Simeon

Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet." (Lukács 2:29-30)

A Biblia azt írja: Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szent Szellem volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szent Szellemtől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Szellem indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: »Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet.«" (Lukács 2:25-30).

Simeon története három fontos igazságot tanít nekünk. Először: nem számít, milyen hosszú ideig tart, ha az Urat keresed, meg fogod találni. Vagy, ami még jobb: Õ fog megtalálni téged, és kijelenti magát neked. Másodszor: nem te, hanem Isten választja meg az időt és a módot arra, hogy hozzád jöjjön.

Simeon nem érte meg, hogy lássa Krisztus csodálatos szolgálatát, amit három és fél év alatt végzett természetfeletti erővel. Õ csak egy újszülött gyermeket látott Mária karjában. De meglátta Istent, és ez elég volt neki.

Harmadszor: bár nagyon odaszánt, igaz és kegyes ember volt", Simeon felismerte, hogy csak akkor kész a halálra, ha találkozik Istennel, és magához ölelheti. Vannak, akik nem akarnak meghalni, amíg nem látták a világot. Simeon nem akart meghalni addig, amíg nem látta a világ Megváltóját. A kérdés tehát, amire neked is választ kell adnod: Találkoztál már az Úrral? Õ a te személyes Megváltód? Csak akkor állsz készen a halálra, ha erre helyes választ tudsz adni.