Máté evangélium 1. fejezet: Az örökkévaló ige bejött a világba. (revideált)

Mát. 1,1 Jézus^* Krisztusnak, a Felkentnek, Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] fiának^** Ábrahám [jelentése: sokaság atyja] fiának^*** nemzetségéről való könyv.

*Jézus: héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a Megváltó

**A próféták mind Őróla – a Dávidnak adott magról – szólnak: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön” (Jer. 23,5)

„Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét” (Luk. 1.32)

Őbenne teljesedtek be a Dávidnak adott próféciák: „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét, Erős üdvözítőt támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva” (Luk. 1,68-70)

A feltámadott Úr is így jelenti ki magát: „Én Jézus… vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16).

***Ő az a „Mag” amelyet már Ábrahám is megkapott: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

A Lukács írása szerinti Evangélium az Úr Jézus származását Énóson, Séthen és Ádámon keresztül vezeti vissza Istenhez, aki az Ádám céltévesztése után már megígérte a „Magot” (1 Móz. 3,15)

 „Ez Énósé (jelentése: ember, aki ellankadt; beteg, gyenge; halandó), ez Sethé (jelentése: kárpótlás; elrendelt, odahelyezett), ez Ádámé (jelentése: ember, a vörös földből való ember), ez pedig az Istené” (Luk. 3,38).

Mát. 1,2 Ábrahám [jelentése: sokaság Atyja] nemzé Izsákot^* [jelentése: nevető, vidám]; Izsák nemzé Jákóbot [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő]; Jákób nemzé Júdát^** [jelentése: dicséret] és testvéreit;

*Az ígéret gyermeke bejött a létbe: „És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, aki néki született vala, akit szült vala néki Sára (jelentése: a Fejedelemnő), Izsáknak: Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák. És… monda az Isten Ábrahámnak… Izsákról neveztetik a te magod” (1 Móz. 21,3.5.12)

Az apostol megvallása a prófécia beteljesedéséről: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28.)

**Prófécia Júdáról: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot a jogar, sem a vezéri pálca a kormánypálca) térdei közül; míg eljő Siló (jelentése: a nyugalom, biztonság, gond nélküliség helye), és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10).

Mát. 1,3 Júda [jelentése: dicséret] nemzé Fárest [jelentése: áttörés] és Zárát [jelentése: felkelés, mint a napkelte] Támártól^* [jelentése: pálmafa]; Fáres [jelentése: áttörés] nemzé Esromot [jelentése: erő vagy tűz a magasból]; Esrom [jelentése: erő vagy tűz a magasból] nemzé Arámot [jelentése: felmagasztalás];

*Támár Júda fiainak özvegye volt és ez pedig így történt: És monda Júda Thámárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az ő atyja házában. Sok idő múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig amikor megvígasztalódék és elméne az ő juhainak nyírőihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába, ahol a juhait nyírták. Hírül adák és megmondták pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad az apósod Thimnába most megy juhainak nyírésére. Leveté ekkor magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá, és elváltoztatta magát, és leűle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák őt annak feleségül. Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek, vagyis paráznának gondolá, mivelhogy befedezte vala vagyis eltakarta orcáját. És hozzá tére, és csatlakozott hozzá az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem, ha bejössz hozzám? És ő így felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat, egy kecskegödölyét. És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd? És monda Júda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját, pecsétnyomódat zsinórostul és pálcádat, azt a botot, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és azután beméne hozzá, és teherbe ejté. Azután felkele és elméne. És Támár leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját. És lőn az ő szülésének idején, ímé kitűnt, hogy kettősök, vagyis ikrek valának az ő méhében. És lőn, hogy szülése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki először. De lőn, hogy amikor visszavoná, visszahúzta kezét, ímé mégis az ő testvére jöve ki. És mondá a bába: Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecznek. És utána kijöve az ő testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak” (1 Móz. 38,11-19.27-30)

Mát. 1,4 Arám [jelentése: felmagasztalás] nemzé Aminádábot [jelentése: Egy a herceg népéből]; Aminádáb [jelentése: Egy a herceg népéből] nemzé Naássont [jelentése: varázsló, varázslás; jövendőmondó, jós, igéző]; Naásson [jelentése: varázsló, varázslás; jövendőmondó, jós, igéző] nemzé Sálmónt [jelentése: árnyékolva];

Mát. 1,5 Sálmón [jelentése: árnyékolva] nemzé Boázt [jelentése: benne erő van] Ráhábtól^* [jelentése: nyitott]; Boáz [jelentése: benne erő van] nemzé Obedet [jelentése: szolgáló; imádó] Ruthtól^** [jelentése: látni fogjuk]; Obed [jelentése: szolgáló; imádó] nemzé Isait [jelentése: Isten embere];

*Ráháb egy parázna nő Jerikóból: Józsué el akarta foglalni Jerikót, ezért: „Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimből titkon két férfiút kémekül mondván: Menjetek el, tekintsétek meg és vegyétek szemügyre azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb vala neve, és ott hálának. Ő pedig amikor üldözték a kémeket,úgy mentette meg őket, hogy: „Alábocsátá vagyis leeresztette azután őket kötélen az ablakon, mert az ő háza a kőkerítésen, a vár falán vala, és ő a kőkerítésen a várfalon lakik vala. És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, amíg visszatérnek az üldözők; azután pedig menjetek a magatok útján” (Józs. 2,1.15-16)

**Lásd: Ruth könyve.

Mát. 1,6 Isai [jelentése: Isten embere] nemzé Dávid királyt; Dávid király [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] nemzé Salamont [jelentése: béke] az Uriás [jelentése: Jahve az én ragyogásom] feleségétől^*

*Lásd: 2Sám 12:24 ;  1 Sám. 17,12; 1Krón 22:9 ;

Mát. 1,7 Salamon^* [jelentése: béke] nemzé Roboámot^** [jelentése: a nép messzire vonul]; Roboám [jelentése: a nép messzire vonul] nemzé Abiját^*** [jelentése: Jahve az Atyám]; Abija [jelentése: Jahve az Atyám] nemzé Asát^**** [jelentése: Ő (Isten) megszomorított];

*Salamon idegen feleségei miatt bálványimádó lett: Lásd: 1 Kir. 11.6-43;

**Roboám történetét Lásd: 1 Kir. 12.1-19;

***Abija történetét Lásd: 1Kir 15:8-15:24 ;  

****Asa is bálványimádó lett. Lásd: 1 Kir. 15.1-23;

Mát. 1,8 Asa [jelentése: Ő (Isten) megszomorított] nemzé Josafátot^* [jelentése: Akit az Úr ítél]; Josafát [jelentése: Akit az Úr ítél] nemzé Jórámot^** [jelentése: az Úr által felmagasztalt]; Jórám [jelentése: az Úr által felmagasztalt] nemzé Uzziást^*** [jelentése: Az én erőm az Úr];

*Josafát az Urat kereste. Történetét Lásd: 1Kir 15:24 ;   2 Krón. 17-18 fejezet;

**Jórám történetét lásd: 1 Kir. 22.41-45;

***Uzziás történetét lásd: 2 Krón. 26.3-5

Mát. 1,9 Uzziás [jelentése: Az én erőm az Úr] nemzé Jóathámot^* [jelentése: Isten tökéletes]; Joathám [jelentése: Isten tökéletes] nemzé  Ákházt^** [jelentése: Ő (az Úr) megragadta]; Ákház [jelentése: Ő (az Úr) megragadta] nemzé Ezékiást^*** [jelentése: az Úr ereje];

*Joathám történetét lásd: 2Kir 15:7; 2 Krón. 27.1.9.

**Akház történetét lásd: 2 Kir.16 fejezet

***Ezékiás története: 2Kir 16:20 ;  2Krón 29:1 ;  

Mát. 1,10 Ezékiás [jelentése: az Úr ereje]; nemzé Manassét^* [jelentése: feledékeny]; Manassé [jelentése: feledékeny] nemzé Ámont^** [jelentése: jelentése: építő(mester)]; Ámon [jelentése: építő(mester)] nemzé Jósiást^*** [jelentése:akit az Úr meggyógyít];

*Manassé története: 2Kir 20:21 ; 

**Ámon története: 2Kir 21:18-26 ; 

***Jósiás története: 2Kir 21:26 ;  

Mát. 1,11 Jósiás [jelentése: akit az Úr meggyógyít] nemzé Jekoniást [jelentése: Jahve felemel, megalapoz] és testvéreit a babiloni [jelentése: zűrzavar; összevisszaság] fogságra vitelkor.

Mát. 1,12 A babiloni fogságravitel, vagyis az áttelepítés; deportálás után pedig Jekoniás [jelentése: akit az Úr megalapoz, felépít] nemzé Saláthielt [jelentése: akiért Istent kértem]; Saláthiel [jelentése: akiért Istent kértem] nemzé Zorobábelt [jelentése: Babilonban elvetett, elhintett];

Mát. 1,13 Zorobábel [jelentése: Babilonban elvetett, elhintett] nemzé Abiudot [jelentése: a dicsőség Atyja]; Abiud [jelentése: a dicsőség Atyja] nemzé Eliákimot [jelentése: Isten által feltámasztott]; Eliákim [jelentése: Isten által feltámasztott] nemzé Azort [jelentése: erős fény];

Mát. 1,14 Azor [jelentése: erős fény] nemzé Sádokot [jelentése: igaz]; Sádok [jelentése: igaz] nemzé Akimot [jelentése: az Úr feltámasztja]; Akim [jelentése: az Úr feltámasztja] nemzé Eliudot [jelentése: Isten dicsősége];

Mát. 1,15 Eliud [jelentése: Isten dicsősége] nemzé Eleázárt [jelentése: Isten segítsége]; Eleázár [jelentése: Isten segítsége] nemzé Matthánt [jelentése: Jahve ajándéka]; Matthán nemzé Jákóbot [jelentése: aki a másik helyére lép];

Mát. 1,16 Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] nemzé Józsefet [jelentése: Az Úr hozzáadott még], férjét Máriának [jelentése: ellenálló, lázadó; keserűség, szomorúság], akitől született Jézus [héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó], aki Krisztusnak [jelentése: Felkent] neveztetik.

Mát. 1,17 Az összes nemzetség, és nemzedék tehát Ábrahámtól [jelentése: sokaság atyja] Dávidig [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] tizennégy nemzetség, és nemzedék, és Dávidtól a babiloni [jelentése: zűrzavar, összevisszaság] fogságra vitelig, az áttelepítésig, deportálásig tizennégy nemzetség, és nemzedék, és a babiloni fogságra viteltől, a lakóhelyváltozástól, elhurcoltatástól, áttelepítéstől Krisztusig, a Felkentig tizennégy nemzetség és nemzedék.

Mát. 1,18 A Jézus Krisztus születése, eredete, világrajövetele pedig így vala:^* Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek és egyesültek volna, viselősnek, vagyis várandósnak találtaték a Szent Szellemtől.

*A Lukács írása szerinti Evangélium hírt ad arról, hogy Mária is kijelentést kapott: „A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának [jelentése: csekély, alacsony, megvetett] városába, amelynek neve Názáret [jelentése: az őrzött. (héberül: Necáret; nácar = őriz; nécer = ág, hajtás], Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve azaz: volt jegyese. A szűznek neve pedig Mária [jelentése: keserűség, szomorúság]. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbene, és zavarba jött, összezavarodott az ő beszédén [(logoszán): Igéjén], és elgondolkodék, és fontolgatta, hogy micsoda köszöntés ez, és mit jelenthet?! És monda néki az angyal: Ne félj, és ne rémülj, ne riadj, és ne ijedj meg Mária, mert kegyelmet, vagyis az Ő jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását találtad Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos, a Legfelsőbb Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét, a trónját. És királyként uralkodik a Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] házán mindörökké, vagyis az örökkévalóságon át; és az ő királyságának, országának, és uralkodásának vége nem lészen! Monda pedig Mária az angyalnak: Mi módon és hogyan lesz lehetséges ez, holott én férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak, a Legfelsőbbnek ereje árnyékoz meg, és ragyogó ködbe burkol be, árnyékával beborít; természetfölötti befolyással vesz körül téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat, vagyis áldott állapotba jutott az ő vénségében, azaz öregségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek, vagyis magtalannak hívtak, és neveztek. Mert az Istennél semmi sem, és nincs olyan dolog amely lehetetlen, mert Isten egyetlen szava (rémája): vagyis személyre szóló kijelentése sem hiúsulhat meg. Monda pedig Mária: Ímhol az Úrnak szolgálója, rabszolgaleánya; legyen nékem, és történjék velem, (rémád): a te igéd, kijelentésed szerint és váljék valóra a te beszéded. És elméne ő tőle az angyal” (Luk. 1,26-38)

Mát. 1,19 József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz, vagyis megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánított volt, aki Isten rendelésével egyező, „jogrendjéhez” igazodó ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, és a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, megalázásnak kitenni, és rossz hírbe hozni, el akarta őt titkon bocsátani, szabadon akarta engedni^*

*Mert József igaz ember volt, a törvény szerint kellett volna eljárnia, amely kimondja, hogy: „Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: Vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ő felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. De hogyha mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi, és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, aki azzal hált; A leányt pedig ne bántsd, mert a leánynak nincsen halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint amikor valaki felebarátjára támad, és azt agyonüti. Mert a mezőn találta őt; kiálthatott a jegyben járó leány, de nem volt, aki megoltalmazza őt” (5 Móz. 22,23-27)

 (A jegyes a zsidótörvények szerint teljes jogú feleség volt, a feleség minden jogával és kötelességével. A jegyesség és házasság közt a különbség csak annyi, hogy az előbbinél még nem történt meg a férj házába való bevezetés, míg az utóbbinál igen) /Jubileumi kommentár/.

Mát. 1,20 Mikor pedig ezeket magában elgondolta, és ezeket forgatta szívében, ezen töprengett, és tűnődött: ímé az Úrnak angyala, vagyis hírvivő követe álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert aki benne fogantatott, a Szent Szellemtől van az.

Mát. 1,21 Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő üdvözíti^* az ő népét és ő szabadítja meg annak bűneiből, vagyis céltévesztéséből^**

*Mert: Ő a szódzó, vagyis Üdvözítő, Aki bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást; biztonságot. Állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást szerez)

**Az apostol megvallása: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5)

 Mert a törvény az, hogy az ember meghal: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak…” (Zsid. 9,27)

 Így az Úr Jézusnak is testben kellett eljönni, hogy a halál „törvénye” alatt lehessen, ahogy ezt Isten Igéje ki is jelenti: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid 2,14-15)

„Mert a Jézus Krisztusban való élet, a természetfeletti élet szellemének törvénye megszabadított, és felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Mát. 1,22 Mindez pedig azért lőn, azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól:

Mát. 1,23 Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten^*

*A prófécia pedig így szólt: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, aminek jelentése: velünk az Isten” (Ésa. 7,14).

Mát. 1,24 József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta, és meghagyta, elrendelte vala néki, és feleségét magához vevé, és hazavitte asszonyát.

Mát. 1,25 És nem ismeré őt, vagyis nem érintette addig, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.