Milyen szívmelengető biztatása van
Isten Igéjének. Csak igazán azt nem értjük, hogy mire alapozza az, aki
megfogalmazta. Pál apostol ugyanis börtönben ül. Onnan írja ezt a levelet.
Mégis ezt írja egy egész gyülekezetnek. Vajon a börtönben élt át valami olyat
az apostol, amiből rájött, hogy nincs miért aggódnia, sem neki, sem másoknak?
Vagy valami másból fakad ennek a bátorító üzenetnek a háttere? Másból bizony:
az Úrral való szoros kapcsolatából.
Mert nemcsak úgy odalöki Pál
egy egész gyülekezetnek ezt a pozitívnak tűnő gondolatot, hanem meg is
magyarázza, hogy miért ne aggódjanak semmiért. Az aggódás ugyanis
nyugtalanságot jelent. Valami szorongóvá, nyugtalanná teszi az embert, ami még
meg sem történt, de bizonyára meg fog történni. Előre aggódunk, idegeskedünk a
jövőben bekövetkező események miatt. Milyen balgák is vagyunk, amikor így
teszünk! Olvastam valahol, hogy a jövővel kapcsolatos aggodalmaink 95%-a nem
szokott teljesülni. Ehhez képest amennyi stressz, szorongás van a ma emberében,
igazán megdöbbentő.
De nekünk, hívő embereknek azért kellene
sokkal kevesebbet aggódnunk, mert azt ugyan mi sem tudjuk, hogy mit hoz a jövő,
de azt tudjuk, hogy a hatalmas Isten kezében van. Annak az Úrnak van kezében a
számunkra ismeretlen jövő, aki megteremtette ezt a világot, aki Jézusban
elkészítette minden bűnre a bocsánatot, aki örök életet ad a Benne hívőknek, és
akinek kezébe már odatettük az életünket. Ez egy hallatlanul nagy nyugalmat,
békességet kellene, hogy jelentsen számunkra. Vagy nem tettük bele egészen
életünket az Úr kezébe?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.