„Ha mi,
akik Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek, vagyis
céltévesztetteknek találtatunk és céltévesztettek maradunk, avagy Krisztus
bűnnek, a céltévesztésnek szolgája-e? Akkor vajon Krisztus nem a bűnt, a
céltévesztést mozdítaná-e elő? Távol legyen.
Mert ha, amiket elrontottam, megszüntettem,
megsemmisítettem, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem, és vallom bűnössé,
azaz törvényszegővé.
Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy
Istennek éljek” (Gal. 2,17-19)
[Más fordítás:
Mert engem a törvényen keresztül ölt meg
a törvény, hogy Istentől legyen az életem]*
*Újra
és újra arra tanít az Úr, hogy: „Ezenképpen gondoljátok, és vegyétek
számításba ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, vagyis a
céltévesztésnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Mert a bűn,
vagyis a céltévesztés következménye ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok
törvény alatt, hanem kegyelem, vagyis
Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése alatt”(Róm. 6,11.14).
„Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a
törvény számára a Krisztus teste, az Ő szómája = személye által, s ezért
másé vagytok: hogy ahhoz tartozzatok
Krisztus testében az Ő szómájában
= személyében, aki feltámadt,
és életre kelt a
halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek” (Róm.
7,4)
„… mivel azt
tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt
meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki
értük meghalt és feltámadt”
(2Kor. 5,14-15).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.