Ige: A vallásos emberek, és az Úr Jézus.

„És Jézus ismét beméne a zsinagógába, az összejöveteli helységükbe, és vala ott egy megszáradt, egy elsorvadt, béna kezű ember.

És szemmel tartották, figyelték, és lesik vala őt, vagyis: Jézust, hogy meggyógyítja-e szombatnapon, a nyugalom napján, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napján; hogy bevádolhassák Őt, mert okot akartak találni, hogy vádat emelhessenek ellene.

Akkor monda Jézus a megszáradt, sorvadt, a béna kezű embernek: Állj elő ide a középre.

Azoknak pedig monda: Szabad-é, meg van-e engedve szombatnapon jót vagy rosszat tenni, ártani, bajt vagy kárt okozni? Életet menteni, vagy kioltani, életet veszni, pusztulni hagyni]? De azok csendben maradtak, és hallgatnak vala.

Ő pedig haragosan végignézett rajtuk, sajnálta őket, és elszomorodott, szívük keménysége, kérgessége, vaksága, érzéketlensége, és a makacsságuk miatt, és monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult, helyreállt, rendbe jött a keze és éppé lőn, mint a másik.

Akkor a farizeusok* kimenvén, a Heródes pártiakkal** / vagyis a kiemelkedően vallásos emberek, a politikát a vallással egyesítőkkel együtt / mindjárt tanakodni kezdtek, hogy hogyan végezzenek vele; hogyan ölhetnék meg Jézust, és tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt***(Márk. 3,1-6)

*Farizeus: elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja, szektája.

**Heródes pártiak (héródianoi): Politikai csoport, amely a Heródes család és a rómaiak palesztinai uralmát (azaz: a fennálló rendszert) támogatta

***Máté is bizonyságot tesz a történtekről: „És távozván, és továbbhaladva onnan máshová méne. És bement az ő zsinagógájukba, vagyis az összejöveteli helységükbe. És ímé, vala ott egy elszáradt, sorvadt, egy béna kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-e, megengedett dolog-e szombatnapon gyógyítani? Hogy vádolhassák őt, hogy vádat emelhessenek ellene. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, egy báránya, vagy birkája, és ha az szombatnapon a verembe, vagy egy gödörbe esik, meg nem ragadja, és nem követ el mindent hogy kihúzza, és kivonja azt? Mennyivel drágább, mennyivel értékesebb és többet ér, fontosabb, becsesebb, és több pedig az ember a juhnál, vagy a birkánál! Szabad, és megengedhető tehát szombatnapon is jót, és nemes dolgot cselekedni. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult, és olyan éppé, egészségessé lőn, mint a másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt, és elhatározták, hogy végeznek vele, hogy megölik Jézust. Amikor Jézus pedig észrevévén felismerte ezt, eltávozék onnan. És követé őt nagy sokaság, nagy tömeg, és ő meggyógyítja vala mindnyájukat” (Mát. 12,9-15).

De: „… a farizeusok közül néhányan ezt mondták: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös, azaz céltévesztett ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támadt köztük” (Ján. 9,16)

Már Dávid így prófétált erről: „Mert felőlem szólnak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10)

„Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket.

(Más fordítás: Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket)?

Álnokságokat koholnak, és terveznek. Titokban tartják tervüket, és a kikoholt tervet végrehatják. mindenikük keble és szíve kikutathatatlan, mert kifürkészhetetlen az ember bensője és szíve” (Zsolt. 64,6-7).