„A
törvénynek cselekedeteiből, vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja
betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, vagyis Isten előtt: mert
a bűn, azaz: a céltévesztés ismerete és felismerése a törvény által vagyon* (Róm. 3,20)
*És így
folytatódik a kijelentés. „Mit mondunk tehát? A
törvény bűn-é, vagyis céltévesztés? Távol
legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a
gonosz kívánságról sem tudtam volna,
és a vágyat, a mohó kívánást sem
ismerném, ha a törvény nem mondaná:
Ne kívánd! De a tiltó parancsolat által a bűn
alkalmat vett, ösztönzést,
indíttatást, lökést, ugródeszkát, és támaszpontot kapott, és nemzett és fölébresztett; felszított; felkeltett; kimunkált bennem minden gonosz kívánságot, és
mohó kívánást és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt, mert ugyanis törvény nélkül holt a
bűn” (Róm. 7,7-8).
Mert a kívánság
pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a
kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak.
1,15).
Dávid így
imádkozik, megvallva, hogy: „… egy élő,
vagyis természeti, a biológiailag élő ember sem igaz előtted!” (Zsolt.
143,2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.