„…légy
példája a hívőknek…” (1Timóteus 4:12)
Andrew
Murray írta: „Istennek nincs értékesebb ajándéka, mint az olyan ember, aki az Ő
akaratát megtestesítve él, és megihleti a körülötte élőket hitével, mert tudja,
hogy mire képes a kegyelem.” Amikor Pál azt írta: „Légy példája a hívőknek”,
úgy értette: „légy példakép!” Mint az első autó a gyártósoron, a prototípus,
amit aztán a többi követ.
A ruha elkészítéséhez először a szabásmintát
kell tanulmányozni, aztán aszerint kell elkészíteni az öltözetet. Az ideál
[példakép] szó talán gőgösnek hangzik, de valóban emelkedett. Ám még ha nem éri
is el valaki az ideális mércéjét, azért továbbra is törekednie kell rá. Pál azt
mondta az ifjú Timóteusnak: „Amikor Jézusról beszélsz, az embereknek látniuk
kell belőle annyit az életedben, hogy vágyakozzanak megismerni őt. Amikor a
hitről beszélsz, a bizonyítéknak annyira meggyőzőnek kell lennie, hogy ők is
aszerint akarjanak élni.”
Egy költő így fogalmazott: „Jobb szeretnék
látni egy prédikációt, mint hallani egyet; jobb szeretném, ha velem jönne
valaki, és nem csupán megmutatná az utat. A szem jobb tanuló, nagyobb benne a
hajlandóság, mint a fülben, a jó tanács csak összezavar, de a példa mindig
világos. A legjobb prédikátorok azok, akik megélik hitvallásukat, mert
mindenkinek arra van szüksége, hogy lássa, amikor a jó munkába áll. Könnyebben
megtanulom tenni, ha láthatom, hogyan kell csinálni; amit csinálsz, azt látom,
de szavaid talán túl gyorsan pörögnek, és nem tudom őket követni. Lehet, hogy a
tanításod kitűnő és igaz, de tudásomat inkább úgy szeretném megszerezni, hogy
figyelem, mit csinálsz. Lehet, hogy nem értelek meg és nem értem a kiváló
tanácsodat, de biztosan nem értem félre azt, hogy mit teszel és hogyan élsz.”
www.mai ige.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.