céltévesztett én. Hogy megsemmisüljön, elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló test, azaz a céltévesztett én, hogy ezután ne legyünk rabszolgája a bűnnek, azaz a céltévesztésnek ” (Róm. 6,3-4.6).