Ige: Kik a boldogok?

 „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak, csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek és háborgatnak, üldöznek, sőt: akik közé beépülnek, törvény /vagy bíróság/ előtt vád alá helyeznek titeket és mindenféle gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam* (Mát. 5,11)

*És az Úr Jézus így bátorítja tanítványait: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és kiközösítenek, és szidalmaznak, gyaláznak titeket, és kivetik, kitörlik a ti neveteket, mint gonoszt, és mint gonosz nevet, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek, sőt ujjongjatok; mert ímé a ti jutalmatok bőséges és nagy a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek, és mert ugyanezt tették a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23)

 És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog, és az kegyelem, ha valaki Istenről való meggyőződéséért, Istenre néző lelkiismerettel tűr keserűségeket, sérelmeket méltatlanul és igazságtalanul szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, és ha továbbra is kitartóan cselekszitek a jót és tűritek érte a szenvedést, ez kedves dolog Istennél, az Isten szemében” (1 Pét. 2,19-20)

A jeruzsálemi apostolok – a Szent Szellem kitöltése után – hirdetik az Úr Jézusban való hitet és üdvösséget – példát adva a minden korban élő hívőknek – ezért: „… előszólították, vagyis előhívták az apostolokat, megveretvén őket, az után megparancsolták nekik, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének és távoztak el a nagytanács színe elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek, és gyalázatot szenvedjenek. És mindennap a templomban, a szent helyen és házanként nem szűnnek vala meg, és nem hagytak fel tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust” (Csel. 5,40-42).

És az apostol így folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem az is hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29)

És az Úr Jézus így tanítja az övéit mindarra, ami következik, és amit tenniük kell: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok, a gyermekek támadnak szülők ellen, és vesztüket okozzák, megöletik őket. És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad, és aki kitart, az megtartatik, vagyis üdvözül” (Márk. 13,12-13).

A próféta pedig így figyelmezteti Krisztus népét: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban, még a jó ismerősben sem; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, és gyalázatosan bánik apjával, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára, vagyis az ő anyósára; az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6).

És ami még következik: „Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen; és lesznek éhinségek és döghalálok, és földindulások, vagyis földrengések mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak, a vajúdás kínjainak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és átadnak titeket kínvallatásra, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. De aki mindvégig állhatatos marad, és végig kitart, az üdvözül, vagyis megmenekül” (Mát. 24,7-9.13)

„És mindenfelé nagy földindulások, vagyis nagy földrengések lesznek, és éhinségek és döghalálok, vagyis járványok; és rettegtetések, és rettenetes dolgok történnek, és nagy, hatalmas jelek lesznek az égből, és tűnnek fel az égen. De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik és kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és átadnak benneteket a zsinagógáknak, és tömlöcökbe, vagyis börtönbe vetnek és királyok és helytartók elé visznek és vezetnek titeket az én nevemért. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek, és állhatatosságotok által nyeritek meg lelketeket, azaz: életeteket” (Luk. 21,11-12.17-19)

Mert: „Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, azaz: a magáét; de mivelhogy nem vagytok e világból valók, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet, az én igémet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik, és teszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21).

 De Isten így bátorít: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek, tekintsetek le a földre ide alá. Mert az egek, mint a füst elfogynak, szétfoszlanak, és a föld, mint a ruha megavul, és szétmállik, és lakosai hasonlókép elvesznek, és lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol, meg nem rendül. Hallgassatok rám, kik tudjátok, és ismeritek az igazságot, te nép, kinek szívében van, mert szívébe zárta törvényemet, a tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg! Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és mint a gyapjú, melyet megrág a féreg, de az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre, és nemzedékről nemzedékre!” (Ésa. 51,6-8).