Minden krisztusi embernek hangzik a
buzdítás.
„Ha tényleg ér valamit, és ha annak okáért helye
van Krisztusban a buzdításnak, bátorításnak. Ha helye
van az Isten szerinti szeretetből fakadó vigasztalásnak. Ha helye
van a Szellemben való közösségnek, a szellemi
egyesülésnek, ha helye van a szívnek, vagyis a bensőből fakadó irgalmasságnak és könyörületességnek,
a résztvevő szeretetnek, és
együttérzésnek. [Más fordítások szerint: Ha telik belőle a szeretetnek valamilyen vigasztalása, a Szellemnek
valamilyen közlése, ha tud irgalmat gerjeszteni bennetek].
Teljesítsétek be, és tegyétek teljessé az én örömömet azzal, hogy egyenlő indulattal, egyetértésben, egyet akarva, és gondolva,
közös lelkesedéssel legyetek, ugyanazon Isten szerinti szeretettel viseltetvén, egy érzésben összeforrva, egyugyanazon indulattal
lévén, ugyanarra törekedve.
Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból,
perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló hiú dicsőségből, önhittségből,
se hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván, és többre becsülvén ti magatoknál.
Ne nézze, és ne keresse
kiki a maga hasznát, a maga javát. Ne
csak a magatok érdekeit nézzétek,
hanem mindenki a másokét is, szeme előtt tartsa, és mindenki törődjön a
testvérei érdekeivel is”
(Fil. 2,1-4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.