Ige: Az IGÉRŐL.

„Kezdetben már vala az Ige, és az Ige [logosz] vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige.

Kezdetben, azaz eredetileg Ő az Isten.

Minden, vagyis a mindenség Őáltala lett, Ő általa teremtetett, rajta keresztül támadt, és általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett, ami lett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle* (Ján. 1,1-3)

*És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” (1 Móz. 1,1).

De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde, megnyilatkozása, kijelentése által teremtetett, hogy a világokat Isten szava alkotta, hogy ami látható, a láthatatlanból, és nem a jelenségek világából állott elő” (Zsid. 11,3).

Mert: „Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük. (Más fordítás: Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete). Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9).

És az Úr szava így beszél önmagáról: „Az Úr az ő útjának kezdetéül szerzett, vagyis alkotott engem; az Ő munkái, az Ő művei előtt réges régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva (Más fordítás: Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt). Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek helyükre kerültek volna, a halmoknak létrejötte előtt megszülettem. Mikor még nem csinálta, nem alkotta vala meg a földet, a mezőket és a rónákat, és a világ porának kezdetét, vagyis a legelső porszemét sem. Mikor készíté és megszilárdította az eget, ott valék. Mikor felveté a mélységek színén a kerekséget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, és mikor erősekké lőnek, és felbuzogtak a mélységeknek forrásai; Mikor felveté a tengernek határit, vagyis mikor határt szabott a tengernek, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, és a víz át ne léphesse partját. Mikor megállapítá e földnek fundamentomait, és amikor kimérte a föld alapjait. Mellette valék mint kézműves, mint kedvence, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva az Ő színe előtt minden időben, és mindenkor. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. És ezért most fiaim, hallgassatok engemet, mert boldogok, akik az én útjaimat megtartják, és megőrzik” (Péld. 8,22-32).

Ő öltözött húsba: „És az Ige, a (logosz) hústestté lett és lakozék, sátorozott, letáborozott mi közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).

Pál apostol bizonyságtétele: „Aki azaz Ő, képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, azaz trónusok, akár uraságok, és uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17).

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19).

Nehémiás megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted, és alkottad az eget, az egeknek egeit, és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6).

Ézsaiáson keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr Jahve, az Örökkévaló, megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva, aki az anyaméhben formált. Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem. Én, az ÚR, Jahve, az Örökkévaló alkottam mindent. Aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól, mert egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet” (Ésa. 44,24).

 A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, a teremtett világ eredete” (Jel. 3,14).

És: „Minekutána az Isten sok rendben, sokszor és sokféleképpen szólott hajdan, azaz régen az atyáknak a próféták által, ez utolsó, ezekben a végső időkben szólott nékünk Fia által. Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő - Isten - dicsőségének visszatükröződése, és kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,1-3).

Ő: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén, és magatartásában is embernek bizonyult” (Fil. 2,6-7).

Agur így elmélkedik: „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította, és határozta meg a földnek minden határit? Talán tudod? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?” (Péld. 30,4).

És a hústestté lett Ige válasza: „És mert senki sem ment fel a mennybe, hanemha csak az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13).

Az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott erre a földre. Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket, azaz a mindenséget betöltse” (Eféz. 4,9-10).

János apostol megvallása: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és megfigyeltünk, és kezeinkkel is megtapintottunk, az életnek Igéjéről. És mert az élet megjelent, és mi láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és ezért hirdetjük néktek is az örök életet, amely azelőtt az Atyában vala és most pedig megjelent nékünk. Amit tehát hallottunk és láttunk, azt hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1 Ján. 1,1-3).

János apostol elragadtatásban így  látta az Urat:  „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. (Más fordítás: És fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül). És vérrel hintett, vérbe mártott ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik, mert ez a név adatott neki: az Isten Igéje” (Jel. 19,11-13).