Ezüstös harmat terül a reggeli rétre, sárga és piros falevelek
tarkítják a zöldet. Imbolyogva simulnak az ágakra a sápadt napsugarak,
dideregnek a hajladozó, fáradt jegenyék.
Mennyi szépség tűnt el a virágzó mezőről, de mennyi
gyönyörűséget fedezhetünk fel a borongós felhők alatt lelket gyógyító fényben!
Csak nyitott szívvel, látó szemekkel kell járnunk, és beragyogja bensőnket az
Úr szeretete.
Ekkor rést hasít a tömör szürkeségen a bővölködő kegyelem, szívünk
megfürdik benne és megértjük: Isten jósága megtérésre indít.
Még az útszéli nincsteleneknek is boldogan adunk javainkból,
sőt reményt, mosolyt, jó szót és két kézzel gyakorolt irgalmat osztunk a
szűkölködőknek.
Végre, az élő Jézus mozdulhatott bennünk és általunk!
2014. október
20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.