apostolok Cselekedete 9. fejezet: amikor az ellenségből testvér lesz. (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Csel. 9,1 Saulus [Jelentése: akit kértek, kívántak, a kikövetelt] pedig még [mindig lihegett a gyűlölettől és dühös] fenyegetéstől és öldökléstől [(phonosz): a gyilkos indulattól, és (empneó): bosszúért] lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz [(arkhiereusz):  a papi fejedelemhez],

Csel. 9,2 Kére őtőle leveleket Damaszkuszba [jelentése: tevékenység, serénység] a zsinagógákhoz [(szünagógé): a gyülekezés helyeihez], hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, [akik az Úr útjának akik ezt az Utat követik] akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva [(deó): megkötözve] vigye Jeruzsálembe »jelentése: a gyülekezetek kiindulása« [hurcolhassa őket]*

*És Saul meg is vallja az üldözés okát: „Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem…” (Zsolt. 69,10).

Csel. 9,3 És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és [(exaiphnész): váratlanul] nagy hirtelenséggel fény sugárzá [(periasztraptó): ragyogta] őt körül a mennyből [hirtelen mennyei fény villant fel körülötte]:

Csel. 9,4 És ő leesvén [lezuhanva] a földre], hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: Saul, Saul, mit kergetsz [miért üldözöl] engem?

Csel. 9,5 És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, [héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó] akit te kergetsz [(diókó): akit te üldözöl]: nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod.

Csel. 9,6 Remegve és ámulva [(thambeó): megdöbbenve, és elcsodálkozva] monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.

Csel. 9,7 A vele utazó férfiak pedig némán [(enneosz): döbbenten] álltak, hallva ugyan a szót [(phóné): a hangot], de senkit sem látva*

*Mert a testi ember a természetfelettivel találkozva megrémül:  „És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, akik velem valának, nem látták a látomást; mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek” (Dán. 10,7).

Az Úr szavát pedig csak az értheti, akinek szól: „A sokaság [a tömeg] azért, amely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki” (Ján. 12,29)

Csel. 9,8 Felkele [feltápászkodott] azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit [és semmit] sem láta [sőt egyáltalán nem látott], azért kézen fogva vezeték be őt Damaskusba.

Csel. 9,9 És három napig nem látott, és nem evett és nem is ivott.

Csel. 9,10 Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás [jelentése: az Úr felhő, védelem; irgalmas az Úr], és monda annak [megszólította őt] az Úr látásban [(horama): látomásban]: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram!

Csel. 9,11 Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi [jelentése: sík, felület, talaj] embert, mert ímé imádkozik*

*Pál apostol megvallása: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel (Isten megjutalmaz, Isten a jótevőm, jutalmam) lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága (az ősi törvény szigora) szerint, (rajongtam Istenért) buzgó lévén az Istenhez” (Csel. 22,3).

Csel. 9,12 És látá Saulus látásban [(horama): látomásban], hogy egy Ananiás [jelentése: az Úr felhő, védelem] nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, [(epitithémi): ráhelyezi] hogy lásson.

Csel. 9,13 Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől, és sok [(apo): helyről] hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet, milyen sok [(kakosz poieó): rosszat tett, és kárt okozott] Jeruzsálemben:

Csel. 9,14 És itt is hatalma [(exúszia): felhatalmazása] van a főpapoktól [a papi fejedelmektől], hogy mindazokat [(ekhó): elfogja] és megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják*

*Így szólt a prófécia: „Volt egy másik ember is, aki az Úr nevében prófétált, Uriás (Jelentése: Az Úr az én világosságom; Jahve az én ragyogásom), Semájának (jelentése: Jahve meghallgat; Jahve a hírnév; menny) fia, Kirját-Jeárimból (jelentése: erdei város, erdők városa). És prófétált e város ellen és a föld ellen. Egészen a Jeremiás (jelentése: akit az Úr kijelölt) beszéde szerint. És meghallá Jojákim (Isten ébressze fel,) király és minden vitéze és minden fejedelme az ő beszédeit, és halálra kerestette őt a király; de meghallá Uriás és megijedt, és elfutott és átment Égyiptomba (lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság / evilág). (Jer. 26,20-21).

Csel. 9,15 Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy [elvigye] hordozza az én nevemet a pogányok [(ethnosz): népek, nemzetek] és királyok, és Izráel fiai előtt*

*Az apostol megvallása elhívásáról: „De mikor az Istennek tetszett, aki kiszemelt, és elválasztott, különválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által. Hogy kijelentse, kinyilatkoztassa, nyilvánvalóvá tegye az ő Fiát énbennem hogy győzelmi hírként, örömhírként hirdessem őt a pogányok, vagyis a nemzetek között: azonnal nem tanácskoztam hústesttel és vérrel. Azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam, és nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek” (Gal. 1,15-16).

És az apostol elhívó Igéi: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; népek prófétájává tettelek” (Jer. 1,5).

És: „… A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig” (Ésa. 49,6).

És az apostol pontosan tudja, hogy ki ő: „Pál, Jézus Krisztusnak, a Felkentnek szolgája, vagyis rabszolgája, aki Urának, Jézus Krisztusnak tulajdona. Elhívott, és meghívott apostol, vagyis az Úr Jézus által kinevezett követ, elválasztva, és külön választva a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól. Isten Evangéliumának, azaz: Örömhírének, győzelmi hírének, a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek hirdetésére és prédikálására” (Róm 1,1).

És azért: „Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok, vagyis a nemzetek között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt. [Más fordítás: „Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]” (Róm. 15,16).

Ezért én: „nem merek szólni [beszélni; prédikálni] semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak [a nemzeteknek] engedelmességére, [megnyerésére, megtéréséért] szóval [logosz =Igével] és tettel. [Más fordítás: Olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel]. Jelek [természetfölötti események, és jelenségek] és csodák [rendkívüli jelenségek] ereje által, az Isten Szellemének ereje által [és hatalmával]; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől [jelentése: a béke tanítása, megalapozása] és környékétől fogva Illyriáig [jelentése: barátok földje] betöltöttem [és szétszórtam] a Krisztus evangéliumát. [Más fordítás: Csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével]” (Róm. 15,18-19).

 És így folytatja az apostol: „Mert néktek mondom a pogányoknak, amennyiben hát én pogányok (nemzetek) apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem” (Róm. 11,13).

Csel. 9,16 Mert én megmutatom néki [(hüpodeiknümi): figyelmeztetem], mennyit kell [(dei): szükségszerű] néki az én nevemért [(hüper): nevem érdekében] szenvedni [(paszkhó): átélni, megtapasztalni, elviselni, eltűrni]*

*És az apostol bizonyságot tesz az evangelizálással együtt járó bántalmazásokról: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet [negyven botütést] egy híján. Háromszor  megostoroztak [megkorbácsoltak; megvesszőztek; megbotoztak], egyszer megköveztek, háromszor  hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem [egy éjszakát és egy napot hányódtam a tenger hullámain]; Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában [sivatagban], veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak [testvérek] közt; Fáradságban és nyomorúságban [vesződségben gyötrődtem; kínlódtam], gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben [koplalásban], hidegben [sokszorta fagyoskodva] és mezítelenségben [Más fordítás: Sokat fáradoztam és vesződtem, gyakran ébren töltöttem az éjszakát (sokat virrasztottam), éheztem és szomjaztam (sőt koplaltam), gyakran nem volt mit ennem, sokszor fáztam (fagyoskodtam), vagy nem volt ruhám (és nem volt mit fölvennem)]” (2 Kor. 11,24-27).

Csel. 9,17 Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, [(epitithémi): ráhelyezve] monda: Saul atyámfia [testvérem], az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent [láthatóvá lett] néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel.

Csel. 9,18 És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék [(baptidzó): bemerítkezett];

Csel. 9,19 És miután evett [(trophé lambanó): táplálékot vett magához], megerősödék [(eniszkhüó): erőre kapott]. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig.

Csel. 9,20 És azonnal prédikálá [hirdetni kezdte] a zsinagógákban [(szünagógé): gyülekezés helyén] a Jézust, hogy ő az Isten Fia.

Csel. 9,21 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, [(exisztémi): megdöbbent, magán kívül lett, extázisba / önkívületbe esett mindenki] akik hallák. És mondának: Nem ez-é az, aki pusztította [(portheó) kegyetlenül, kíméletlenül üldözte, tette tönkre] Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva [(deó): megkötözve] vigye a főpapokhoz [papi fejedelmekhez]?^*

*Az ige bizonyságtétele a vallásos Saulról, aki István kivégzése után: „Saulus pedig [csakúgy tajtékzott a kihívottak közössége ellen], és pusztítá [zaklatta, és (lümainomai lümainó): igyekezett megsemmisíteni] a kihívottak közösségét, az [(ekklészia): eklézsiát]. Házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva [(szüró): elhurcolva], tömlöcbe [(phülaké): börtönbe] veti vala. [Más fordítás: Saul meg házról házra menve mindenhová behatolt, s úgy pusztította az eklézsiát, férfiakat is, nőket is elhurcolt, hogy börtönbe vettesse őket]” (Csel. 8,3).

És az apostol minden gyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban (milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében), hogy én felette igen háborgattam (féktelenül üldöztem) az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban (népem körében) nemzetembeli sok kortársamat (a zsidó hithűségben), szerfelett rajongván atyai hagyományaimért (minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak)” (Gal. 1,13-14)

„És ezt a tudományt (ezt az utat) üldöztem mind halálig (e tanítás követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom (tanúm erre) nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz (testvérekhez), Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva (megkötözve) hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek (hogy megkapják büntetésüket)” (Csel. 22,4-5)

Mert: „Én bizonyára elvégeztem vala (én egykor elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen (mindent meg kell tennem, és) sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam (és én is ellenük szavaztam). És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,9-11)

És mégis: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (nemzetbelieknek) hirdessem a Krisztus végére mehetetlen (mérhetetlen) gazdagságát” (Eféz. 3,8)

 „Ki előbb istenkáromló (rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó, az övéit), üldöző és erőszakoskodó (ember) valék: de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott pedig (és bőségesen kiáradt rám) a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem (énrajtam) mutassa meg legelőbb (elsősorban) a teljes hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik (majd) hisznek Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13-16).

Csel. 9,22 Saulus pedig annál inkább erőt vőn [(mallon endünamoó): egyre jobban felbátorodott, megerősödött, és mindig több hatalomra tett szert], és zavarba hozta [(szügkheó szügkhünó): összezavarta, felkavarta] a Damaskusban lakó zsidókat [(iúdaiosz): júdeaiakat], bebizonyítván [(szümbibadzó) érvekkel, bizonyítva], hogy ez a Krisztus [hogy ez a Jézus a Krisztus]*

*És Saul, - aki később Pál, - mindenhol az Írásokból prédikálva: „.. hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus” (Csel. 18,28).

„… hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek néktek” (Csel. 17,3).

Csel. 9,23 Több nap elteltével azonban a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] tanácsot tartának, hogy őt megöljék. [Más fordítás: Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy (anaireó): végeznek vele]:

Csel. 9,24 De tudtára esék [tudomására jutott] Saulusnak az ő leselkedésük [(epibúlé): szándékuk, cselszövésük, a merénylet terve]. És hogy őrizék [(paratéreó): figyelték, szemmel tartották] a [(pülé): város] kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék [(anaireó): eltöröljék, meggyilkolják]^*

*Később az apostol így tesz bizonyságot: „Damaskusban [jelentése: tevékenység, serénység] Aretás [jelentése: vésnök, faragó] király helytartója őriztette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni [hogy engem elfoghasson]” (2 Kor. 11,32).

Csel. 9,25 A tanítványok azért vevén őt éjjel, a kőfalon [(teikhosz): a városfalon] bocsáták alá, leeresztve egy kosárban*

*Pál apostol bizonyságtétele:  „Damaskusban [jelentése: tevékenység, serénység] Aretás [jelentése: vésnök, faragó] király helytartója őriztette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni [hogy engem elfoghasson]; És az ablakon át [a várablakból], kosárban [vesszőkosárban] bocsátottak [eresztettek] le a kőfalon [városfalon], és megmenekültem kezei közül” (2 Kor. 11,32-33).

Előképként bemutatja a Szent Szellem az apostol megmenekülését. Józsué kémeket küld Jerikóba, és Jerikó királya el akarja fogatni őket, de egy Ráháb nevű parázna asszony: „Alábocsátá (leeresztette) azért őket kötélen az ablakon (mert az ő háza a kőkerítés falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala)” (Józs. 2,15).

És ugyanígy menekült meg Dávid a testi ember kezeiből: „És követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek (hogy tartsák szemmel) és reggel megöljék őt. De tudtára adá Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek. És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon; ő pedig elment és elszalada, és megmenté magát” (1 Sám. 19,11-12).

Csel. 9,26 Mikor pedig  Saulus Jeruzsálembe ment, [(paraginomai): megérkezett] a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hívén, hogy ő tanítvány.

Csel. 9,27 Barnabás [Jelentése: a vigasztalás fia, a prófétai ígéret fia; az építő intés fia] azonban maga mellé vevén [(epilambanomai): felkarolta] őt, vivé [(agó): magával vitte] az apostolokhoz, és elbeszélé [(diégeomai): részletesen beszámolt] nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaskusban nagy bátorsággal [és milyen  (parrésziadzomai): őszintén / nyíltan / szabadon / bátran beszélt]  a Jézus nevében.

Csel. 9,28 És ki- és bejáratos vala köztük, és [ettől fogva velük együtt járt-kelt] Jeruzsálemben:

Csel. 9,29 És [(parrésziadzomai): nyíltan / bátran szólt] nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében, beszél, sőt vetekedik [(szüdzéteó): vitatkozott] vala a görög zsidókkal; azok pedig igyekeznek vala őt megölni [arra készülődtek, hogy őt elpusztítsák].

Csel. 9,30 Megtudván azonban az atyafiak [a testvérek szándékukat], levivék őt Cézáreába [jelentése: elvágott, leválasztott. Császári városba], és [(exaposztelló): onnan indították útnak] elküldék őt Tárzusba [jelentése: sík, felület, talaj].

Csel. 9,31 A gyülekezeteknek [(ekklészia): kihívottak közösségeinek, az eklézsiának] tehát egész Júdeában [jelentése: bizonyságtevőknek], Galileában [jelentése: a pogányok körzete] és Szamariában [jelentése: őrtorony, őrhegy, Jahve őriz, véd] békességük vala, [(eiréné): vagyis létrejött  az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]; épülvén és járván az Úrnak félelmében [tiszteletében] és a Szent Szellem vigasztalásában [(paraklészisz): buzdítás, bátorítás, segítségével], sokasodnak [(pléthünó): szaporodnak] vala^*

*És ők: „Dicsérve [dicsőítették] az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva [az egész nép szerette őket]. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala [gyarapította] a gyülekezetet [a kihívottak közösségét] az üdvözülőkkel [megváltottakkal, megmentettekkel, megszabadítottakkal]” (Csel. 2,47).

Csel. 9,32 Lőn pedig, hogy Péter [jelentése: kődarab], mikor mindnyájukat bejárá, vagyis [amikor Péter valamennyi gyülekezetet végigjárt], leméne a Liddában [jelentése: viszály, születés, szülőváros] lakozó szentekhez is.

Csel. 9,33 Talála pedig ott egy Éneás [jelentése: dicséretre méltó] nevű embert, ki nyolc esztendő óta ágyban fekszik vala, [bénultan] ki gutaütött vala.

Csel. 9,34 És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele*

*Az apostol követte Mesterét, aki azt: „… mondta a gutaütöttnek, vagyis a bénának: Kelj föl, vedd föl a te hordágyadat, és eredj haza. És az felkelvén, haza méne” (Mát. 9,6-7).

Mert Róla - a megváltóról - szól a prófécia: „… megszabadítja a kiáltó szűkölködőt (a segítséget kérő szegényt); a nyomorultat, akinek nincs segítője. Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők életét megszabadítja” (Zsolt. 72,12-13).

És hogy ki a gyógyító, arról így prófétál Dávid: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103,2-3).

Csel. 9,35 És láták őt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik megtérének [(episztrephó): odafordultak] az Úrhoz^*

*Ézsaiás már így prófétált róluk: „Virulva virul és örvend ujjongva, a Libanon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét. (Más fordítás: Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát)” (Ésa. 35,2).

„És lesz Sáron nyájak legelőjévé, és Ákhor (Jelentése: szomorító, szerencsétlen, bánat, nyugtalanság, nyomorúság). völgye barmok fekvőhelyévé népem számára, amely engem keresett. (Más fordítás: A Sárón juhok legelője lesz, az Ákór völgye marhák delelője, népem birtoka; azoké, akik engem keresnek” (Ésa. 65,10).

Csel. 9,36 Joppéban [jelentése: szépség, kedves, dísz, magaslat] pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha [jelentése: zerge], mely megmagyarázva [(dierméneuó): lefordítva, értelmezve] Dorkásnak, azaz zergének [jelentése: Őzike, gazella] mondatik. Ez gazdag [(plérész): tele] vala jó cselekedetekben [sok jó tettel] és alamizsnákban, [(eleémoszüné) részvét, szánalom, könyörületesség, irgalmasság, jótékonyság; (ergón agathón): tele volt jótéteményekkel és adományokkal;] melyeket osztogatott [gyakorolta az irgalmasságot].

Csel. 9,37 Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták őt, kiteríték a felházban.

Csel. 9,38 Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút ő hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.

Csel. 9,39 Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték őt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt.

Csel. 9,40 Péter pedig mindenkit kiküldvén [(ekballó): eltávolított], térdre esve [térdre borulva] imádkozék [(proszeukhomai): könyörög]; és a holttesthez fordulván, monda: Tábitha, [jelentése: gazella] kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle*

*Amikor az Úr Jézus Jairus lányát feltámasztja, a hitetleneket kiküldi a helységből: „Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, ébredj, kelj fel! És visszatért bele annak szelleme, és azonnal fölkele; (Luk 8,54-55).

 Elizeus is minden hitetlent eltávolított a sunemita asszony halott fia mellől: „És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán. És az ágyra fellépve, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste. Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy  hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek. Ő pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat” (2 Kir. 4,32-36).

Csel. 9,41 És az kezét nyújtva néki, felemelé [fölsegítette, talpra állította] őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá őt elevenen^*

*Az Úr Jézus, amikor minden hitetlent, és hitetlenkedőt kiküldött Jairus halott lánya mellől, akkor: „megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, ébredj, és kelj föl. És a leányka azonnal fölkele és elkezdett járkálni” (Márk. 5,41-42).

Csel. 9,42 És tudtára lőn [(gnósztosz): nyilvánvaló, ismeretes lett, elterjedt ennek a híre] az egész Joppénak; és sokan hivének az Úrban [(piszteuó): és sokan hitre jutottak az Úrban]^*

*Amikor az Úr Jézus Lázárt feltámasztja: „Sokan hivének azért Őbenne ama zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] közül, akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett vala”.  És amikor megtudták, hogy hol van az Úr: „A zsidók [vagyis a júdeaiak] közül azért nagy sokaság [nagy tömeg] értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból” (Ján. 11,45; 12,9)

Csel. 9,43 És lőn, hogy ő több napig marada Joppéban egy Simon [jelentése: meghallgatott] nevű tímárnál.