Jelenések könyve 1. fejezet: A megdicsőült Krisztus megjelenése; (szerkesztett)

Jel. 1,1 Jézus [(héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó) Józsué neve görög formában]  Krisztus [jelentése: felkent] kijelentése [(apokalüpszisz): kinyilatkoztatása, lelepleződése], amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő rabszolgáinak [azokat a dolgokat], amiknek meg kell lenniök hamar [(dei ginomai takhosz): amik szükségszerű, hogy sietve, gyorsan, és hirtelen elérkezzenek, és megtörténjenek]. Ő pedig elküldvén azt az ő angyala [(aggelosz): hírvivő követe] által, megjelenté [(szémainó): megmutatta, kijelentette, elmagyarázta] az ő rabszolgájának Jánosnak.

[Más fordítás: Jelképekbe öltöztette, és úgy küldte el angyalán keresztül rabszolgájának, Jánosnak].

Jel. 1,2 Aki bizonyságot [(martüria): tanúságot] tett az Isten beszédéről, [az Isten logoszáról, igéjéről] és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, [Jézus Krisztus által (martüria): adott bizonyítékról, az Ő vértanúságáról, és] mindenről, amit látott [(eidó oida): amiről tudomása van, amit megismert].

Jel. 1,3 Boldog, és [(makariosz): áldott, szerencsés; a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki olvassa, aki [(anaginószkó): újra felismeri], és akik hallgatják, és [(akúó): megértik, felfogják] e prófétálásnak beszédeit [ezeket a prófétai logoszokat, igéket]. És megtartják [(téreó): figyelnek rá, és megőrzik] azokat, amelyek megírattak abban [(graphó): körülírattak bennük]; mert [(gar) ugyanis] az idő közel van [mert a (kairosz eggüsz): kijelölt, elrendelt, alkalmas / megfelelő idő készen van].

»Más fordítás: Boldog, - és áldott, szerencsés; a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja – az, aki újra felismeri, megérti, felfogja ezeket a prófétai igéket, akik figyelnek rá, és megőrzik, amelyek körülírattak bennük, ugyanis a kijelölt, elrendelt, alkalmas / megfelelő idő már készen van«^.

Jel. 1,4 János [Jelentése: az Úr megkegyelmezett] a hét gyülekezetnek [(ekklészia): a kihívott közösségnek, az eklézsiának], amely Ázsiában [Jelentése: mocsár] van: Kegyelem [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] néktek és békesség [(eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] attól, aki van, aki vala és aki eljövendő [(erkhomai): Aki megjelenik,vagyis a VAGYOK-tól] és a hét Szellemtől, (vagyis a Szellem teljességétől) aki az Ő királyiszéke [az Ő trónja] előtt, [(enópion): az Ő színe előtt, az Ő jelenlétében] van.

Jel. 1,5 És, [(kai): mégpedig] a Jézus Krisztustól, aki a hű [(pisztosz): megbízható, szavahihető] tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett [(agapaó): aki magát teljesen átadta, és teljesen összekötötte és eggyé vált velünk], és megmosott [(lúó): feloldott, megszabadított, megváltott] bennünket a mi bűneinkből [(hamartia): céltévesztésünkből] az ő vére [(haima en): értünk adott élete] által.

Jel. 1,6 És tett minket [országa népévé], királyokká és papokká, az ő Istenének és Atyjának [országában]: övé legyen a dicsőség [(doxa): méltóság, dicséret, imádás, a fény, a ragyogás] és hatalom [(kratosz): az erő, uralom, uralkodás, és győzelem] mind örökkön örökké [(aión): örökkévalóságban is]! Ámen.

Jel. 1,7 Ímé eljő [(erkhomai nephelé): közeledik, és megérkezik, megjelenik] a felhőkkel [a felhőben]. És [(kai): akkor] minden szem meglátja őt [(ophthalmosz, optanomai optomai): minden szemnek megmutatja magát], még akik őt által szegezték is [(ekkenteó): azoknak is, akik átdöfték, akik keresztülszúrták]. És [(kai): akkor] siratja őt [(koptó): és mellét veri fölötte, gyászol, és jajgat] e földnek minden nemzetsége [a föld összes népe]. Úgy van. Ámen.

Jel. 1,8 Én vagyok az Alfa [(a): átvitt értelemben: egyetlen, egyedüli] és az Omega [(ó): képletesen a véglegesség, visszavonhatatlanság], kezdet [(arkhé): az eredet, az alap, az ok] és vég [és a (telosz): megvalósulás, beteljesedés, célba vett pont, mint elérendő határpont, és a célba érkezés, befejeződés], ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható [(pantokratór): Teljhatalmú, mindeneken uralkodó, aki mindent kormányoz]. 

Jel. 1,9 Én János, aki néktek atyátokfia, azaz [testvéretek] is vagyok, társatok [(szügkoinónosz): közös részestársatok,és veletek  együtt résztvevő] is a Jézus Krisztus szenvedésében [(thlipszisz): megpróbáltatásában, gyötrődésében, szorongattatásában, nyomorúságában, üldözésében]^* és királyságában és tűrésében [és (hüpomoné): türelem, kitartás, állhatatosságában] a szigeten valék [egy szigetre kerültem], amely Páthmósnak [jelentése: táplálék] neveztetik, az Isten beszédéért [(logosz): az Isten Igéje miatt] és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.

Jel. 1,10 [Elragadtatásba estem], és Szellemben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót [egy erős hangot], mint egy trombitáét [mintha kürt harsogna].

Jel. 1,11 Amely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa [(a): átvitt értelemben: egyetlen, egyedüli] és az Omega [(ó): képletesen a véglegesség, visszavonhatatlanság], az Első [(prótosz): a kezdeti, eredeti] és Utolsó [(eszkhatosz): végső]. És: Amit látsz, írd meg könyvben [(biblion): tekercsben], és küldd el a hét [kihívott] gyülekezetnek [a hét  (ekklészia): kihívottak közösségének, eklézsiának], amely Ázsiában [jelentése: mocsár] van, Efézusban, [jelentése: vég, határ] Smirnában [Jelentése: mirha,], Pergámumban [jelentése: megerősített, erődítmény; vár, fellegvár, erődítmény, őrség). magaslat vagy felemelés; Jelentése még lehet: Pergamón = házasság, egyesülés], Thiatirában [jelentései: áldozati kapu; a szenvedés, a nyomorúság szaga. „jó illatú áldozat” vagyis „tele van áldozattal], Sárdisban [jelentése: menekülő, megmaradt, túlélő, maradék; az öröm éneke], Filadelfiában [jelentése: testvérszeretet] és Laodiczeában [jelentése: népjog, népigazság; népítélet].

Jel. 1,12 Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle [hogy lássam azt, akinek hangja szólt hozzám]; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót [(lükhnia): mécstartót].

Jel. 1,13 És a hét gyertyatartó [(lükhnia): mécstartó] között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába [hosszú palástba volt] öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.

Jel. 1,14 Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng [mint a fellobbanó tűz, vagy mint a lobogó tűz];

Jel. 1,15 És a lábai hasonlók valának az izzófényű érchez, [(khalkolibanon): fehér fénnyel izzó fémhez], mintha kemencében tüzesedtek volna meg [lába hasonló a kemence tüzében felízzitott / tűzben megpróbált / aranyérchez]. A szava pedig olyan, mint a sok vizek [nagy víztömeg] zúgása [mint a nagy vizek morajlása, vagy mint hatalmas vízesés zúgása].

Jel. 1,16 Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, vagyis [(opszisz): külső megjelenése], mint a nap amikor [teljes erejével] fénylik [(phainó): amikor feltűnik, ragyog, világít, tündököl] az ő erejében.

[Más fordítás: a látvány olyan ragyogó volt, mint mikor a nap teljes hatalmával fénylik].

Jel. 1,17 Mikor pedig megláttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy halott. És reám veté, reám [(epitithémi): tette, helyezte] az ő jobbkezét mondván nékem: Ne félj [(phobeó phobeomai): ne ijedj, és ne rémülj meg]; én vagyok az Első [(prótosz): az eredet, a kezdet] és az Utolsó [(eszkhatosz): a végső].

Jel. 1,18 És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké [az örökkévalóságban] Ámen. És nálam vannak [(ekhó) a kezembe vannak letéve, birtokomban, és hatalmamban vannak, és nekem vannak alárendelve] a pokolnak [(hadész): a holtak hazájának] és a [(thanatosz)]: halálnak kulcsai, vagyis [(kleisz): nálam van a nyitás és zárás hatalma].

Jel. 1,19 Írd meg, amiket láttál, és amik vannak [a jelent] és amik ezek után lesznek [és amiknek ezek után kell bekövetkezniük].

Jel. 1,20 A hét csillag titkát, amelyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót [a hét arany mécstartót; lámpatartót]. A hét csillag a hét gyülekezet [(ekklészia): kihívottak közössége] angyala [hírnöke, követe], és amely hét gyertyatartót [és a hét mécstartóállvány; lámpatartót] láttál, az hét gyülekezet [(ekklészia): kihívottak közössége].