Jakab 3. fejezet: Emberi és mennyei bölcseség; (szerkesztett)

Jak. 3,1 Atyámfiai, [testvéreim, ne akarjatok], és ne legyetek sokan tanítók, tudván, [és látva azt], hogy súlyosabb ítéletünk lészen, [szigorúbb ítélet alá esünk].

Jak. 3,2 Mert mindnyájan sokféleképpen [sok dologban] vétkezünk, sokban botlunk, hibázunk, tévedünk, és megbukunk, kudarcot vallunk]. Ha valaki beszédben nem vétkezik [aki (logoszban ptaió): szóban, igében nem botlik, hibázik, nem vét, nem téved, nem bukik meg, nem vall kudarcot], az tökéletes ember [(teleiosz anér): felnőtt, érett korú férfi, érett, célba érkezett személy]. Képes [(dünatosz): erős, hatalmas] az egész testét [(szóma): személyét, teljes valóját] is képes megzabolázni [(khalinagógeó) meg tudja fékezni].

Jak. 3,3 Ímé a lovaknak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket [(szóma): teljes valójukat] igazgatjuk [(metagó): irányíthatjuk, és kormányozhatjuk].

Jak. 3,4 Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, [a kis kormányrúd oda irányítja] ahová a kormányos szándéka akarja.

Jak. 3,5 Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag [kicsiny testrész] és nagy dolgokkal hányja magát [dicsekszik, kérkedik]. Ímé csekély [egy parányi] tűz mily nagy erdőt felgyújt!

Jak. 3,6 A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége [(adikia): a jogtalanság, igazságtalanság, istentelenség, gaztett, gonoszság egész világa]. Úgy van a nyelv a mi tagjaink [(melosz): testrészeink] között, hogy megszeplősíti [(szpiloó): beszennyezi] az egész testet, a [(holosz szóma): teljes lényünket] és lángba borítja életünk folyását [(geneszisz trokhosz): természet szerinti életünk - testi származásunk - folyamatát, lefolyását, vagyis egész életünket, és lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti]. Maga is lángba boríttatván a gyehennától [(phlogidzó geenna): lángra gyúlva a gyehenna tüzétől].

Jak. 3,7 Mert minden természet, és [mindenfajta] vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké [(enaliosz): tengeri állat] megszelídíthető és meg is szelídíttetett az emberi természet által [(damadzó): meg is szelídítette, megfékezte az ember]:

Jak. 3,8 De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg [senki sem képes (damadzó): ellenőrzése alatt tartani, megfékezni]; fékezhetetlen [(akataszkhetosz): nyughatatlan, megbízhatatlan] gonosz [(kakosz): rossz, gonosz, káros, ártalmas] az, halálos [(thanatéphorosz): végzetes halált okozó] méreggel teljes.

Jak. 3,9 Ezzel áldjuk [(eulogeó): dicsérjük, dicsőítjük] az Istent, [az Urat] és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremttettek.

Jak. 3,10 Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, [testvéreim] nem kellene [nem volna szabad] ezeknek így lenni!

Jak. 3,11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-é [áraszt-e] édest és keserűt?

Jak. 3,12 Avagy atyámfiai, [testvéreim] teremhet-e a fügefa olaj magvakat, [olajbogyót] vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet. [Más fordítás: Testvéreim! Nem (dünamai): képes a fügefa olajbogyót teremni, és nem lehetséges, hogy a szőlőtő fügét teremjen].

Jak. 3,13 Kicsoda köztetek bölcs és okos [(episztémón): értelmes]? Mutassa meg az ő jó [[(kalosz): tisztességes, becsületes] életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével [Más fordítás: Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz].

Jak. 3,14 Ha pedig keserű irigység [(dzélosz): vetélkedés, versengés, féltékenység] és civódás [(eritheia): viszálykodás, veszekedés, amiből a pártoskodás születik] van a ti szívetekben [a ti bensőtökben], ne dicsekedjetek [(katakaukhaomai pszeudomai alétheia): ne kérkedjetek, büszkélkedjetek, hencegjetek, és ne cáfoljátok, hazudtoljátok meg a valóságot, az igét]. És ne hazudjatok az igazság [alétheia: az Ige] ellen.

Jak. 3,15 Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, [(anóthen): fentről származik], hanem földi [(epigeiosz): földön élő], testi [(phüszikósz): pusztán emberi, testi, az emberi természetből adódó, ösztönös] és ördögi [(daimoniódész): démoni, gonosz szellemtől eredő, ennek jellegzetességét magán viselő, ördögi tanítás].

Jak. 3,16 Mert ahol irigység ((dzélosz): féltékenység) és civakodás [és viszálykodás, vetélkedés, versengés] van, ott háborúság [(akatasztaszia: zűrzavar, felfordulás állhatatlanság, nyugtalanság, rendetlenség, forrongás, zavargás] és minden gonosz [(phaulosz: haszontalan, rossz, gonosz, aljas)] cselekedet is van.

Jak. 3,17 A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta [(hagnosz): szent, érintetlen] azután békeszerető, [(eirénikosz): nyugodt] méltányos, [(epieikész): szelíd, jóindulatú, elnéző, méltányos, engedékeny, kíméletes] engedelmes, [(eupeithész): könnyen meggyőzhető, engedelmes, szófogadó, szavahihető, megbízható]. Irgalmassággal [(eleosz): könyörülettel] és jó [(agathosz): hasznos] gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő [nem részrehajló, nem ítélkező, (adiakritosz): elfogultság nélküli] és nem képmutató [(anüpokritosz): nem tettetett, őszinte, színlelés, és álszenteskedés nélküli, nem kétszínű].

Jak. 3,18 Az igazság [(dikaioszüné): megigazulás] gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak, [akik békességet teremtenek, és szereznek].