Semmiért se aggódjatok, hanem
imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket
Isten előtt. (Filippi 4:6)
Az apostol tulajdonképpen azt kéri a
filippibeli gyülekezet tagjaitól: bízzatok az Úrban! Ezzel nem azt mondja, hogy
majd csak lesz valahogy, vagy olyan még nem volt, hogy valahogy ne legyen,
hanem azt mondja, hogy Isten kezében van a jelen és a jövendő is. Egy régi szép
ének ezt így fogalmazza meg: Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,
sorsod sötétlő árnya közt, szent arca rejtezik.
Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Nem
is az a feladatunk, hogy előre tudjuk, mi vár ránk, hanem az, hogy bízzunk az
Úrban! Nekünk, hívő embereknek, és a belőlünk álló gyülekezetnek az a
feladatunk, hogy Istenre bízzuk magunkat! Akár jó következik ránk, és
sikerülnek terveink, akár kevésbé jó vár bennünket, nekünk akkor is az a
feladatunk, hogy bízzunk az Úrban!
Ne magunkban bízzunk, mert
csalódni fogunk. Ha önmagunkban, fiatalságunkban, erőnkben, ügyességünkben,
okosságunkban bízunk, hamar csalódni fogunk. Nem is kér ilyesmit tőlünk a
Szentírás sehol. Arra viszont kér, hogy minden utunkon gondoljunk Istenre és ne
a magunk eszére támaszkodjunk, mert Ő egyengetni fogja ösvényeinket.
(Példabeszédek 3:6) De jó lenne napról napra előre haladni ebben a bizalomban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.