Zsoltár 19. Isten dicsősége a természetben és az ő igéjében.(szerkesztett)

 Zsolt. 19,1 Az éneklőmesternek; [karmesternek; karvezetőnek; végig]  Dávid zsoltára.

Zsolt. 19,2 Az egek beszélik [hirdetik az ('él): erős, hatalmas] Isten dicsőségét, [(káḇóḏ káḇôḏ): fenségét] és kezeinek [(jáḏ): erejét]. És munkáját [(maʿăśeh): művét, alkotását] hirdeti [(náḡaḏ): vallja, beszéli] az égboltozat [a kiterjesztetett erősség].

Zsolt. 19,3 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. [Más fordítás: Az egymás után következő napok bőséggel prédikálják az igét nékünk. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat].

Zsolt. 19,4 Nem olyan ('ómer): szó, sem olyan beszéd [(dáḇár): kijelentés], amelynek hangja nem hallható: [Más fordítás: Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket. Nincs nyelv, sem beszéd, melyen nem hallatnék az ő szavuk].

Zsolt. 19,5 Szózatuk [zengésük, (qáv qav): hangjuk] kihat [(jácá'): kimegy, és eljut] az egész földre, és a világ [(téḇél qéceh qáceh): a földkerekség] végére [s a földkerekség határaira] az ő mondásuk [milláh: igéjük, megnyilatkozásuk]. A napnak csinált bennük sátort.

Zsolt. 19,6 Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából, [nászházából] jön [lép] ki; örvend, mint egy hős, mint egy [(gibbór gibbôr): erős, hatalmas, vitéz], hogy futhatja a pályát. [Más fordítás: Mint a hős, ujjongva indul neki útjának].

Zsolt. 19,7 Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől. [Más fordítás: Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi].

Zsolt. 19,8 Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] törvénye [(tóráh tôráh): tanítása, irányítása, utasítása] tökéletes [(támím): szeplőtelen, hiba nélkül való], megeleveníti [(šúḇ): visszafordít Istenhez, helyreállítja, megújítja] az embert. Az Úrnak bizonyságtétele [(ʿéḏúṯ): tanúsága] biztos, [('áman): stabil, szilárd, amire támaszkodni lehet, hűséges, megbízható, építő] bölccsé teszi [(ḥáḵam): bölcsességre tanítja] az együgyűt [(pəṯá'í peṯí pəṯí): az együgyű, naiv, hiszékeny, becsapható kisdedeket, a tapasztalatlant].

Zsolt. 19,9 Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] rendelései [(piqquḏ piqqúḏ): előírása, végzései] helyesek [(jášár): igazságosak, egyenesek]. Megvidámítják [(śámaḥ): földerítik, megörvendeztetik, megvigasztalják] a szívet [(léḇ): a bensőt]; az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] parancsolata [útmutatása] világos, [(bar): érthető, tiszta] megvilágosítja [('ôr): ragyogóvá teszi] a szemeket.

Zsolt. 19,10 Az Úrnak félelme [(jirə'áh): tisztelete] tiszta, [(ṭáhór ṭáhôr): szent, nem kevert], megáll [(ʿámaḏ): megmarad] mindörökké. Az Úrnak ítéletei [(mišəpáṭ): döntései] változhatatlanok [('ĕmeṯ): szilárdak, stabilak, állandóak] s mindenestől fogva [mindenben] igazságosak [(jaḥaḏ cáḏaq): teljesen igazzá tesznek, megigazítanak, felmentenek].

Zsolt. 19,11 Kívánatosabbak [(ḥmḏ): értékesebbek, becsesebbek] az aranynál, még a sok színaranynál is [és megannyi drágakőnél]; és [szavai] édesebbek a méznél, még a színméznél is [a lépből kicsordult méznél is].

Zsolt. 19,12 Szolgádat is intik [figyelmeztetik] azok; aki [hűségesen] megtartja azokat, nagy jutalma van [hisz követésük bő jutalmat terem].

Zsolt. 19,13 Ki veheti észre a tévedéseket, és [ki látja meg saját (šəḡí'áh): hibáit]? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet, [(náqah): nyilváníts tisztának, ártatlannak, megbocsátva mindet, ami rejtve maradt].

Zsolt. 19,14 Tartsd távol [őrizd meg, tartóztasd, és mentsd meg] a te szolgádat, és [(ḥáśaḵ): szabadítsd meg, és tartsd biztonságban] a szándékosoktól az [(zéḏ): arrogáns, büszke, öntelt, szemtelen, önhitt, elbizakodott idegenektől]. Ne uralkodjanak rajtam [nehogy hatalmába ejtsen, nehogy (mášal): uralomhoz jusson]; akkor ártatlan [(támam): szeplőtelen, tökéletes, hiba nélküli] leszek, és tiszta leszek, [feddhetetlen maradok] sok vétektől.

Zsolt. 19,15 Legyenek kedvedre valók szájam mondásai [(rácón rácôn 'émer): teljék örömöd számnak szavaiban, igéiben megnyilatkozásában], és az én szívem [(léḇ): bensőm] gondolatai [(higgájôn): elmélkedése] előtted, legyenek. [S engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád], oh Uram, [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló, én segítőm, menedékem] kősziklám [én üdvözítőm, erősségem, szabadítóm] és megváltóm [(gá'al): aki visszavásárolt].