Zsoltár 19. Isten dicsősége a természetben és az ő igéjében. (Héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 19,1 Az éneklőmesternek; [karmesternek; karvezetőnek; végig]  Dávid zsoltára^*

*Dávid minden zsoltárát átadta azoknak, akik kenet alatt tudták énekelni, és a hangszereken játszani: „Dávid és a hadsereg parancsnokai a szolgálatra különválasztották Ászáf, Hémán és Jedútún fiai közül azokat, akik prófétai ihlettel játszottak citerákon, lantokon és cintányérokon...” (1Krón. 25,1)

Ezékiás király megtért az Úrhoz, és azonnal visszaállította a dicséretet, és jött az ébredés:  „És beállítá a Lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által” (2 Krón. 29,25).

Zsolt. 19,2 Az egek beszélik [hirdetik az ('él): erős, hatalmas] Isten dicsőségét, [(káḇóḏ káḇôḏ): fenségét] és kezeinek [(jáḏ): erejét]. És munkáját [(maʿăśeh): művét, alkotását] hirdeti [(náḡaḏ): vallja, beszéli] az égboltozat [a kiterjesztetett erősség]^*

*Isten szavára állott elő a mindenség: Isten szétválasztotta a szellemi – a mennyei – életet a földi élettől – a földi létezőktől, így szólva: „Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap” (1 Móz. 1,6-8)

Azért, hogy: „Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten...” (Zsolt. 50,6)

És ők engedelmeskednek: „Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden nép látja az ő dicsőségét” (Zsolt. 97,6).

Hiszen: „Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot” (Zsolt. 74,16).

 Dávid megvallása: „És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében” (Zsolt. 89,6)

A Szent Szellem parancsa: „Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai! Dicsérjétek őt egeknek egei, és ti vizek, amelyek az ég felett vagytok! Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt és előállottak ők. Örök időre állította fel őket; törvényt szabott és nem tér el attól”„Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!...” (Zsolt. 148,3-6; 103,22)

Csak az ember engedetlen: „Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük” (Róm. 1,19-20)

Minden az Urat dicsőíti, ezért kérdezi a próféta: „Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentumait? Ki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói, mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra” (Ésa. 40,21-22).

Zsolt. 19,3 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. [Más fordítás: Az egymás után következő napok bőséggel prédikálják az igét nékünk. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat].

Zsolt. 19,4 Nem olyan ('ómer): szó, sem olyan beszéd [(dáḇár): kijelentés], amelynek hangja nem hallható: [Más fordítás: Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket. Nincs nyelv, sem beszéd, melyen nem hallatnék az ő szavuk]^*

*Pál apostol azt kérdezi, hogy az emberek: „vajon nem hallották-e? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk]” (Róm. 10,18).

Zsolt. 19,5 Szózatuk [zengésük, (qáv qav): hangjuk] kihat [(jácá'): kimegy, és eljut] az egész földre, és a világ [(téḇél qéceh qáceh): a földkerekség] végére [s a földkerekség határaira] az ő mondásuk [milláh: igéjük, megnyilatkozásuk]. A napnak csinált bennük sátort^*

*Hát: „Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget” (Zsolt. 104,1-2).

Zsolt. 19,6 Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából, [nászházából] jön [lép] ki; örvend, mint egy hős, mint egy [(gibbór gibbôr): erős, hatalmas, vitéz], hogy futhatja a pályát. [Más fordítás: Mint a hős, ujjongva indul neki útjának].

Zsolt. 19,7 Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől. [Más fordítás: Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi]^*

*A mi „Napunkról” így beszél az Írás: „És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, ahol ő ismét feltámad” (Préd. 1,5).

Zsolt. 19,8 Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] törvénye [(tóráh tôráh): tanítása, irányítása, utasítása] tökéletes [(támím): szeplőtelen, hiba nélkül való], megeleveníti [(šúḇ): visszafordít Istenhez, helyreállítja, megújítja] az embert. Az Úrnak bizonyságtétele [(ʿéḏúṯ): tanúsága] biztos, [('áman): stabil, szilárd, amire támaszkodni lehet, hűséges, megbízható, építő] bölccsé teszi [(ḥáḵam): bölcsességre tanítja] az együgyűt [(pəṯá'í peṯí pəṯí): az együgyű, naiv, hiszékeny, becsapható kisdedeket, a tapasztalatlant]^*

*Isten törvénye – útmutatása, az Ő igéje – bölccsé tesz: „Íme, én megtanítottalak benneteket azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket az én Istenem, az ÚR parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokoljátok azt. Tartsátok meg, és teljesítsétek azokat, mert az által lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!” (5Móz. 4,5-6)

Sikeressé teszi az életet: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz” (Zsolt. 1,1-3)

Szabaddá és boldoggá tesz: „De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak. 1,25)

Megítél: „Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten” (Jak. 2,12-13).

Megszabadít: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket” (Róm. 8,1-2; Ján. 13,17)

A Szent Szellem bizonyságtétele Isten Igéjéről, amely egyben útmutatás: „Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek” (Zsolt. 18,31)

„Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva” (Zsolt. 12,7)

„Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak” (Péld. 30,5)

„Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket” (Zsolt. 119,130)

„Amit megmondasz, igen megbízható...” (Zsolt. 93,5).

Ezért Dávid megvallása és kérése: „A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben” „A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!” (Zsolt. 119,138.144)

 Isten bizonyságtételéről így vall az apostol: „Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról. Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,9-12).

Zsolt. 19,9 Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] rendelései [(piqquḏ piqqúḏ): előírása, végzései] helyesek [(jášár): igazságosak, egyenesek]. Megvidámítják [(śámaḥ): földerítik, megörvendeztetik, megvigasztalják] a szívet [(léḇ): a bensőt]; az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] parancsolata [útmutatása] világos, [(bar): érthető, tiszta] megvilágosítja [('ôr): ragyogóvá teszi] a szemeket^*

*Ezért: „Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el” (Zsolt. 119,16).

Zsolt. 19,10 Az Úrnak félelme [(jirə'áh): tisztelete] tiszta, [(ṭáhór ṭáhôr): szent, nem kevert], megáll [(ʿámaḏ): megmarad] mindörökké. Az Úrnak ítéletei [(mišəpáṭ): döntései] változhatatlanok [('ĕmeṯ): szilárdak, stabilak, állandóak] s mindenestől fogva [mindenben] igazságosak [(jaḥaḏ cáḏaq): teljesen igazzá tesznek, megigazítanak, felmentenek]^*

*Isten Szelleme így hív: „Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére (az Úr tiszteletére)!” (Zsolt. 34,12)

Mert: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme (az Úrnak tisztelete); jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig” „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg” (Zsolt. 111,10; Péld. 1,7)

És akit a Szent Szellem megtanított, az bölccsé válik, és: „A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak. Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet. Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” „És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse”(Préd. 12,13-15; Ésa. 33,6).

Az egész menny ezt zengi, kijelentve egyben az ítélet alanyát: „Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszulta az ő szolgáinak vérét annak kezén” (Jel. 19,2)

Ezért Dávid újra és újra így prófétál: „A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz” (Zsolt. 119,142).

Zsolt. 19,11 Kívánatosabbak [(ḥmḏ): értékesebbek, becsesebbek] az aranynál, még a sok színaranynál is [és megannyi drágakőnél]; és [szavai] édesebbek a méznél, még a színméznél is [a lépből kicsordult méznél is]^*

*A Hívő megvallása. Uram: „A te szádnak törvénye (nomosz = útmutatása) jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst”„Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat” (Zsolt. 119,72; 119,127).

Az Úr törvénye (útmutatása), az Ő (logosza), Igéje: „Mily édes az én ínyemnek a te beszéded (logoszod); méznél édesebb az az én számnak!” (Zsolt. 119,103)

Úgy teszi ragyogóvá a szemeinket, ahogy a méz a Jonatánét: „Jonatán azonban nem hallotta vala, hogy atyja megesketé a népet, és kinyújtá a vessző végét, mely kezében vala, és bemártá azt a lépesmézbe, és kezét szájához vivé; és mindjárt ragyogni kezdett a szeme” (1 Sám. 14,27)

Ezért kéri a Szent Szellem, hogy: „Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat. Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél; és nem fogható hozzá semmiféle drágaság” (Péld. 8,10-11).

Mert a bölcsesség: „Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető. Nem mérhető össze, és (nem fizethető meg) Ofir aranyával, nem drága ónixszal, sem zafírral. Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért, vagy (arany ékszerekért) be nem cserélhető. Korall és kristály említni sem való; a bölcsesség (birtoklásának) ára drágább a gyöngyöknél. Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színarannyal sem mérhető össze” (Jób. 28,15-19).

Zsolt. 19,12 Szolgádat is intik [figyelmeztetik] azok; aki [hűségesen] megtartja azokat, nagy jutalma van [hisz követésük bő jutalmat terem]^*

*És a jutalom: örök élet: „Tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5)

Ez a legfőbb parancsolat, és mindig is ez volt, és ez lesz: „És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. Monda pedig annak: Jól feleltél; ezt cselekedd, és élsz” (Lk. 10,25-28)

Pál apostolon keresztül megvilágítja Isten, hogy ez mit jelent: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet” (Róm. 13,8-10).

Zsolt. 19,13 Ki veheti észre a tévedéseket, és [ki látja meg saját (šəḡí'áh): hibáit]? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet, [(náqah): nyilváníts tisztának, ártatlannak, megbocsátva mindet, ami rejtve maradt]^*

*A hívő imája, mert ismeri az Urat, hogy irgalmas: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt. 139,23).

„Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, (mert te jóságos vagy) Uram! Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket” (Zsolt. 25,7-8).

Mert: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1 Ján. 1,9).

Zsolt. 19,14 Tartsd távol [őrizd meg, tartóztasd, és mentsd meg] a te szolgádat, és [(ḥáśaḵ): szabadítsd meg, és tartsd biztonságban] a szándékosoktól az [(zéḏ): arrogáns, büszke, öntelt, szemtelen, önhitt, elbizakodott idegenektől]. Ne uralkodjanak rajtam [nehogy hatalmába ejtsen, nehogy (mášal): uralomhoz jusson]; akkor ártatlan [(támam): szeplőtelen, tökéletes, hiba nélküli] leszek, és tiszta leszek, [feddhetetlen maradok] sok vétektől^*

*Ez pedig csak annak lehetséges, aki – mint Noé – Istennel jár: „Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé” (1 Móz. 6,9)

Mert: „Az Isten, aki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi utamat” (Zsolt. 18,33)

Ezért így imádkozzunk: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133)

És Isten válasza az Úr Jézus, Aki megtörte a bűn hatalmát, és Aki így bátorít: „Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, (umon szóma = személyetekben) hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt” (Róm. 6,12-14).

Zsolt. 19,15 Legyenek kedvedre valók szájam mondásai [(rácón rácôn 'émer): teljék örömöd számnak szavaiban, igéiben megnyilatkozásában], és az én szívem [(léḇ): bensőm] gondolatai [(higgájôn): elmélkedése] előtted, legyenek. [S engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád], oh Uram, [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló, én segítőm, menedékem] kősziklám [én üdvözítőm, erősségem, szabadítóm]^* és megváltóm [(gá'al): aki visszavásárolt]^**

*Dávid imája, fohászkodása énekkel történik, példát hagyva nekünk: „Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt”

 (Zsolt. 104,33-34).

**Megváltás, megváltó (héberül goel): Ennek a szónak jelentései még: megszabadítani, meggyógyítani, életben tartani, vigasztalni. További jelentései még: felhozni, felvezetni, kiváltani, megszabadítani, megvásárolni.