„Jézus
pedig elméne tanítványaival a tenger mellé, vagyis a Galileai-tóhoz; és nagy
sokaság, nagy tömeg követé őt
Galileából és Júdeából,
És Jeruzsálemből és Idumeából és a
Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is szintén nagy tömegben
gyűltek köréje, amikor hallották, hogy miket művel, hogy miket tesz vala, hogy milyen nagy dolgokat visz véghez. Nagy sokasággal jövének, és csatlakoztak Őhozzá.
És Jézus pedig szólt, és
megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót, vagyis egy bárkát tartsanak néki
készen a sokaság, a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt, hogy ne tolongjanak
körülötte.
Mert sokakat, sok embert meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk, valami
betegségük volt, vagy akiket valamilyen fájdalom, csapás, szenvedés, kín gyötört, mint akiket valami
ostor vert, reá rohanának, vagyis megrohanták
őt, hozzátódultak, és körülötte tolongtak, hogy
illethessék, és megérinthessék Őt.
A tisztátalan szellemek,
vagyis a démonok is, mikor meglátták vala őt, elé
vetették magukat, és leborulának előtte, és hangosan kiáltának rikoltanak, sikítanak, ordítanak, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.
Ő pedig erősen fenyegeti vala őket és
szigorúan, és keményen rájuk parancsolt,
hogy őt ki ne jelentsék, nehogy felfedjék
kilétét, hogy ne tegyék őt láthatóvá, nyilvánvalóvá* (Márk. 3,7-12)
*Az
Evangélium gyógyítóként, és szabadítóként is kijelenti az Úr Jézust: „És az emberek rimánkodva kérik vala őt, hogy csak legalább
az ő ruhájának, vagy köpenyének peremét, illetve szegélyét, szegélyrojtját illethessék, és megérinthessék. És akik csak illeték
vala, azaz megérintették, mindnyájan meggyógyulnak, megmenekednek minden bajból”
(Mát. 14,36)
„És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba, vagy településekre, a betegeket letevék a piacokon, és a tereken, és kérik vala őt,
hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék, és érinthessék. És valahányan
csak illeték, és megérintették, meggyógyulnak” (Márk. 6,56)
Lukács
bizonyságtétele: „És az egész sokaság
igyekezik vala őt illetni, és
megérinteni: mert erő származék, erő áradt ki belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,19)
Az
emberek nem ismerték fel, hogy ki jött el hozzájuk, de a démonok igen. Amikor
bement a zsinagógába az Úr: „Vala pedig
azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan szellem volt, és felkiálta,
és monda: Ah! Mi dolgunk van nékünk veled, és mi közünk egymáshoz, Názáreti
Jézus? Azért jöttél-é, hogy romlásba vigyél, és elveszíts, elpusztíts, megsemmisíts, minket? a vesztünkre jöttél? Tudom
rólad, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.
[Más fordítás: Éppen ott volt a zsinagógában,
egy tisztátalan szellemben levő
ember, aki felkiáltott, felsikoltott, és
monda: El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts
minket?]” (Márk. 1,23-24)
És
bármerre járt az Úr: „… meggyógyíta
sokakat, akik különféle betegségekben, különféle nyavalyákban; bajokban sínylődtek. Akiket valamilyen kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség,
ártalom, baj, panasz, gyötrő, kínos betegség gyötört. Akik gonoszul szenvedtek
vala. És sok ördögöt, vagyis gonosz
szellemet, azaz démont kiűze, vagyis kihajított, kidobott, és nem
hagyja, és nem engedte vala szólni,
és beszélni az ördögöket, vagyis a gonosz
szellemeket, a démonokat, mivelhogy
Őt felismerték” (Márk.
1,34).

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.