"Emeljétek fel a magasba
szemeiteket és lássátok meg, ki teremtette azokat?" (Ézs 40,26)
Ézsaiás napjaiban az
dermesztette meg Isten népének képzelőerejét, hogy folyton a bálványokra
tekintettek. Ézsaiás az ég felé irányítja szemüket, azaz helyes irányba
fordítja képzeletüket. A természet szentély a szent embernek. Ha Isten
gyermekei vagyunk, a természet óriási kincsesház lesz nekünk. A fúvó szélben,
az éjszakában és az év minden napján, az ég jeleiben, a fák rügyezésében vagy a
hervadásban maga Isten jön hozzánk; és ha megdermedt képzelőerőnk fölenged,
akkor észrevesszük Őt.
Szellemi erőnk összpontosításának
az a próbája, hogy foglyul tudjuk-e ejteni képzeletünket. Bálványok képére
tekintgetsz? Magad vagy ez a bálvány? Vagy a munkád? Talán a keresztyén
munkásról alkotott elképzelésed? Az üdvösségről és megszentelődésről szerzett
megtapasztalásod? Ha ez így van, akkor Isten arca megmerevedett a
képzeletedben, és nincs erőd a nehézségek ellen küzdeni; teljes sötétség szakad
rád. Ha képzeleted meggémberedett, ne tekintgess vissza tapasztalataidra: csak
Isten segíthet rajtad. Vetkőzd le önmagadat, fordulj el bálványaid arcától és
mindattól, ami merevvé tette Isten-arcodat. Rázd fel magad, fogadd el Ézsaiás
megjegyzését és fordítsd képzelőerődet felszabadultan Isten felé.
Imádságaink meglanyhulásának
egyik oka az, hogy nem eleven a képzelőerőnk: nem tudunk Isten színe elé állni.
Meg kell tanulnunk, hogyan lehetünk megtöretett kenyér és kiöntött bor a
közbenjárás vonalán inkább, mint a személyes kapcsolat vonalán.
A képzelet hatalom: Isten
azért adja a szentnek, hogy általa áthelyezhesse magát olyan kapcsolatokba,
amelyekben még nem volt.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.